Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-20

1255 Az Országgyűlés 20. ülése, 1 vagyonunk az elmúlt két évben is növekedett. Számos új termelő üzem kezdte meg működését, növekedett a lakásalap, bővült az egészségügyi, az oktatási és a kulturális intézmények hálózata, tovább épült a metró, újabb autópálya-szakaszok készültek el, gyarapodott a belső turizmust és az idegenforgalmat kiszolgáló létesítmények száma. A nemzeti jövedelem az 1980. évi csökkenés után évi átlagban mintegy 2,5 százalékkal növekedett, és 1982-ben, hosszú idő óta először, meghaladta a belföldi felhasználást, csökkent a költségvetés hiánya. Az ipar termelése csaknem 5 százalékkal, a mezőgazdasági termékek termelése 6 százalékkal haladta meg az 1980. évit. Az építőipar termelésében, szándékainknak' megfelelően, a korábbinál nagyobb a fenntartási, felújítási munkák aránya. A közlekedés kielégítette a szállítási igényeket. Az anyagi ágak termelékenysége több mint 6 százalékkal, tehát nagyobb mértékben nőtt, mint a nemzeti jövedelem. A kivitel értékben kis híján 16 százalékkal emelkedett, lényegesen gyorsabban, mint a behozatal. Minden relációban eleget tettünk nemzetközi fizetési kötelezettségeinknek. A termelési szerkezet javítására, a versenyképesség és a gazdaságosság fokozására számos intézkedést tettünk. Többek között programot dolgoztunk ki a mikroelektronika fejlesztésére : a gazdaságos export növelését szolgáló kapacitások bővítésére a Nemzeti Bank két év alatt több mint 20 milliárd forint hitelt nyitott meg. Folytatjuk a gabona-programot, tervet dolgoztunk ki a hazai fehérjetermelés növelésére ; fokozottan támogatjuk a termőképességet javító vízrendezést és talajjavítást. Energiagazdálkodási programot hagytunk jóvá, aminek végrehajtására és a gyorsítására tett intézkedések már eddig is figyelmet érdemlő eredményt hoztak. Ennek is szerepe van abban, hogy a termelő ágazatokban két év alatt 8 százalékkal csökkent a fajlagos energiafelhasználás. Az így elért megtakarítás lényegében fedezte a lakosság és a kommunális ágazat többletigényét. Az energiafelhasználásban emelkedett a hazai források, és csökkent a behozatal aránya. Külön említést érdemel, hogy kőolajra számítva 1980-hoz képest, két év alatt majdnem 1,6 millió tonna kőolajat és kőolajszármazékot takarítottunk meg, aminek értéke mintegy 400 millió dollárral egyenlő. Elkezdődött a gazdaságos anyagfelhasználásra és a technológiák korszerűsítésére, valamint az ipari és a mezőgazdasági melléktermékek és hulladékok hasznosítására jóváhagyott terv végrehajtása. Ezeknek és más tényezőknek az eredőjeként az iparban, az építőiparban és a mezőgazdaságban csökkent a termelés egységére számított anyagfelhasználás. Gazdaságpolitikai törekvéseink alátámasztására több más területen is fontos lépéseket határoztunk el. Ezek közé. sorolhatók a jövedelemszabályozást érintő egyes módosítások, a támogatások csökkentése, az árrendszer továbbfejlesztése, az árfolyam-változtatások, a hitelfeltételek szigorítása, az új bérszabályozási rendszer bevezetése, az alacsony hatékonyságú vállalatok helyzetének rendezésére kialakított szabályok. Az intézkedése egy másik része annak a lehetőségét teremtette meg, hogy a vállalkozási és szervezeti formák jobban igazodhassanak a tényleges piaci és gazdasági viszonyokhoz. Ennek az egyik — nem is a legfontosabb — eleme az a sokak által vitatott lehetőség, 13. június 23-án, csütörtökön 1256 hogy a vállalatokon belül gazdasági munkaközösségek alakulhassanak. Többségüktől a jelek szerint a szándékainkkal megegyező eredményt remélhetünk. Ahhoz azonban még kevés a tapasztalat, hogy akár elutasítsuk, akár elfogadjuk a korrigáló beavatkozások jogosultságát. A vázlatos áttekintés is jelzi, hogy bár a gazdaság mennyiségileg mérhető növekedését a reális lehetőségekhez igazodva, tudatosan lassítottuk — ez távolról sem jelent valamiféle általános stagnálást. Ellenkezőleg! Sok minden felgyorsult, társadalmi, gazdasági életünket egyfajta belső dinamizmus jellemzi, ami az új megoldásokkal járó, esetenként konfliktusokat is okozó következményeivel együtt is nagy pozitívum, mert előrevisz a hatékony és kiegyensúlyozott gazdálkodáshoz szükséges tudati, közgazdasági és szervezeti feltételek megteremtésében. Ehhez hozzátehetem: a kormány — bizottságain és a minisztériumokon keresztül — a korábbinál aktívabb szervező munkát fejtett ki á végrehajtás összehangolására és ellenőrzésére. Mégis jogos a kritika, hogy az irányító és a gazdálkodó szervezetek részéről nem elegendő, de legalábbis egyenetlen az új visonyokhoz való alkalmazkodási készség, lassan javul a versenyképesség: magasak a ráfordítások, olykor gyenge a piaci munka: még mindig sok a veszteséges vagy alacsony hatékonyságú vállalat és szövetkezet. Sokakat elkényelmesít, hogy a jövedelmek teljesítmény szerinti differenciálása alig-alig halad előre. Nagyrészt ezeknek az okoknak tudható be, hogy gazdaságunk teljesítménye nem érte el azt a mértéket, ami a belső piacon jelentkező, a tervezettet meghaladó kereslet kielégítésével egyidejűleg ellensúlyozhatta volna a gyorsan romló külső viszonyok következményeit, köztük azt, hogy a nemzetközi pénzügyi rendszer súlyosbodó zavarai miatt a számított hitelfelvételt csak részben tudtuk megvalósítani. Emiatt kénytelenek voltunk olyan további intézkedéseket tenni, amelyek az adott helyzetben is biztosították nemzetközi fizetőképességünk fenntartását. Ez úgy volt elérhető hogy a kivitel növelésére és az új piacok feltárására tett erőfeszítések mellett átmeneti importkorlátozást léptettünk életbe, csökkentettük a beruházásokat, a költségvetési kiadások, főleg a támogatások egyes tételeit, és 1982-ben a tervezettnél nagyobb fogyasztói áremelést hajtottunk végre. Tudatában voltunk annak, hogy ezek az intézkedések nemcsak a gazdálkodó szervezetek, hanem a lakosság és különösen annak egyes rétegei számára gondot okoznak. Mégis cselekednünk kellett, mert nem vállalhattuk és nem is akartuk vállalni az 1978. évihez hasonló pénzügyi helyzet kialakulását, ami részleteiben nehezen fölmérhető, de mindenképpen igen súlyos következményekkel járt volna. A legfőbb célt elértük : a belső egyensúlyt és a nemzetközi fizetőképességet egyaránt sikerült megőrizni. 1982ben a külkereskedelmi mérlegben mintegy fél milliárd dollár aktívumot értünk el, majdnem akkorát, mint amit a tervidőszak utolsó éveire irányoztunk elő. Sok év után az adósság növekedését megállítottuk. Most az a feladat, hogy elkezdjük adósságaink ós a velük járó terhek csökkentését. Az elmúlt óv gazdasági szempontból kritikus heteiben, amikor a kormánynak — az előállt helyzethez igazodva — gyors döntéseket kellett hozni — bár hosszas töprengésre nem volt idő —, min-