Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-30

2011 Az Országgyűlés 30. ülése, 1984. december 19-én, szerdán 2012 emelek ki, a népességnövekedés ütemét. Az elmúlt, közel 15 év alatt országosan a népességnövekedés aránya 3,1 százalék volt, ugyanazon időszakban Pest megyében 11 százalék, s ezen belül az agglomerációs övezetben 21,8 százalék. Ezt az arányt tovább növeli a megye kiterjedt üdülőkörzeteiben megjelenő, mintegy 250—300 ezer fő hétvégi üdülő is. Nagyrészt a gyors népességnövekedés következménye, hogy a megye településeiben a lakosság ellátása több vonatkozásban is lényegesen alatta marad az országos átlagnak és ez számos területen kedvezőtlenül befolyásolja a lakosság politikai hangulatát is. Különösen nagy gondot okoz számunkra a vezetékes ivóvízellátás és csatornázottság mai állapota. Jelenleg a megye lakosságának 70 százaléka részesül közműves vízellátásban, míg az országos átlag 82 százalékos. A vízellátásba bekapcsolt lakások aránya még ennél is kedvezőtlenebb, mivel a Pest megyei átlag 38 százalék az országos 59 százalékos aránnyal szemben. Bár a víztéma nem száraz téma, de e száraz adatok korántsem mutatják a tényleges gondokat. Olyan jelentős népességszámú, a főváros közelében fekvő települések nem rendelkeznek vezetékes vízellátással, mint Gyál, Biatorbágy, Ócsa, Alsónémedi, Pilis, Veresegyház, és sorolhatnám még tovább. Közel 300 ezer lakos él még a megyében olyan területen, ahol nincs vezetékes vízellátás, amely körülbelül egy kisebb megyének a teljes lakosságát jelenthetné. Ugyanakkor a vezetékes vízellátással rendelkező települések közel 50 százalékában, különösen a nyári időszakban, nincs elegendő vízmennyiség. Emellett gyakori a vízminőséggel, a magas vas- és mangán-, valamint a nitráttartalommal kapcsolatos problémánk is. Mintegy 21 településre kell naponta kiszállítani a palackos ivóvizet a csecsemők számára. Mennyiségi és nagyrészt minőségi gondokkal küzdenek olyan jelentős települések, mint Dunakeszi város és Szigetszentmiklós városjogú nagyközség és külön kiemelném választókörzetem, Érd város és térsége településeinek vízgondjait, amelyek közismertek szinte országosan. Nem kortesfogásként emelem ki az érdi vízgondokat, és nem is azért, hogy nehogy úgy emlegessenek majd valamikor, hogy volt egy képviselőnk, aki még a hideg vízre valóért sem merte hallatni a szavát, amikor kellett volna, hanem azért, mert Érd város térségében mintegy 100 ezer lakos él és évente több mint 2500 fővel gyarapodik a lakosság száma, nagy örömünkre, évente mintegy 800 lakás épül és ugyanannyi gyermek is születik a körzetben. Érd városban, ahonnét naponta 18 ezren járnak be dolgozni a főváros üzemeibe, a lakosságnak mintegy egyharmada él olyan településrészen, ahol nincs kiépített vízhálózat, és a jelenleg kitermelhető napi mintegy 17 ezer köbméter vízmennyiséggel szemben a lakosság számához viszonyított napi vízigény több mint 20 ezer köbméter. Tekintettel a kialakult helyzetre és a nagy lakosságszámra, tisztelettel kérem az illetékes kormányzati szerveket, hogy a Pest megye pénzügyi lehetőségeit meghaladó Érd és térsége vízbázisa megteremtésének anyagi fedezetét a jövő évre kapott összegen felül a VII. ötéves terv első éveiben biztosítani szíveskedjenek. Leggyorsabb és leggazdaságosabb műszaki megoldásként a szakemberek megítélése alapján a Csepel szigetről a Duna alatt a jó minőségű ivóvíz átvitelét és a meglevő rendszerünkre való rákapcsolását javasolnánk. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A csatornahálózat terén megyénkben az eddigiekben elmondott vízellátáshoz viszonyítva, sajnos még súlyosabb a helyzet. A hálózatba bekötött lakások aránya Pest megyében 11 százalék csak, az országos 37,2 százalékkal szemben. Nemcsak az országos szinttől jelentős az elmaradás, hanem a saját megyei vízellátási szintünkhöz viszonyítva is. Míg a megye lakosságának 70 százaléka részesül vezetékes vízellátásban, addig a csatornázott területen élők aránya alig haladja meg a 10 százalékot. A csatornázottság hiánya a települések jelentős részében nehezíti, esetenként akadályozza a korszerű magánlakás-építési formák alkalmazását is. Növekvő fejlesztési ütemet feltételezve is, az ezredfordulóra csak mintegy 30-40 százalékos csatornázottsági szint elérésével számolhatunk, szemben a vízgazdálkodási hosszú távú koncepcióban előirányzott 60-65 százalékos országos átlaggal. Az említett aránytalanság következménye, hogy gyorsan növekszik az elszállítandó szennyvízmennyiség, és ennek elhelyezése, kezelése, tisztítása különösen nagy gond a sűrűn lakott, kiterjedt üdülőkörzetekkel rendelkező megyénkben. Bár a központi támogatás az ismert okok miatt szerény volt az utóbbi években, mégis joggal kérdezhetnék képviselőtársaim, hogy mit tett a megye a vízellátás és a csatornaellátás érdekében. Sajnos, a helyzet annak ellenére alakult így, hogy tanácsi, ágazati és lakossági erőforrásokból rendkívül jelentős fejlesztési ráfordítások történtek az egyes tervciklusokban. Széleskörűen alkalmaztuk különösen a vízellátás fejlesztésében a társulati formát. Ennek keretében egy-egy tervidőszakban a társulati tagok hozzájárulása mintegy 700 millió forint volt, és egy-egy család hozzájárulása ma már eléri a 25-30 ezer forintot is. A nagyarányú és gyors népességnövekedés előidézte ellátási igényeket azonban a rendelkezésre álló forrásokból nem lehetett megoldani. Figyelembe kell venni, hogy más ellátási területeken, például az oktatásban, az egészségügyben, a lakásellátásban is — és így tovább — hasonló nehézségek jelentkeztek a nagy népességnövekedés miatt. A megye részére biztosított központi erőforrásokkal szinte nem lehetett arányosan követni az igények növekedését, és ezt helyi, valamint lakossági erőforrásokból is lehetetlen volt pótolni. A megye jövő évi fejlesztési tervében is a vízellátás és csatornázás ágazata komoly gondokat vet fel. A pénzeszközök a folyamatban levő és feltétlenül szükséges fejlesztéseknek csak mintegy 50 százalékát elégítik ki. Ez a körül-