Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-28

1845 Az Országgyűlés 28. ülése, 1984. június 20-án, szerdán 1846 következtében valamennyi energiaimportőr ország érzékeny cserearány-veszteségeket szenvedett. Nyugati forrás szerint például a fejlett tőkés országok cserearányai 1973. és 1983. között 18 százalékkal romlottak. Közülük a legfejlettebbek korszerű, új késztermékeik árának emelésével kétségtelenül mérsékelni tudták a veszteséget. Országunk külkereskedelmi forgalmának cserearány-veszteségei alapvetően négy tényezőre vezethetők vissza. Ezek: az importunkban jelentős részarányt képviselő energiahordozók és egyes nyersanyagok árának tartós emelkedése; a kivitelünk jelentős hányadát kitevő mezőgazdaSági és élelmiszeripari termékek hullámzó, de a rendkívül erős verseny miatt összességében alacsony árszintje; késztermékeink exportárai elmaradtak az importáraktól, ami elsősorban termékeinknek a követelményekhez való lassú alkalmazkodásával függ össze ; és végül — egyebek mellett — a külkereskedelmi munka egyes gyengeségei. A cserearányok romlása, valamint a tőkés világgazdaság elhúzódó válsága, országok, pénzintézetek, vállalatok fizetőképességének megrendülése, a nemzetközi politikai helyzet éleződése, alaposan próbára tette álló- és teljesítőképességünket. A ránk zúduló új gondok még nyilván^valóbbá tették gazdaságunk gyengeségeit, sebezhetőségét. Nemzetközi fizetőképességünk megőrzése már évek óta megköveteli, hogy konvertibilis elszámolású kereskedelmi mérlegünk — eltérően a korábbi évektől — jelentős bevételi többlettel zárjon. Ezt a követelményt gazdaságunk nagy erőfeszítések árán igaz, immár harmadik éve teljesíti. Míg 1978-ban a nem rubelelszámolású kereskedelmi mérlegünk hiánya közel 1200 millió dollár, 1982-ben már 445 millió, 1983-ban pedig 545 millió dollár többletünk volt határparitáson számolva. Ez önmagában jelentős és biztató eredmény, de a megvalósítás útja ellentmondásos. Indokolt és erőltetett takarékosság, miközben sok helyen folytatódik a pazarlás, feszesebb importgazdálkodást, és a belföldi vásárlóerő visszafogása a fejlesztéshez szükséges források egy részének elvonásával, egyre erőteljesebb gazdaságszervező munka, minél több exportárualap biztosítása végett, a piacok megtartása, céltudatosabb gazdasági diplomácia és erőteljesebb vállalati exporttevékenység révén. S eközben— bár a korábbinál nagyobb nehézségek árán — szállítási kötelezettségeinknek eleget teszünk a szocialista országok iránt is. Nyilvánvaló, hogy hosszabb távon nem a kényszerű takarékosság, a növekedés és a behozatal visszafogása visz előbbre, hanem a minőségileg eredményesebb munka, a teljesítmény jobb értékesülése itthon és külföldön, az értelmes takarékosság. Tisztelt Országgyűlés! A törvény a kedvezőtlen világgazdasági fejlemények közepette is betöltötte rendeltetését, jelentősen hozzájárult a népgazdaság külkereskedelmi feladatainak teljesítéséhez. Rugalmas keretszabály jellege lehetővé tette a külkereskedelmi irányítás és a szervezet folyamatos fejlesztését viszonylag kevés jogszabály keretében. A külkereskedelmi törvény első mondatai is hangsúlyozzák, hogy a Magyar Népköztársaság számára kiemelkedő jelentősége van a szocialista országokkal, különösen a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagországaival folytatott kereskedelemnek, és a szocialista gazdasági integrációnak. A Szovjetunióval kötött megállapodásaink gazdaságunk valamennyi területén alapvető jelentőségűek. Fejlődésünk szempontjából ugyancsak fontosak a többi KGST-országgal kötött áruforgalmi megállapodásaink, bár a kölcsönös áruforgalom növekedési üteme az időszak első öt évéhez képest mérséklődött. Az áruforgalom szintje, hosszabb időszakot alapul véve, kiegyensúlyozott volt. Szocialista partnereink egyre inkább korszerű, jó minőségű ipari és fogyasztási cikkeket igényelnek tőlünk. Tényleges politikai és gazdasági érdekünk, hogy hazánk minél hatékonyabban működjön közre a szocialista integráció továbbfejlesztésében, az együttműködés formáinak és tartalmának gazdagításában, érdekeltek vagyunk a kölcsönös kötelezettségek pontos teljesítésében. A KGST-tagországai vezetőinek csúcsértekezletén is megfogalmazódott, hogy idézek: „a KGST tagországok minden szükséges eszközzel rendelkeznek ahhoz, hogy a kölcsönös együttműködést új szintre emeljék. Továbbá, hogy még jelentős tartalékok állnak rendelkezésre a kölcsönös együttműködés bővítéséhez, a gyártásszakosítás és kooperáció elmélyítéséhez, a kölcsönös kereskedelem növeléséhez, a testvéri országok termelési és tudományos műszaki potenciáljának hatékonyabb kiaknázása, népeink jólétének emelése érdekében." Hetényi elvtárs is szólt arról, hogy a magyar népgazdaság számára kiemelkedő jelentőségű felsőszintű értekezlet előkészítésében aktívan közreműködtünk, az abból adódó feladatok végrehajtásának tevékeny résztvevői leszünk a külkereskedelemben is. A magyar kereskedelempolitika feladata, hogy a nem szocialista országokban is biztosítsa azokat az alapfeltételeket, amelyek nélkül nem lehet a nemzetközi munkamegosztás előnyeiből részesülni. Ezek: a feltétel nélküli legnagyobb kedvezményes elbánás és a diszkrimináció mentesség. Magyarország ezeknek a jogoknak teljes birtokába jutott, amikor 1973. szeptemberében csatlakozott a kereskedelemről és a vámtarifákról szóló általános egyezményhez, a GATT-hoz. Ez az egyezmény a világkereskedelem több mint 90 százalékát fenntartó országok számára írja elő e kereskedelempolitikai magatartást. A gyakorlat viszont arról árulkodik, hogy a nemzetközi kereskedelemben olyan tendenciák nyertek teret, amelyek ellentétesek ezzel az általános szerződéssel. Ezeknek mindegyike károsan befolyásolja hazánk helyzetét. A protekcionizmus említendő az első helyen. Ezen olyan piacvédelmi politika értendő, amelyik különösen egyes szektorokban, mint például mezőgazdaság, textil, acél és mások, kizárja a külföldi versenyt, nem engedi érvényesülni a nemzetközi munkamegosztásból származó előnyöket. Különösen érzékenyen érint bennünket legfőbb nyugati piacunk a Közös Piac mezőgazdasági protekcionizmusa. Problémát okoznak az