Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.
Ülésnapok - 1980-30
1993 Az Országgyűlés 30. ülése, 1984. december 19-én, szerdán 1994 a kereskedők áruba fektették tőkéjüket. Még bérházak építésében sem láttak elég hasznot, fantáziát. Hírhedtek voltak a Danyi völgy barlanglakásai, a Gordon szalagtelkei és ma is sűrűn lakottak még a Szondi telep emberhez nem méltó lakásai és a Béke Szállónak nevezett városrész barakképületei. Az 50-es, 60-as évek iparosítása szinte vonzotta ide az embereket, a környező szegény agrárvidék olyan dolgozóit, akik a város nagyüzemeiben végzett nehéz, kétkezi munkában látták jövőjük biztos folytatását. Az elmúlt 40 év alatt városunk népesség száma kétszeresére, 212 ezer főre emelkedett. A lakosság ilyen mértékű növekedéséből és a súlyos, öröklött elmaradottságból adódó gondok feszítésében élünk. Lakásokat, iskolákat, közműveket kellett építeni és még ezután is hosszú évekig csak az alapellátás biztosítása lehet városfejlesztésünk meghatározó célkitűzése. Most, a változás időszakában kezdjük igazán becsülni elért eredményeinket, azt a tényt, hogy 1961 és 1970 között a rendelkezésre álló eszközök nagyfokú koncentrálásával évente átlagosan 1500 lakást, 1971 és 1984 között pedig évente csaknem 2100 lakást tudott a város tanácsi beruházásban építeni. Műszaki oldalról ezt a sokat vitatott házgyári technológia általánossá válása tette lehetővé. Hogy ez a dinamikus fejlődés mégsem nyújtott megoldást a miskolci lakásgondokban, azt néhány számadattal szeretném érzékeltetni. A lakásgazdálkodási rendszer korszerűsítésére irányuló munkálatok keretében Miskolc városában is sor került a lakás- és telekigénylések megújítására. Ennek eredményeként a lakásigénylések száma 18 600-ról 11430-ra csökkent. Ezen belül a minőségi cserét kérők közül nagyon sokan átértékelték elképzelésüket. Számuk 3000-ről 1130-ra mérséklődött. Az első lakásra várók száma 15 300-ról 10 300-ra változott. A tanácsi bérlakásokat igénylők és az erre rászorulók száma még mindig igen magas, 3860 család. E rétegnek az egyéb juttatási formák, anyagi helyzete miatt nem jelentenek alternatív lehetőséget. Megduplázódott az OTP társasházi lakásokra várakozók száma. Nagyarányú, kényszerű csökkenés következett be a tanácsi értékesítésű lakásigénylésekben, tudva, hogy a jövőben ezen igényeknek csak a töredékét leszünk képesek kielégíteni. E számok és tendenciáik azt tükrözik, hogy a lakással nem rendelkezők többsége továbbra is kitart a tanácsi elosztású lakásigénylése mellett. Még mindig a legsúlyosabb társadalmipolitikai probléma Miskolcon a lakáskérdés megoldása. Ezt érzékletesen mutatja, hogy a hivatalos összehasonlító adatok alapján a főváros és a megyei városok között a 100 lakosra jutó megújított lakásigénylések száma városunkban a legmagasabb. Ügy érzem, nem lehet érdektelen elmondani ezeket az arányokat. Míg Budapest 2,7, Győr 2,9, Debrecen 3,4. Szeged 3,5 Pécs 3,6, addig Miskolc 4,8. A Minisztertanács a közelmúltban programot hirdetett meg a kiemelt kategóriába tartozók, a fiatal házasok, a többgyermekes családok és a gyermeküket egyedül nevelők lakásgondjainak 1986 végéig történő megoldására. Miskolc város tanácsa is elkészítette és jóváhagyta ezen programját, amely szerint a következő előrehaladás várható: a kormányprogram által kiemelt kategóriába az új lakásra várók közül 5500-an tartoznak. Az igények kielégítésénél a lehetőségek teljes körét a telekjuttatást, az új konstrukciójú szociális támogatásokat, a lakásmobilitás növekvő arányát is figyelembe véve az 5500-ból mintegy 3800 család lakáshelyzetét lehet segíteni. Legnagyobbak a feszültségek a tanácsi bérlakásnál, és a tanácsi értékesítésű lakásoknál, ahol az igényeknek csak a 67 százaléka, illetve 57 százaléka teljesíthető. Ez azt jelenti, hogy 1986 végéig gyakorlatilag csupán az 1978. december 31. előtt beadott igények elégíthetők ki. Ugyanakkor a nem kiemelt kategóriába tartozó jogos igények kielégítésénél reálisan csak minimális, 18 százalékos elmozdulási lehetőséggel számolhatunk. Tisztelt Képviselőtársaim! Ismerjük és átérezzük hazánk gazdasági nehézségeit. Meg kellett értenünk, hogy ennek legmarkánsabb kihatása városunkban a VI. ötéves tervidőszakban az állami erőből épült lakások számának igen erőteljes csökkenése volt, amely az előző ötéves terv évi 1700 darabjából ebben a tervidőszakban évi 700 darabra mérséklődött. Hogy e nagy munkásváros nyomasztó társadalmi feszültségét feloldjuk, s csökkenő tendenciát mindenképpen meg kell fordítani. Minden lehetőséget felelősen számbavéve alapvető megoldást csak a telepszerű, többszintes, ezen belül különösen az állami lakásépítés jelenleginél nagyobb volumene biztosíthat. Választóim nevében kérem kormányunkat, hogy a VII. ötéves terv előkészítésénél mérlegelje városunk lakáshelyzetét és kapjunk anyagi lehetőséget arra, hogy a következő tervidőszakban Miskolcon a telepszerű többszintes lakások építése évente mintegy 1500—1600 darabra, ezen belül az állami lakások száma évi 1000 darabra emelkedjen. Kérésemet alátámasztja az is, hogy a lakásigénylők jelentős hányada a városunk nagyüzemeiben dolgozó fiatal. Az országos átlaghoz viszonyítva itt jóval kisebbek a második gazdaságból származó jövedelmek is. A növekvő hitellehetőségek és anyagi támogatások ellenére egyre kevesebb család tudja az anyagi ellehetetlenülés veszélye nélkül válallni a magánerős lakásépítés nyomasztó ütemben növekvő költségeit. Tisztelt Képviselőtársaim! Napjainkban egyre inkább érzékelhető a mértéktelen túlmunka vállalásának negatív társadalmi, kulturális, morális, sőt egészségügyi hatása. Ügy gondolom, hogy képviselőtársaim nevében is mondhatom, nem szabad beletörődnünk abba, hogy ennek alapvető kikényszerítője csaknem minden korosztály számára a saját, illetve felnövekvő, családalapító gyerekeik létszükségletének, az otthon biztosításának megoldása legyen. Pártunk kongresszusi irányelvei biztató reményt adnak e területen t az előrelépésre. Ennek szellemében népgazdaságunk 1985. évi költségvetését elfogadom, és tisztelt képviselőtársaimnak is elfogadásra javaslom.
