Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-20

1275 Az Országgyűlés 20. ülése, 1 ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés, folytatjuk ta­nácskozásunkat. Dr. Maróthy László képviselő tár­sunkat, a Magyar Szocialista Munkáspárt Buda­pesti Bizottságának első titkárát illeti a szó. DR. MARÓTHY LÁSZLÓ : Tisztelt Országgyű­lés! Képviselőtársaim! Ülésszakunk napirendjének megfelelően Lázár György elvtárs átfogó jelentés­ben számolt be előttünk az 1980 őszén elfogadott kormányprogram eddigi megvalósításáról. Számot adott eredményeinkről, szólott gondjainkról, to­vábbi tennivalóinkról, a Magyar Népköztársaság külpolitikájában, a gazdasági építőmunkában, a társadalmi ós az államélet fejlesztésében. Az összeg­zést, a XII. kongresszus óta eltelt időszak áttekin­tését, áprilisi ülésén elvégezte a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága. Elmondhatom itt a törvényhozók előtt, hogy a párt tagsága, de hozzáteszem, hogy a pártonkívüliek — munkások, parasztok és értelmiségiek milliói is azonosulnak a Központi Bizottság elemzésével és egyetértenek a határozatával. Az eltelt időszak tapasztalatai egyértelműen igazolták, hogy helyes volt a XII. kongresszus dön­tése, amikor megerősítette pártunk fő politikai irá­vonalát. Ez a politika szocialista egységbe kovácsol­ta a nemzetet, világosan kijelöli utunkat és cél­jainkat, megfelel társadalmunk minden osztálya, ré­tege, egész dolgozó népünk törekvéseinek. A jó po­litika, az arra épülő szocialista nemzeti egység, a közmegegyezés a forrása, hogy a társadalmi rend­szerünk szilárd, belpolitikai helyzetünk is kiegyen­súlyozott, hogy életünk meghatározója a rend, a kölcsönös bizalom, az alkotó munka, a létbizton­ság. Tisztelt Országgyűlés! Nincs a világon olyan ország, amely függetlení­teni tudná magát a nemzetközi környezettől, a vi­lágpolitikai és világgazdasági folyamatok hatásá­tól. Különösen nyilvánvaló a külső feltételek alaku­lásának szerepe hazánk esetében, amely adottságai folytán nagymértékben ráutalt nemzetközi gazda­sági munkamegosztásra, s Európa közepén a két világrendszer találkozásánál fekszik. Ezért felada­taink meghatározásánál csakúgy, mint eredmé­nyeink kiértékelésénél mindenkor számolnunk kell a nemzetközi politikai és világgazdasági viszonyok fejlődésünket segítő, vagy éppen fékező hatásával. Mint ismeretes, az elmúlt három évben feszültebbé vált a nemzetközi helyzet. Az imperialista körök ka­tonai fölényszerzési törekvései és konfrontációs magatartása következtében tovább fokozódott a fegyverkezési verseny, újabb veszélyes helyi kon­fliktusok keletkeztek, feszültebbé vált a szocialista és tőkés országok viszonya, szűkültek a kapcsola­tok. Ez a helyzet veszélyezteti valamennyi nép biztonságát és növekvő terheket ró minden ország gazdaságára. Ebben a nehéz világpolitikai helyzetben is nyo­matékosan hangsúlyozzuk, hogy a világháború el­kerülhető. Meggyőződésünket a szocialista közösség hatalmas politikai, gazdasági és védelmi ereje mel­lett arra alapozzuk, hogy az utóbbi esztendőkben szerte a világon erősödött a néptömegek tettekben is kifejeződő békeakarata. Ezt fejezi ki az a béke-vi­lágtalálkozó is, amelyik most folyik Prágában és amelyet e helyről is üdvözlünk. Számolunk azzal is, hogy a tőkés országok politikai, gazdasági éle­'3. június 23-án, csütörtökön 1276 tében számottevőek azok az erők, amelyek felelő­sen gondolkodnak, józanul mérlegelik a világ rea­litásait, a hidegháborús feszültség szinte belátha­tatlan veszélyeit és érdekeltek a kölcsönösen elő­nyös kapcsolatok megőrzésében és fejlesztésében. Országunk nem tartozik a nagyhatalmak sorá­ba, de szavának súlya van a világon, kiegyensúlyo­zottak belső viszonyaink, és elveinkhez szövetségi rendszerünkhöz szilárdan ragaszkodunk, ugyanak­kor a vitás kérdések tárgyalásos rendezésére tisz­tességes, kölcsönösen előnyös megállapodásra min­dig kész külpolitikánk komoly nemzetközi tekin­télyt biztosít számunkra. Az elmúlt három eszten­dő során a Magyar Népköztársaság nemzetközi te­vékenysége teljességgel megfelelt az MSZMP XII. kongresszusán megjelölt fő irányoknak. A nehezedő világhelyzetben is jól szolgálta nemzeti érdekein­ket és a szocialista külpolitika közös céljait. Hozzá­járultunk a szocialista országoknak a béke meg­őrzését, a fegyverkezési verseny megfékezését szol­gáló közös kezdeményezéseinek kialakításához és érvényre juttatásához. Központi Bizottság áprili­si ülésének határozata megerősítette külpolitikánk fő irányvonalát. A jelenlegi feszült nemzetközi helyzetben még nagyobb súlyt kap az az alapvető törekvésünk, hogy gondoskodjunk népünk bizton­ságáról, hozzájáruljunk a szocialista építés kedvező nemzetközi feltételeinek megteremtéséhez. Felada­taink megoldásához a legfontosabb külső támasz a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés és a KGST­tagállamaival folytatott együttműködés jelenti. Azon kell dolgoznunk, hogy egységünk még szi­lárdabb legyen, kapcsolataink tovább erősödje­nek, s együttműködésünk megfeleljen az új köve­telményeknek. A közös érdekek és a kölcsönös elő­nyök alapján szélesíteni kívánjuk kapcsolatainkat a fejlődő országokkal, hozzájárulva ezzel független­ségük erősödéséhez, társadalmi, gazdasági felemel­kedésükhöz. A tőkés országokkal folytatott kétol­dalú kapcsolatainkban és a nemzetközi fórumo­kon — így a madridi találkozón is — arra törek­szünk, hogy előmozdítsuk a helsinki folyamat to­vábbvitelét, a politikai, gazdasági, műszaki-tudo­mányos, kulturális együttműködés bővítését. Nemzetközi törekvéseink eredményessége ked­vezően befolyásolhatja társadalomépítő céljaink megvalósítását. De most is hangsúlyozzuk, a világ­politika fórumain a jövőben is csak akkor lehet ko­moly szavunk, ha itthon sikeresen oldjuk meg fel­adatainkat. Tisztelt Országgyűlés! A kormányprogram végrehajtásáról szóló be­számoló világosan mutatja, hogy a Minisztertanács következetesen dolgozik a XII. kongressszus határo­zatainak végrehajtásán, alkotmányos funkcióit eredményesen látja el. Erősödött gazdaságszerve­ző, irányító tevékenysége, határozott volt, amikor rendkívül nehéz körülmények között kellett gyors és felelős döntéseket hozni. Miközben egyes terü­leteken az operatív irányítás szerepének növelésére kényszerült, nem adta fel az állami irányítási rend­szer fejlesztésére vonatkozó céljait. Több intézke­dést tett az államigazgatás korszerűsítésére, az irá­nyítási eszközök és módszerek összehangolt, együt­tes fejlesztésére. Az állami irányításban végrehajtott átszerve­zések elősegítették, hogy a központi irányító szer­vek az átfogó, hosszabb távú, a társadalompolitika

Next

/
Oldalképek
Tartalom