Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-30

1989 Az Országgyűlés 30. ülése, 1984. december 19-én, szerdán 1990 pán néhány országában fordult elő. A mezőgazdasági termékeink jobb értékesítési lehetőségét, feldolgozottságuk javulásától várhatjuk, bár újabb piacok feltárása is enyhítheti a gondokat. A fizetőképes piacainkon csak a jól feldolgozott, különleges minőségű áru értékesíthető nagy biztonsággal. Visszatérve a költségvetésre, érdemes megjegyezni, hogy az állami szubvenció négy-öt év alatt 36 százalékról 23 százalékra csökkent. Ezen az úton haladva lehet eredményeket elérni, javítani tovább a költségvetés egyensúlyát. Tisztelt képviselőtársaim! Az 1985. évi költségvetésünk olyan gazdaságpolitikái intézkedésekre épül, amelyek egybeesnek gazdasági reformtörekvéseinket értő, azokért tenni akaró tömegek várakozásával. Legfontosabb jellegzetessége, hogy a reálbérek, beruházások, s a műszaki fejlesztés több éve tartó csökkenésének megállításához stratégiát fogalmaz meg. Ha élünk a szabályozók változása nyújtotta lehetőségekkel, teljesíthetjük nagy eredményeket ígérő terveinket. Megköszönöm szíves figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a törvényjavaslathoz 12 képviselőtársunk jelentkezett szólásra. Kelemenné Balogh Katalin képviselőtársunk felszólalása kö vetkezik. KELEMENNÉ BALOGH KATALIN: Tisztelt Országgyűlés! Az év végé, az év eleje, az összegzések, a számadások időszaka. Ezt teszik az üzemek, vállalatok, termelőszövetkezetek. Beszámolnak tudásukról a főiskolások, egyetemisták, kézhez kapják a félévi munka teljesítményéről szóló értesítőt a legkisebbek is, s viszik haza, sok szülő örömére, mások szomorúságára. S mivel az élet megy tovább, a következő lépés csakis az lehet, hogy felülvizsgálva képességeinket, lehetőségeinket, kitűzzük a további megvalósítandó célokat. Ezt teszi most az Országgyűlés, amikor az 1985. évi költségvetésről tárgyal, ezt tette az elmúlt napokban a Szabolcs-Szatmár megyei képviselőcsoport, amikor napirendre tűzte a megyei tanács beszámolóját, az 1985. évi költségvetési és fejlesztési alap tervéről. A költségvetés témája igen sokrétű, hiszen minden ágazatot felölel. Szólni lehet az eredményekről, a hiányosságokról. Példát lehet hozni az élet minden területéről." A bőség zavarával küszködve, s anélkül, hogy ismétlésekbe bocsátkoznék, én csupán három ágazatról szólnék. A munkaerő-gazdálkodás, az oktatás és az egészségügy területén megyénkben, illetve szűkebb hazámban, Nagykállóban jelentkező gondokat szeretném elmondani a Tisztelt Háznak abban a reményben, hogy az illetékes tárcák vezetői segítenek nekünk ezek megoldásában. Azt hiszem, ismert, hogy a népszaporulat még mindig Szabolcsban, Szatmárban a legmagasabb. A kormány programjának megvalósításában tehát élen járunk, de egy sor olyan vonzata is van ennek, ami hátrányos helyzetűvé tesz bennünket. Az egy kórházi ágyra jutó költség, az egy tanteremre kivetített tanulólétszám, a fiatal házasok lakáshoz jutása, hogy ne soroljam tovább. Megyénkben az aktív keresőknek jóval több ember eltartásáról kell gondoskodniuk, mint országosan. Emellett az egy keresőre jutó jövedelem mintegy 15 százalékkal alacsonyabb az országos átlagnál. Nálunk egyszerre jelentkezett a mennyiségi és minőségi váltás. Megfeszítettebb munkával érjük el eredményeinket. Ennek ellenére azok közé a megyék közé tartozunk, amelyek előzetes becslések alapján teljesítik az ipar és a mezőgazdaság területén is a VI. ötéves tervi célkitűzéseiket. Tisztelt Országgyűlés ! Szabolcs-Szatmár megye társadalmi, gazdasági fejlődésének egy igen fontos feltétele az itt élő lakosság foglalkoztatási helyzetének további javítása. Gazdaságpolitikai célkitűzéseink között éppen ezért valamennyi középtávú tervben kiemelt feladatként szerepel a munkaképes korúak minél nagyobb hányadának bevonása a társadalmilag szervezett munkába, hogy ezzel számukra rendszeres keresetet, megélhetést biztosítsunk. A rendelkezésre álló anyagi eszközök céltudatos felhasználása lehetővé tette az ipar gyors ütemű fejlesztését, amely sok tekintetben éreztette kedvező hatását, változtatta meg a megye arculatát. Űj gyárak, üzemek jöttek létre, bővült a kereskedelmi hálózat, egészségügyi, szociális, kulturális intézmények épültek. Mindezek hatására az elmúlt két évtized alatt nagyot léptünk élőre. Jelenleg a nem mezőgazdasági ágazatban mintegy 80 ezerrel dolgoznak többen, mint a hatvanas évek elején. Ennél is jóval nagyobb eredménynek tartjuk, hogy ebben az időszakban közel 30 ezer nő állhatott munkába, akiknek akkor jóformán semmilyen szakképzettsége nem volt. A gyors ütemű munkahely teremtés következtében lényegesen mérséklődött az elvándorlás. A nyolcvanas évek elejétől bevezetett gazdaságpolitikai intézkedések azonban a foglalkoztatás bővítésének lehetőségeit is mérsékelték. Ez megyénkben a munkaerőforrás-többlet mellett olyan hatást váltott ki, hogy kezdetben stagnált, majd csökkent az aktív keresők száma. Ez különösen a pályakezdő fiatalok elhelyezkedési lehetőségeit érintette kedvezőtlenül. Az ifjúsági forrás nagyságrendje ugyanis még mindig mintegy 20—25 százalékkal meghaladja a természetes pótlás létszámszükségletét, így a megfelelő munkalehetőségek hiánya következtében az elvándorlás ismételten felerősödött, s egyben a foglalkoztatási feszültségek a megye egyes területein egyre nagyobbak. Ezúton mondok köszönetet az 1982-ben erre a célra adott 63 millió forint központi támogatásért, de a fentieket figyelembe véve kérem a foglalkoztatási gondjaink enyhítését. Másik feszítő gondunk a demográfiai hullámmal kapcsolatos. Azt hiszem, minden képviselőtársam tud példát hozni választókerületében tanteremhiányról. Mi, pedagógusok tudjuk a legjobban, hoßv az alapvető feltételek biztosítása mellett is hány és hánv szubjektív tényezővel kell megbirkózni, hogv oktató-nevelő munkánk eredménves legyen, hogy tanítási óránk elérje a célját. De ha még ez sincs bizto-