Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-30

1977 Az Országgyűlés 30. ülése, '. növekedjék, és egy, a korábbinál valamivel nagyobb gazdaságfejlődést alapozzon meg. A terv a nemzeti jövedelem 2,3—2,8 százalékos növekedését irányozza elő. Űj vonása és új követelménye a népgazdasági tervnek, hogy az előző évektől eltérően jövőre, ha a számított teljesítményt elérjük, növelhető lesz a belföldi felhasználás. Növelhető a fogyasztás, és kitűzhető az a cél több év után, hogy a reálbérek ne csökenjenek, hanem stabilizálódjanak az idei színvonalon, ami az egyéb jövedelmekkel együtt azt eredményezi, hogy' a lakosság reáljövedelme másfél-két százalékkal emelkedhet. Ezt a célt egészíti ki az az új cél is, hogy a szocialista szektor beruházásait se kelljen csökkenteni, hanem az idei szinten tarthassuk azokat. Mindez jól érzékelhető változás az elmúlt néhány évhez képest. De hangsúlyozom: ez cél, reális cél, de nem garantált, ma már a kezünkben levő eredmény. Azzá csak a gazdálkodás hatékonyságának növelése és az így létrejött többletjövedelem nyomán válhat! Számoltunk — amikor ezt a célt kitűztük — azzal, hogy 1985-ben a gazdaságirányítás, a gazdasági szabályozók új elemei már bizonyos eredményeket is fognak hozni. Intézkedéseink középpontjában az a cél áll, hogy a vállalatok önállósága, mozgástere szélesedjék és természetesen ezzel együtt a felelősségük is nagyobb legyen gazdálkodásuk eredményeiért. Olyan gazdasági viszonyokat erősítünk, ahol a gazdálkodók jövedelmét elsősorban belföldi és külföldi gazdasági partnereik, általánosabban fogalmazva, a piac értékítélete és költségeik alakulása fogja meghatározni. Tisztelt Országgyűlés! A jövő évi költségvetés 607,8 milliárd forint bevétellel és 610,3 milliárd forint kiadással számol. A tervezett hiány 2,5 milliárd forint, s ez 1 milliárd forinttal kevesebb az idei évre tervezettnél. A bevételek között továbbra is a szocialista vállalatok, szövetkezetek befizetései teszik ki az oroszlánrészt, 81,5 százalékot. A vállalati befizetések 6 százalékkal fognak növekedni, számításaink szerint, az idei várhatóhoz képest, tehát lassabban, mint a vállalatoknál létrejövő tiszta jövedelem. De az eddiginek sokkal kisebb hányadát kívánjuk visszajuttatni támogatásként a vállalatokhoz, a vállalati támogatások 2 százalékos csökkenését irányozzuk elő. A nettó befizetés így a tiszta jövedelemmel arányosan, körülbelül 10 százalékkal kell, hogy növekedjék. A vállalati adóbefizetések szerkezete lényegesen el fog térni az ideitől, hiszen új adójogszabályok jelentek meg. Némileg csökken a nyereségadó befizetés, megszűnnek a fejlesztési alapokat terhelő külön elvonások, és megszüntetjük a vállalatoknál képződő amortizáció eddigi központosítását. A kieső bevételek pótlására és az erőforrások ésszerűbb hasznosításának ösztönzésére új adónemek jelennek meg: a béradó, a vagyonadó, és a felhalmozási adó. A nyereséghez fűződő, azzal arányos adó mérséklése és az erőforrásokat terhelő adók növekedése a hatékony vállalatok pénzügyi helyzetét javítja, a kevésbé hatékonyakét pedig súlyosbítja. Ez gazdaságpolitikánk alapelveiből 984. december 19-én, szerdán 1978 következő helyes folyamat. Hozzáteszem, e folyamatot nemcsak az adórendszer szolgálja, hanem az árrendszer, a keresetszabályozás új elemei is ebbe az irányba hatnak. Engedjék meg, hogy az új adókról szóljak néhány szót külön is. A munkabérek után 10 százalék béradó fizetendő. Ennek bevezetéséhez nyomós érv volt az, hogy régóta bírálják az élőmunka viszonylagos alulértékeltségét, és ennek kedvezőtlen hatását a műszaki fejlesztés folyamatára. Mivel az alulértékeltségnek néhány lényeges okát, mint például a fogyasztói árkiegészítések elég nagy mértékét vagy egy általános személyi jövedelemadó rendszernek a hiányát gazdaságunkban, nem tudjuk 1985-ben megszüntetni, ezért az élőmunka reális költségét egy adóval tudjuk érzékeltetni. Valójában, a tényleges gazdasági viszonyokat tekintve, a béradó mértéke magasabban is megállapítható lett volna. Ez azonban jónéhány ágazatban olyan változásra vezetett volna, amelyet ilyen hirtelenül sok vállalat nem tudna jobb gazdálkodással, az elvárható erőfeszítésekkel ellensúlyozni, s ezért a béradó 10 százalékos mértékénél maradtunk. Itt azonban egy folyamatról van szó, amelyet tovább kívánunk folytatni; és így például elhatározott szándékunk, hogy a jelenleg a nyereséggel arányosan fizetendő város- és községfejlesztési hozzájárulást 1986-tól a vállalatok azonos globális összegben, bérarányosán kell, hogy fizessék. A vagyonadó, amelynek általános mértéke 3 százalék, a vállalatok tiszta saját vagyona után fizetendő. Ez az adó bizonyos hozam-követelményt is kifejez. Hozzásegített ahhoz, hogy az amortizáció központosítását megszüntessük. Közgazdaságilag kedvezőbbnek tartjuk az előzőnél, azért, mert nem kifejezetten az új technikát, gépeket alkalmazó vállalatokat sújtja és — mert miután a tiszta vagyon után kell fizetni, ezért — viszonylag csökkenti azoknak a terheit, akik nagyarányú hitelfelvétel kockázatát vállalták, hogy termelési szerkezetüket megújítsák. A vállalatok alapjait eddig nagyon sokféle különadó, különbefizetés terhelte. Ezek megszűnnek, és egyetlen adó bevezetésére kerül sor: a felhalmozási adóra, amelynek a mértékét nulla és 25 százalék közötti sávban lehet megállapítani. Arra gondolunk, hogy ez az adó esetleg évenként vagy meghatározott időközönként változhat, mert alkalmas a fogyasztás és a felhalmozás arányának ésszerű befolyásolására. Ez az adó nem a vállalatok pénzügyi forrását, hanem a tényleges felhalmozási kiadásokat terheli. És így ösztönöz tulajdonképpen arra, hogy a vállalatok forrásaikat megtakarítsák, ha nem találnak saját üzemükben megfelelő hatékonyságú fejlesztést. Tisztelt Országgyűlés! A válalati gazdálkodásnak igen sokat bírált, sokszor bírált része a keresetszabályozás. A jövő évtől ezért az érezhető piaci ellenőrzés és korlátok között dolgozó vállalatok új keresetszabályozást fognak alkalmazni. Az új, úgynevezett keresetszintszabályozás közvetlenül összehangolja a vállalatok hatékonyságát és a dolgozók kereseti lehetőségeit. A teljes keresetnek és nem a kére-