Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-20

1287 Az Országgyűlés 20. ülése, 1 ság különböző ágazataira, és igaz a legkülönbözőbb foglalkozású beosztású dolgozókra. Mindenkinek a maga helyén egyre többet kell tennie, de legalább ennyire fontos, hogy a cselekvéshez szükséges feltételek is adottak viszonylag azonosak legyenek. A népgazdaság teherviselő ágazatainak többségét tömörítő nagyipar, — mi úgy érzékeljük, — bizonyos esetekben viszonylagos hátrányban van a kevésbé kötött tevékenységet folytatókkal szemben. Az üzemek egyre inkább szigorodó szabályozórendszer-keretek között dolgoznak. Ez így helyes. Hiszen bőségesen vannak még az intenzív gazdálkodás javítását kiaknázó tartalékok. Viszont a.nagyiparban dolgozók joggal kérdik: miért nem teljesen általános érvényű a szigorú szabályozás, szabad-e engedményt adni a kifizetett forinthoz párosított értékteremtő munka kötelezettsége alól. Példaként mondom a kis vállalkozásokat, a vállalati gazdasági munkaközösségeket. Elfogadjuk létjogosultságát, bízunk várható előnyeikben. De a nagyipar dolgozóinak többsége választ vár többek között arra, hogy miért lehet a vállalati gazdasági munkaközösség tagjainak esetenként két-háromszoros bért fizetni, ha nem a hivatalos 8 órában végzi a munkáját. Kérdezik, hogy csupán azért, mert az egyik összeg a szigorúan kötött béralapot terheli, a másik pedig a termelési költségekkel számolható el? Hozzáteszem, e kérdésben sok igazság van. A nagyipar dolgozói és vezetői külön előnyöket nem várnak, de azt igen, hogy azonos feltételekkel dolgozhassanak, mert csak így lesz igazságos és főleg mindannyiunk számára hasznos a végeredmény. Kedves Elvtársak! A szakszervezeti mozgalom mindig feladatának és kötelességének tartotta az anyagi alapok megteremtéséhez nyújtott segítséget. Ezt tette az elmúlt években, és ezt teszi a jövőben is. Mégis, most a szakszervezeti mozgalom megbízásából az elosztással kapcsolatban szeretnék néhány javaslatot előterjeszteni. Kérjük a kormányt, hogy tegyünk intézkedéseket a három, illetve folyamatos műszakban foglalkoztatottak, a készenléti szolgálatot ellátók anyagi érdekeltségének javítása érdekében, a melegüzemi munkakörben dolgozók jobb anyagi elismerésére, az üzemekben dolgozó mérnökök és közgazdászok munkájának nagyobb társadalmi megbecsülésére. Tudjuk, hogy népgazdaságunk anyagi lehetőségei korlátozottak. Ezért igyekeztünk javaslatainkat a legfeszítőbb gondok enyhítésére összpontosítani. Az említett dolgozók problémáit már mi úgy érzékeljük, hogy nem lehet csupán vállalati hatáskörben rendezni. Ha nem kapnak külső segítséget is a létszámhiány, a nagyértékű berendezések alacsony kihasználtsága miatt, a gazdasági élet egészére kedvezőtlenül ható következményekkel számolnunk kell. A kormány természetesen ismeri ezeket a gondokat, a SZOT vezetőivel folytatott tárgyalásokon már szó esett ezekről a kérdésekről ; s most azt kérjük, hogy záros határidőn belül szülessenek meg a kedvező döntéseink. Tisztelt Országgyűlés! A kormányprogram vitájában elmondtam, most szeretném megismételni, hogy a szakszervezetek álláspontja szerint csak akkor teremthetünk a mozgalom számára megfelelő erkölcsi és anyagi alapot az elosztásba való érdemi ]3. június 23-án csütörtökön 1288 beleszóláshoz, ha a korábbiaknál jobban segítjük a javak megteremtését is. A szakszervezeti mozgalom folyamatos feladatának tekintette a múltban is és tekinti a jövőben is a kormányprogram végrehajtásának támogatását. Kiemelt figyelmet fordítottunk a tervezés segítésére, a bonyolult gazdasági helyzet összefüggéseinek magyarázatára, a munka verseny-mozgalom szervezésére, a hatékony termeléshez és gazdálkodáshoz szükséges feltételek megteremtésének ösztönzésére. Saját munkánk gyengeségeit is elismerve — az tény, hogy mindezek nélkül, azt hiszem, hátrább tartanánk. Az állami-gazdasági vezetés ugyanakkor velünk együtt látja a fejlődést gátló akadályokat is. Ezek jelentős hányadát nem lehet és nem is szabad rajtunk kívül álló okok következményeként tekinteni. Nézzük például az üzem- és munkaszervezés általában alacsony színvonalát. Jónóhány év eltelt az ismert határozat megjelenése óta, és még mindig inkább csak jövő időben beszélhetünk erről a jelenünket és a holnapunkat alapvetően befolyásoló feladatról. És mit hallunk a műhelyekben ? — ha ott járunk. Azt a jogos kritikát, hogy mindenütt teremtsék meg a folyamatos és hatékony munkához szükséges feltételeket, különben hiába a lelkes tenniakarás. Csak akkor lehet teljesítményt, jobb minőséget követelni, ha a napi munkaidőt mindenki érdemben munkára fordíthatja. A feltételek megteremtéséért a vezetők felelősek, és ezt nem erkölcsös sehol sem a beosztottakra hárítani. Viszont: a fegyelmezett munka egyaránt kötelessége a vezetőknek és beosztottaknak — az egész népgazdaságunk területén. Pontosan a jó példák igazolják az összefogás és a következetesség erejét. Gondoljunk csak az anyagés energiatakarékosságot, a hulladék- és a másodlagos nyersanyagok hasznosítását előtérbe állító határozat eredményeire. A kormányra, a gazdasági vezetésre és a szakszervezeti mozgalomra egyaránt igaz, hogy azonos figyelmet, energiát kell fordítanunk a helyes állásfoglalások kidolgozására és a gyakorlati végrehajtásra. Nálunk még gyakran az a bajok forrása, hogy a döntés lassan vagy egyáltalán nem követi cselekvés, késik vagy végleg elmarad az ellenőrzés, a számonkérés. Tisztelt képviselőtársaim! A szakszervezeti tagság egyre növekvő igényeket támaszt a mozgalommal szemben. Joggal elvárja, hogy az élet és munkakörülményeket befolyásoló valamennyi állásfoglalása kialakításában és valóra váltásában mind munkahelyi, mind országos szinten érdemben vegyünk részt. Ez a nagyobb ütemű gazdasági fejlődés időszakában viszonylag egyszerű feladat volt. Ma más a helyzet. Most a keveset vagy néha a még kevesebbet kell igazságosan és felelősen osztani. Mégpedig úgy, hogy azok kapjanak többet, akik többet adnak a közösségnek. Sok egyéb ok mellett ez is sürgetően követeli a demokratizmus tartalmi erősítését, a szakszervezeti mozgalom problémaérzékenységének, cselekvőképességének, nyíltságának és nyilvánosságának fejlesztését. Mi is dolgozunk a szakszervezeti kongresszusok határozatainak félidős értékelésén. Csupán az életés munkakörülmények alakulására vonatkozó po-