Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-29

1951 Az Országgyűlés 29. ülése, 1984. október 18-án, csütörtökön 1952 ponti, a megyei és a helyi tennivalók, mihamarabb hozzá kell kezdenünk ezek megvalósításához. Szerintem törekednünk kell arra is, hogy a közhatalom falusi pozícióiban a helyes arányok kialakuljanak. Magyarul szólva: hogy a községháza, vagy éppen az elöljáróság irányítója és mozdítója, ne pedig csak kunyerálója legyen a falu fejlesztésének. Persze ez nem jelenti azt, hogy nincs szükség a tanács és a lakosság és üzemek összefogására, sőt inkább jelenti azt, hogy képessé kell tenni a helyi szerveket ennek indítására és összehangolására. Mindezek után egy dolog marad még hátra, az hogy arról szóljak, a tanácsok mennyiben segítették elő a központi irányítás hatásosabbá válását, magyarán fogalmazva az országos érdekek, még közelebb a központi akarat érvényesítését. A kérdésre adandó válasz egyértelmű, ez az elvártnak megfelelően fejlődött. Ha voltak valaha is kételyek, olyan értelmezések, miszerint az önkormányzat a maga önálló törekvéseivel ellenáll majd a központi hatalomnak, akkor ezek most teljesen eloszoltak. Ez a tapasztalás ugyanis, igaziból ennek éppen a fordítottja valósult meg, vagyis amíg az országos érdekek közvetítése éppen a megyei tanácsok végrehajtó testületei által a megkívántak szerint alakult, addig a helyi és területi tanácsi érdekek képviselete még nem rendezett. Ezt ma jószándékkal egy olyan szerv vállalja magára, amely erre nem hivatott, hiszen a kormány egyik szerve, tudniillik a Minisztertanács Tanácsi Hivatala legfeljebb az érdekek egyeztetésének lehet valós gazdája. Szó, mi szó, ha rendeztük a tanácsok érdekközvetítő szerepét felülről lefelé, akkor rendezni kellene ezt alulról felfelé is. Ha most kérdeznék tőlem, milyen érzés ma tanácsi vezetőnek lenni, imígyen válaszolnék: ma nem jobb a tanácsi vezetők közérzete, mint volt tíz esztendeje, de két óv múlva jobb lesz a mainál. Ezért várom nagy érdeklődéssel a most munkaasztalon lévő intézkedéseket, amelyekről, én reméltem volna, még többet és közelebbit hallani a vita bevezetőjében. Tisztelt Országgyűlés! Mondandóm végére értem, nem egy letűnt törvény bírálója, hanem egy időtálló dicsérője akartam lenni. A törvény jó, csak a gyakorlatot kell törekvéseihez egyenletesebben illeszteni. Mivel ismerem az ezzel kapcsolatos sokat ígérő szándékokat, hiszem, és tudom, hogy ez meg fog Valósulni. A beszámolóval egyetértek, azt elfogadom. (Taps.) ELNÖK : Dr. Gulyás Emilnó képviselőtársunk felszólalása következik. DR. GULYÁS EMILNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Választókerületem jeles képviselője, Kölcsey Ferenc a múlt század első negyedében a szatmári adózó nép állapotáról című munkájában így ír az ott élő emberek helyzetéről: Az adózó háznép, mely magának elég kenyeret nem termeszthet, szerencsés, ha mindennapi élelmét és ruházatát keserű munkával megszerezhetné, még annyira mehet, hogy adójának terhétől megmenekedhet, s ha nem menekedhetett, nem tudott fizetni, jött az úri Magyarország igazgatási gépezete, a végrehajtó és elvitte a ház népétől az utolsó tehénkét, a jövő évi vetőmagot, a betevő falatot. A mi szocialista társadalmunk igazgatási rendszere nem a nép ellenére^ hanem boldogulásáért dolgozik immár 34 éve. Éppen felszabadulásunk 40 éves évfordulójára készülve, összegezzük a megtett utat, s jóleső érzéssel állapítjuk meg, milyen nagy változások történtek lakosságunk életében. Szabolcs-Szatmár megye, benne választókerületem, a szatmári táj, csakúgy, mint hazánk minden tája, gyökeresen megváltozott az elmúlt négy évtized alatt. Pedig a természet sokszor mostoha hozzánk, árvíz, belvíz, aszály nem egyszer sújtja e tájat, de a mi társadalmunk lényegéből fakadóan szorgalmas munkánk nyomán, egyre inkább szocialista módon élünk, s ha van is ezernyi gondunk, soksok tennivalónk, lassan behozzuk történelmi hátrányunkat ebben, nagy szerepe van tanácsrendszerünknek is. Éppen ezért elfogadom Papp Lajos elvtárs referátumát, az írásban kiadott anj^agot, mert a mi megyénkben dolgozó tanácsok is bizonyítják a beszámoló realitását. Magam is egyetértek azzal, hogy napjaink legfontosabb feladata a tanácsok népképviseleti önkormányzati jellegének továbbfejlesztése. Hiszek benne, hogy a Központi Bizottság határozata után és a mai tárgyalás után a tanácsok még nagyobb szerepet, lehetőséget és eszközöket kapnak. Azt hiszem, hogy akkor teszek helyesen, ha nem mondom el a leírt szöveget, hiszen az előttem szóló szakavatott emberek, képviselőtársaim szóltak erről nagyon meggyőzően, mégis azt mondom még egy 34 éves tanácstag és végrehajtó bizottsági tag tapasztalata alapján, hogy valóban a tanácsok hatáskörét és önkormányzatát fontos növelni napjainkban. A mi tanácsaink működése is azt mutatja, hogyha nem felülről írják elő a tennivalókat, hanem ők tűzik napirendre a legfontosabb kérdéseket, amelyeket a lakosság ügyében tenni kell, akkor élénk vitatkozás és felelősségteljes döntés jellemzi a tanácsi üléseket, a végrehajtó bizottsági üléseket. En azt tenném még az elmondottakhoz, hogj^ igen kell országos intézkedés is a hatáskörök növeléséhez, az önkormányzat növeléséhez, de a jelenlegi keretek is sok lehetőséget adnak a továbbfejlesztéshez, hogyha még gondosabban dolgozunk és még nagyobb szerepet szánunk a testületeknek. Gondolom, támogathatjuk a kormány azon törekvését, hogy kapjanak nagyobb önállóságot a tanácsok a gazdálkodásban is. Úgy véljük, ezt is jól csinálják a tanácsok. De azt is látjuk, hogy sok-sok tennivaló van még, sok tartalék is van, és esetenként előfordul még pazarlás is a gazdálkodásban. Példának mondom el, mindannyian ismerjük a beruházások, a felújítások elhúzódását, az utak tervszerűtlen felbontását, az olaj kályhák beszerzését, nagy pénzeket adtunk érte. A nem eléggé átgondolt terület- és településfejlesztéseket, amelyeket évek óta bírálnak az emberek falugyűléseken, népfrontbizottsági üléseken és más rendezvényeken. Azt is tudom tisztelt képviselőtársak, hogy munkánk javításához, megváltó, minden területre érvényes módszerek nincsenek. De az élet bizonyította — S. Hegedűs elvtárs képviselőtársam szólt róla —, hogyha szocialista elveinknek megfelelően a tennikész emberek sokasága véleményezi a tanácsi terveket, céljainkat, ha megteremtjük mindenhol a beleszólási jogot a közügyekbe, akkor az em-