Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.
Ülésnapok - 1980-20
1313 Az Országgyűlés 20. ülése, 1983. június 23-án, csütörtökön 1314 feloldásával, kivételesen indokolt esetben külterület igénybevételével. A múlt évben kétezer építési telek esetében történt feloldás építési tilalom alól. Pest megyében a tanácsok 1982—83-ban mintegy 3100 telek kialakítására és közművesítésére kötöttek szerződést az OTP-vei, 290 miUió forint összegben. Segíti a telekellátást az is, hogy több vállalat és termelőszövetkezet saját dolgozói részére vállalkozik közművesítésre. A telekellátás érdekében célszerű lenne, ha az építésügyi kormányzat a rendezési tervek készítésének módszerét, tartalmi részét egyszerűsíteni, és az országos építésügyi szabályzatot tovább korszerűsítené. Ugyanis az a tapasztalat, hogy egyes előírásai fölöslegesek, nehezítik és lassítják ezt a munkát. Befejezésül: a, kormány beszámolóját elfogadom, végrehajtását elősegítem. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Dr. Nagy József képviselőtársunk felszólalása következik. DR. NAGY JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Egyetértek azokkal a képviselőtársaimmal, akik a kormány beszámolóját megfelelőnek, jónak minősítették; Alkalmasnak arra, hogy az ország lakosságát helyzetünkről és feladatainkról megfelelően tájékoztassa. Visszatekintve az utóbbi két esztendő eseményeire, számomra megnyugtatónak tűnik az, hogy a szigorodó külső- és belső feltételek ellenére, vagy ezek mellett, a kormányzat munkájában nem váltott ki kapkodást ez a rendkívüli időszak. Ez alatt az idő alatt a lakosság is megfelelő megértésről tett tanúbizonyságot, amiben nyilván szerepe van annak, hogy nehezebb körülmények között is értünk el eredményeket, bár hadd tegyem hozzá, hogy gondjaink közül tartósan viszünk egynéhányat magunkkal. Gondolok azokra a problémákra, amelyekről Faluvégi elvtárs részletesen beszélt, a megoldás módszereit illetően: s a termelés hatékonysága, az exportképesség, a termelés intenzív fejlődésének körülményei. A beszámolási időszakban, amiről ma sok szó esett, lényegesen változtak a gazdaságirányítás feltételei, a tervezés gyakorlata, a gazdasági szabályozók többször módosultak, átalakulóban van a szervezeti rendszer, és ami ezt az időszakot jellemezte ; hogy a kormánynak több esetben úgymond gyorsan és kemény kézzel be kellett avatkoznia a gazdaság menetébe, és vállalnia kellett a népszerűtlen feladatokat is. Azt már tudjuk, hogy ennek negatív, hátrányos kísérőjelenségei is voltak, azonban azon is vitatkozhatunk, vagy gondolkozhatunk inkább, hogy mi lett volna vajon ezek nélkül az intézkedések nélkül? Űgy vélem, hogy sem a tisztelt képviselőtársaimat, sem önmagamat nem kell meggyőzni a központi akarat érvényesítése érdekében történő kormánybeavatkozás szükségszerűségéről. Ebben valamennyien „kormánypártiak" vagyunk. Abban azonban, hogy milyen módszereket válasszunk, a vélemények eltérőek lehetnek, és vannak eltérő vélemények, ahogy erre Lázár elvtárs is utalt a beszámolójában. Számomra gondot okoz az, hogy a központi intézkedések és az adminisztratív apparátusi utasítások sokasága szándékuk ellenére is háttérbe szorította a választott testületek döntési, véleményezési lehetőségét, jogkörét. A gazdasági szervek egy részénél pedig, mivel „minden felülről jön" — támogatás és elvonás, dicséret és elmarasztalás egyaránt — tekintetüket nem annyira a piac, a vevő felé fordítják, és nem mindig a körülményekhez való alkalmazkodás révén, az önerő felhasználásával, hanem inkább a központi intézkedések, a központi segítség útján kívánják problémáikat megoldani. A döntések központosításának van egy, de nem szükségszerű kísérő jelensége, az a jogszabály- ós rendeletalkotási halmazat, amely az utóbbi években a kormány munkastílusának nem jellemzője, hanem inkább kísérője volt. Az új jogszabályok, miniszteri rendeletek sokasága, a „módosítások módosítása" nem könnyebbé, hanem bonyolultabbá tette az életet. Előttem van a Tanácsok Közlönyének május 16-i száma, amelyben megjelent a szokásos katalógus, tartalomjegyzék a múlt év második felében, tehát fél év alatt kiadott rendeletekről, határozatokról. Ezek szerint a fél évi, termelékeny termés a következőkónt alakult : három törvény, tizenhat törvényerejű rendelet, ötvennégy minisztertanácsi rendelet, határozat, utasítás, 198 miniszteri határozat, rendelet, utasítás, és 44 olyan határozat, rendelet, amelyet államtitkárok által vezetett intézmények, az államtitkárok adtak ki. Lehet, hogy ez a felsorolás kicsit látványosnak tűnik, vagy pedig a szakemberek szemében vulgarizálásnak, a jogalkotás vulgarizálásának hat, de engedjék meg, hogy kifejezzem meggyőződésemet, hogy még ha az igazgatási, jogi bizottságon belül is tevékenykedem, a 319 jogszabály soknak tűnik fél év alatt. Véleményem szerint más feltételek hiányában csak jogszabályalkotással, új rendelettel nem lehet a hiánygazdálkodást megszüntetni, a monopolhelyzet visszásságait megszüntetni, felszámolni, vagy úgy is mondhatnám, több lakás, több áru, feszesebb termelési fegyelem abból, hogy új rendeletet alkotunk, vagy módosítunk, még nem lesz. És azt hiszem, hogy néhány esetben nem tartottuk be az alkotmány szellemét. Nem az előírásaira gondolok, mert az alkotmány lehetővé teszi, hogy az Elnöki Tanács törvényt törvényerejű rendelettel módosítson. Kicsit azonban soknak találom ezt a módszert. Előfordult az többek között, hogy olyan napon módosított törvényt az Elnöki Tanács törvényerejű rendelettel, amikor történetesen az Országgyűlés ülésezett. A ma megkapott lista szerint 12 törvényerejű rendelet született a két ülésszak között, ebből öt törvényt módosított. A másik ilyen gondom, problémám ezzel kapcsolatban, hogy egyes jogszabályok, illetve egyes miniszteri intézkedések, végrehajtási utasítások nincsenek mindig összhangban a magasabb szintű jogszabályokkal. Lehet, hogy végletes példának tűnik, de nem szerencsés dolog, hogy az Országgyűlés által jóváhagyott éves tervet, éves költségvetést közvetett úton, közvetett módon ugyan, de egy miniszteri rendelettel lehet változtatni, lehet módosítani. Ennél még rosszabb az, amikor a megyei tanácsok éves tervét egy apparátusi utasítással, ha úgy tetszik, telefon utasítással lehet módosítani, vagy módosításra késztetni az illetékes megyei tanácsot. Én azt hiszem, nem túlzás, ha azt kérem a Mi-