Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-28

1835 Az Országgyűlés 28. ülése, 1984. június 20-án, szerdán . 1836 zárására is sor került. Az erőfeszítések ellenére lassan fejlődik a környezetvédelem, a köztisztaság, a parkfenntartási tevékenység, az ipari és az idegenforgalmat bonyolító településeinken. A tanácsi fejlesztési eszközök tervszerű felhasználásában továbbra is az építőipari kapacitás a meghatározó. Kevesebb beruházás indult, de a befejezetlen állomány néhány beruházás üzembe helyezésének elhúzódása miatt továbbra is magas. A megyei kivitelező szervezetek az előző évinél mintegy 7,5 százalékkal kevesebb építési, szerelési munkát végeztek. Visszaesés a községekben dolgozó szövetkezetekben is bekövetkezett. Magas az elhúzódó munkák aránya, a kereslet és kínálat várt közelítése megyénkben nem következett be, sőt, a megrendelők piaci pozíciói is romlottak. Ügy gondoljuk, a megyén kívüli kapacitások behozása segíthet valamelyest helyzetünkön. Tisztelt Országgyűlés! Amikor dióhéjban beszámoltam megyénk életéről, gazdálkodásáról, tulajdonképpen két szempont vezérelt. Egyrészt be akartam mutatni a kormánynak és a Tisztelt Háznak, hogy a Komárom megyében élő emberek a kedvezőtlen gazdasági hatások ellenére is igyekeznek a társadalmi és gazdaságpolitikai céloknak, feladatoknak megfelelni. Bizonyítja ezt az is, hogy a megye lakói 1983-ban 293 millió forint értékben teljesítettek társadalmi munkát. Másodszor: szeretném ráirányítani a figyelmet arra, hogy a rendeletek és szabályozások dzsungelében egy stabilabb, a kötöttségektől mentesebb, a helyi önállóságot, öntevékenységet jobban elősegítő tanácsi szabályozásra lenne szükség. Nagyon sok az évközi beavatkozás, a megosztott bevételeknél, a fejlesztéseknél, a lakosságtól származó eszközök íelhasználásának korlátozásánál és ezek bizony, nem kis bizonytalanságot okoznak. Ez évben is gondot okoz az, hogy a megosztott bevételek felülvizsgálatai a megyei sajátosságokat nem veszik kellően figyelembe. Például azt, hogy a Komárom megyei szénbányavállalatok eredményei nem bővülnek olyan mértékben, mint azt a VI. ötéves terv kidolgozásakor vártuk, s emiatt nem várható a tanácsi források teljesítése sem. Ez pedig a folyamatos működtetés, fenntartás területén okoz indokolatlan feszültségeket. Ezért tisztelettel kérem az illetékes főhatóságokat, hogy a realitásoknak megfelelően hozzák meg döntéseiket, mert az évközi túlszabályozások nemcsak bizonytalanságot okoznak a tanácsi szerveknél, de visszahat ez az állampolgári fegyelemre is. Tisztelt Országgyűlés! Végezetül a megye tradicionális iparának, a szénbányászatnak néhány kérdéséről szeretnék szólni. A szénbányászat is érzi azokat a nagy gondokat, amelyekkel a népgazdaságnak meg kell birkóznia. De világosan látjuk, hogy a népgazdasági energiaigények kielégítéséhez szükséges ránk jutó részt mindenképpen ki kell termelnünk. Az ország energiaellátásában igen jelentős súlyt képviselő eocénprogram harmadik bányája, a mányi bányaüzem a tervek szerint 1985-ben lép termelésbe. A bánya építése nem kis nehézségek árán, de ma olyan ütemben halad, amely a tervezett belépést lehetővé teszi. A beruházás tervszerű kivitelezését azonban a második félévben pénzügyi problémák akadályozzák. 1984-ben 740 millió forintban korlátozták a mányi beruházásra fordítható öszszeget. Ez az összeg a szükségesnél csak jóval kisebb mértékű bányaépítést tesz lehetővé. A 740 millió forintból ugyanis, 306 millió forintot egy finommosómű építésére kell fordítanunk. 180 millió forintot tesznek ki a beruházási kamatok és csak 254 millió forint marad a bányaépítésre. Ahhoz, hogy a program a terv szerint haladhasson és a mányi bányában 1985-ben megindulhasson a termelés, további 230 millióra, tehát összesen 970 millió forintra lenne szükség. A termelésbe lépés határidejének betartása igen komoly népgazdasági érdek. 1985-ben Mány 172 ezer tonnával járul hozzá az ország szénigényének kielégítéséhez, az átlagosnál lényegesen jobb szénminőséggel. Ez a mennyiség önmagában nem sok, hiszen az ország széntermelésének csupán 0,7 százaléka. De ha figyelembe vesszük a hazai szénbányászat szűkös kapacitását, az évek óta tartó igen feszített munkatempót, a jelentős szabadnapi igénybevételt, akkor azt látjuk, hogy ez a többi bánya termelésének fokozásával alig pótolható. Maradna tehát az import. Ügy látjuk, hogy célszerű lenne a pénzügyi korlát feloldása, és ezáltal a mányi bánya tervezett ütemben való építése. A beruházás visszafogása 1984-ben nehéz tehertételt jelentene a beruházó vállalat, a Tatabányai Szénbányák gazdálkodásában. A lassítás, a beruházás elnyújtása, az optimálisnál kisebb intenzitással végzett bányaépítés igen jelentős többletköltséget okoz. Több tízmillió forint ráfordítás szükséges a beruházás szüneteltetése alàtt a bánya állagának megóvására, a legszükségesebb fenntartási tevékenység elvégzésére. Az újraindításkor ugyancsak lényeges töBbletköltségek lépnek fel, és minden olyan munka, amit átütemeznek a következő évben csak jóval nagyobb ráfordításokkal végezhető el. Nem kis gondot okozna a beruházás visszafogása a munkaerő-gazdálkodásban is. A bányaépítésen dolgozó produktív csapatokat át tudjuk telepíteni a vállalat más bányaüzemeibe, biztosítható számukra a megfelelő munkahely. De a kisegítő, kiszolgáló munkát végző mányi dolgozók — főleg iparos létszám —, hatékony foglalkoztatása az év végéig, a beruházás újrakezdéséig nehezen megoldható feladat lenne. A beruházás csúszása 1985-ben is munkaerőgazdálkodási gondokat vetne fel. A tatabányai bányászkodás egyik legnagyobb problémája a magasan kvalifikált bányászszakmunkások harmonikus áttelepítése. Azt hiszem, nem kell bővebben magyaráznom, hogy az igen gondosan kidolgozott, sokoldalúan összehangolt program felborulása milyen hátrányokkal járna. A most folyó mányi bányanyitás a korábban elgondolt bányatelepítés első üteme. A Mányon már megkutatott, ismert szénvagyon a most épülő évi 780 ezer tonna kapacitású bányánál jóval több szén kitermelését teszi lehetővé. Ennek a szénvagyonnak a hasznosítása a távlati erőműépítési programtól függ tulajdonképpen. Figyelemmel a bányaépítés szükségszerűen, viszonylag hosszú átfutási idejére, igen aktuális-