Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-19

1243 Az országgyűlés 19. ülése, 1983. március 24-én, csütörtökön 1244 gyen az igénylési szándék, hogy megbízható le­gyen a nyilvántartás, hogy kiszűrjük azokat az igényeket, amelyek nem megalapozottak, nem valóságosak. Véleményem szerint ezt a szándékot egy-két ezer forintnyi összeg szolgálhatja. Ehhez képest jelentősen magasabbak az igénylési letétek. Ne­kem nincs ugyan országos statisztikám, de az ál­talam megismert 117 rendelkezésből azt látom, hogy átlagosan — bár nehéz itt átlagszámot mondani — 3 ezer és 15 ezer forint között mo­zognak az összegek, attól függően, hogy milyen típusú a lakás, tehát tanácsi szociális, vagy ta­nácsi elosztású szövetkezeti, illetve OTP-, vagy tanácsi nem szociális lakás. És függ természete­sen az összeg attól is, hogy milyen a komfortfo­kozat, milyen a lakás nagysága. Természetesen van sok olyan tanács is, ahol egyáltalán nem alkalmaznak igénylési letétet, il­letőleg van olyan nagyváros is, mint Budapest, ahol szerintem példamutatóan — bár itt van a legtöbb potenciális igénylő — a legmagasabb ösz­szeg sem haladja meg a 7 ezer forintot. Az is hozzátartozik a korrekt képhez, hogy számos ta­nács a fiatalok esetében bizonyos kedvezménye­ket is kimond a rendelkezésben, tehát mérsékel­hető kérelemre a fiataloknál az igénylési letét összege. Mégis összességében úgy gondolom, nem jelentéktelen összeg lefizetéséről van szó, főleg abban az esetben, ha olyan fiatal házaspárról van szó, aki évek óta takarékoskodik, megtaka­rított pénzét félreteszi, tehát részt vesz az ifjú­sági takarékbetét konstrukcióban. Ebben az eset­ben nehezményezik és sérelmezik a fiatalok ezeknek a külön összegeknek az alkalmazását. Tisztelettel kérdezem a pénzügyminiszter elvtársat, hogyan vélekedik az általam fölvetett problémáról, és lát-e lehetőséget ennek a prob­lémának a megoldására? Köszönöm szépen. ELNÖK: Az interpellációra dr. Hetényi Ist­ván pénzügyminiszter válaszol. DR. HETÉNYI ISTVÁN: Tisztelt Ország­gyűlés, kedves Nagy elvtárs! A tanácsok az el­múlt hónapokban rendkívül nagy munkát vé­geztek annak érdekében, hogy a sok szempont­ból újszerű lakásgazdálkodási feladatokat meg­oldják. Úgy értékelem, hogy összességében na­gyon gondos, jó és nagy mennyiségű munkát végeztek. Az igénylési letét új kategória, amelyben a megállapítás jogát és mértékének megállapítását a kormány a tanácsokra ruházta. 338 tanácsren­deletet adtak ki, s ezekben szabályozták a letétet azoknak az elveknek alapján, amelyeket itt Nagy elvtárs is érintett. Hangsúlyozom, hogy a taná­csok a szociális szempontokat általában messze­menően figyelembe vették. Mivel itt a tanácsoknak nagy, mondhatni teljes önállóságuk van, és ez új intézkedés, ezért természetszerű, hogy felmerülhet olyan kérdés, hogy az eltérések egyes esetekben teljesen indo­koltak-e, pontosabban tényleg az objektív körül­ményeket tükrözik-e vagy van-e olyan mérték­beli eltérés, amely esetleg a lakáshoz jutás előse­gítésének szándékát valamilyen módon keresz­tezné. Teljes összesítő statisztikát mi sem készítet­tünk éppen azért, mert a tanácsok jogosultságá­nak tekintettük e kérdést, de Nagy elvtárs fi­gyelemfelhívása után, ezt meg fogjuk csinálni. Az eddig rendelkezésre álló adatok alapján is meg szeretném mondani, hogy mindenképpen a tanácsi rendeletek egy kisebbségével kapcsolat­ban lehet vagy vethető fel probléma. Ügy hogy köszönöm ezt a figyelemfelhívást. Amit mondani tudok: a kormány a közel­jövőben kap jelentést arról, hogy a tanácsok mi­lyen munkát végeztek, a tanácsrendeletek mi­lyenek, hogyan halad a lakbérmegállapítás, a lakásigénylés és így tovább. A kérdést a fel­vetés nyomán részletesebben fel fogjuk dolgozni, és ha a kormány úgy ítéli meg, hogy itt igazí­tani való van, akkor azt hiszem, erre sor kerül­het. Egyfelől ajánlásokat adhatunk az érintett tanácsok számára, de ha nagy probléma adód­nék, azt hiszem, nem kell elzárkózni attól sem, hogy valamelyik rendeletet módosítsuk. Feltétlenül azzal kell számolnunk, hogy a tanácsok, amikor jogokat kaptak, teljes mérték­ben érzik azt a felelősséget is, hogy ezek az in­tézkedések semmiképp sem gátolhatják meg a jogos lakásigénylések bejelentését. Ha olyan irá­nyú probléma adódnék, hogy az összegek méltá­nyosak, de a befizetésre rendelkezésre álló idő rövidnek látszik, ígérem, hogy személyes befo­lyásomat igyekszem latba vetni az OTP-nél, hogy erre áthidaló megoldást találjanak. Engedjék meg, hogy egy mondatban Németh elvtársnak a célrészjeggyel kapcsolatban azt mondjam, hogy jó javaslatot tenni soha sem ké­ső, és az ő javaslatával foglalkozni fogunk. Kérem a tisztelt Országgyűlést, fogadja el válaszomat. ELNÖK: Kérdem dr. Nagy Sándor képvi­selőtársamat, hogy elfogadja-e a miniszteri vá­laszt. DR. NAGY SÁNDOR: Köszönöm szépen, tu­domásul veszem Hetényi elvtárs válaszát. ELNÖK: Kérdem az országgyűlést, hogy a pénzügyminiszter válaszát tudomásul veszi-e? Aki tudomásul veszi, szíveskedjék kézfeleme­léssel jelezni. (Megtörténik.) Köszönöm. Ellene? (Nincs senki.) Tartózkodás? (Nincs.) Kimondom a határozatot: a miniszteri vá­laszt az interpelláló képviselő és az Országgyűlés tudomásul vette. Tisztelt Országgyűlés! Napirendünkkel és ülésszakunk tárgyalási anyagával végeztünk. Va­lamennyi képviselőtársamnak további jó mun­kát kívánok. Az ülést bezárom. (16.38.) Hitelesítették: dr. Pesta László, Szokola Károlyné dr., Kelemenné Balogh Katalin, Palkó Sándor Korpái Jánosné, soros jegyzők

Next

/
Oldalképek
Tartalom