Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-29

Í94Ö Àz Országgyűlés 29. ülése, 1984. október 18-án, csütörtökön Í946 lista demokrácia folyamatos fejlesztése. A Központi Bizottság legutóbbi ülésén külön figyelmet fordított és határozatokat hozott a tanácstagi hatáskör és önállóság növelésére. Ezek a döntések következetesek és azt az alapelvet tükrözik, hogy a szocializmus fejlődését a mai nehéz gazdasági és nemzetközi helyzetben is csak a társadalom aktív támogatásával lehet biztosítani. Az államélet fejlesztésében politikai hatása és a felszabadító erők nagysága miatt is a helyi tanácsi önállóság növelését tartom alapvetőnek. Ennek fontos feltétele, hogy pontosabban meghatározzuk és behatároljuk a kormányzat, a megyei tanács és a helyi tanács feladatkörét, döntési jogosultságát és felelősségét. Abból az alapelvből kiindulva, hogy a döntéseket ott hozzák, ahol a körülményeket legjobban ismerik és ahol a döntés megvalósításában, eredményében a döntést hozók legközvetlenebbül és áttételek nélkül érdekeltek és felelősek. A helyi tanács szuverenitása azon alapszik, hogy a politika, az államhatalom és a kormányzat által meghatározott általános célkitűzéseket, a helyi körülmények szerint érvényesíti — úgy, hogy a lakosság egyetértésével megfelelő döntéseket hoz és képviseli a megyei és országos döntéshozatalban is települése érdekeit. A helyi tanács szuverenitása, mint minden szuverenitás, természetesen korlátozott. A helyi tanácsok esetében ez a korlátozottság a tevékenységi kör területi behatárolásából és az állami, valamint a társadalmi ellenőrzésből származik. Az ellenőrzés során a kormányzat az általános társadalmi érdek, a lakosság pedig a konkrét helyi érdekek képviseletében lép fel. A társadalmi ellenőrzés természetesen sokkal hatékonyabb lehet, hiszen részleteiben ismeri a tanácsi munka feltételeit, a lakosság igényeit és tapasztalatait. A közpénzek célszerű és takarékos felhasználása érdekében igazán alaposan az érdekelt választópolgárok tudnak fellépni. A kormányzati, a megyei és a helyi hivatáskörök jobb elhatárolása közvetlen hatással lehet a szakigazgatási apparátus, a végrehajtó bizottság és a tanácsi testület munkájára és kapcsolataira. Amíg a kormányzat irányítási és szabályozási céljait túlságosan részletesen és részleteiben is kötelező módszerekkel valósítja meg, vagy ha ilyen megyei szabályozásra kötelez vagy ad lehetőséget, addig a helyi tanács és az apparátus a végrehajtás egyszerű eszköze lesz. Természetesen ennek megfelelően alakul a tekintélye is. A helyi önállóság növeléséből véleményem szerint lényeges eredmények várhatók. Nevezetesen: a tehermentesítés hatékonyabbá teszi a kormányzati irányítást, megteremti az érdekeltséget az eszközök célszerűbb és takarékosabb felhasználásában és új erőforrások felszabadításában, lehetővé teszi, hogy a település társadalma részt vegyen a döntésekben, segítsen azok megvalósításában és érdemi ellenőrzésében. A növekvő tanácsi önállóság és felelősség csak úgy gyakorolható és úgy viselhető el, ha élvezi a lakosság egyetértését és támogatását. Ebben politikai mechanizmusunk, törvényeink és gyakorlati tapasztalataink szerint is kiemelkedő szerepe és felelőssége van a nép front mozgalomnak. A beszámoló szövege és Papp elvtárs kiegészítője is szólt erről. A tanácsok eredményeiben részes a népfront és más társadalmi szervezetek szervező munkája nyomán a lakosság politikai, anyagi támogatása és konkrét munkássága is. Mégis a módosított választójogi törvény, a tanácsi önállóság várható növekedése és azok az elképzelések, amelyek a VII. ötéves terv előkészítése során a tanácsi önállóság anyagi megalapozása érdekében körvonalazódnak, azt indokolják, hogy a tanácsok és népfrontbizottságok együttműködését magasabb szintre kell emelni. Ennek lényege — úgy vélem—azhogy erősítenünk kell a közvetlen demokrácia elemeinek fejlesztésével a választópolgárok részvételét lakóhelyük ügyeinek eldöntésében, választott képviselőik munkásságának ellenőrzésében. Nem kell járatlan utakon haladni; számos megyei, városi és községi tanács és népfróntbizottság tapasztalatait és példáját követhetjük. A tapasztalatokból két vonást szeretnék kiemelni. A lakossági részvétel összefüggő, egymásból következő elemeinek kell tekinteni a folyamatos tájékoztatást, a döntésekben és a végrehajtásban való közvetlen lakossági részvételt és a hatékony társadalmi ellenőrzést. Másrészt a lakosság egyetértését, támogatását és konstruktív kritikáját csak a kölcsönös bizalom és nem kevésbé a politikai és állami vezetés igénye, biztatása teremtheti meg. Minden manipuláció és erőszakoskodás rendszerünk legfőbb erőforrását, a társadalom egyetértését és segítőkészségét rombolja, változtatja elkeseredéssé és — ami nem kevésbé veszélyes — közönnyé. A legjobb megyék és települések tapasztalatai alapján a közvetlen demokrácia fórumaiként a következő intézmények fejlesztését javaslom. A falugyűlések intézményrendszerét a tanácstörvény elmúlt évi módosításakor minden községben kötelezővé tettük. A városokban, noha ott a demokrácia fejlesztése iránti igény nem kisebb, mint a községekben, lemaradtunk. A városokban hosszabb ideje körzeti pártszervezetek és népfront-bizottságok működnek. Ezekre a politikai körzetekre alapozva meg lehetne szervezni a választópolgárok tanácskozásait a falugyűlésekhez hasonló kötelezettségekkel és tartalommal. A tanácsi vezetés beszámolási kötelessége így általánossá válna, és mérséklődne a városi választópolgár ebből a szempontból hátrányos helyzete. A közvetlen demokrácia szélesedő intézménye a társadalmi vita. Ennek rendszerében és módszereiben a kormány és az érdekelt társadalmi szervezetek között megállapodás született. Most az a feladat, hogy a társadalom számára is meggyőző módszereket alakítsunk ki és megfelelő tartalommal töltsük meg azokat. Országos kérdésekben ez természetesen bonyolult feladat. A helyi tanácsi tervek vitája esetében ez egyszerűbben valósítható meg. A lényeg az, hogy biztosítsuk a szabad véleménynyilvánítás feltételeit, és minden lényeges és a társadalmat széles körben érintő kérdésben kérjük ki a társadalom véleményét. Ennek érdekében megfelelő intézményes garanciák vagy központi ajánlások is hasznosak lennének. Végezetül meg kellene fontolni, hogy alapvető, a társadalom egészét érintő tervezeteket népszavazásra bocsássunk. Ilyen lehet a község-egyesítés vagy szétválás, az intézmény-megszüntetés, beolvasztás vagy alapítás, fontos adózási vagy fejlesztési kérdések. Törvényeink lehetőséget adnak erre,