Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-28

1817 Az Országgyűlés 28. ülése, 1984. június 20-án, szerdán 1818 juk, így az most már 380 ezer dolgozót érint. A teljesítmények és keresetek alakulását továbbra is figyelemmel kísérjük, és hasznosítani fogjuk a tapasztalatokat a jövő évi keresetszabályozás kialakításánál. De nem feledkezhetünk meg arról, hogy a legrugalmasabb szabályozás sem engedheti meg a teljesítménytől független jövedelemkiáramlást. Emiatt, súlyosabb esetekben, a vállalatokat ki kell zárni e kedvező lehetőségből. Újszerű intézkedéseink közül a legnagyobb érdeklődést a kisvállalkozások keltették, bár az elmúlt két évben bevezetett új formákban a résztvevők száma, 1983 végén a foglalkoztatottak 5 százalékát tette ki, nem olyan jelentős, mint ahogyan ez a közvélemény egy részében elterjedt. Emellett a résztvevők többsége fő állása mellett és nem önálló vállalkozóként dolgozik. Az új vállalkozási formák elsősorban a nagyvállalatok háttériparaként terjedtek el, ilyen irányú szolgáltatást, termelést nyújtanak, és jól kiegészítik a hagyományos szervezeti formákat. A vártnál kisebb az érdeklődés a lakossági szolgáltatások iránt. A kormány szerint a kisvállalkozási formákkal kapcsolatban szerzett tapasztalatok általában kedvezőek, de gazdasági és társadalmi szerepük erősödése megköveteli, hogy mielőbb következetesen megszűntessük a törvénysértő jelenségeket. A vállalatok felszámolják az ittott megnyilvánulható összeférhetetlenséget, megköveteljük a munkaviszonyban és a kisvállalkozásban nyújtott teljesítmény egyértelmű és világos szétválasztását és ellenőrizzük az árképzési szabályok megtartását. Ez szükségessé teszi mind az állami, mind pedig a vállalati belső ellenőrzés erősítését és azt, hogy a helyi politikai és társadalmi szervezetek az érintett vállalatoknál megítélhessék a kisvállalkozás munkáját, működésének körülményeit. Arról is beszámolhatok a Tisztelt Országgyűlésnek, hogy 1983-tól kezdve a költségvetési intézmények gazdálkodási rendje is fejlődött, nőtt érdekeltségük a bevételekben és a takarékos gazdálkodásban egyaránt. Ne essék félreértés, itt nem valamiféle nyereségérdekeltség átfogó alkalmazásáról van szó, de nem mondhatunk le arról, hogy a költségvetési intézményeknél is legyen mód öntevékenyen pótlólagos anyagi források megteremtésével elősegíteni, az alapfeladatok jobb ellátását. Az intézményhálózat ésszerűbb, hatékonyabb működtetése érdekében a művelődési otthonok, a színházak, a filmgyártás, a könyvkiadás új, módosított gazdálkodási szabályok szerint dolgozik, és egy sor másik intézmény is érdekeltté vált a szolgáltatások kiterjesztésében, sőt külföldi értékesítésében is. A kormány a követelményeket szem előtt tartva, néhány évvel ezelőtt határozott az igazgatási szervek létszámának csökkentéséről. Ennek az intézkedéssorozatnak tavaly járt le a határideje és ennek nyomán 5 év alatt az igazgatásban foglalkoztatottak száma 1500-zal csökkent. Tisztelt Országgyűlés! Az eddigiekben számba vettem a gazdasági élet elmúlt évi jelentős tényeit. Eredményeink milliók aktív, feszített munkájával voltak csak elérhetők. Látnunk kell ugyanakkor, hogy emberpróbáló munkájuk mellett a dolgozók élesebben reagálnak a jogszabályok megsértésére, a környezetükben szembetűnő lazaságokra, pazarlásokra, elvárják a hatékony ellenőrzést, és az ellenőrzés nyomán a hibák kijavítását. Tudják ugyanis, hogy a mulasztások vagy jogsértések kárvallottjai így vagy úgy mindig a közösség. Elidegeníthetetlen felelősségünk ezért, hogy határozottan és következetesen lépjünk fel minden olyan jelenséggel szemben, amely a jogszabályokat sérti, vagy a morális szabályok felrúgásával, hanyagsággal, pazarlással, jogosulatlan anyagi előnyök szerzéséhez vezet. A keletkezett kár ugyanis egyáltalán nemcsak anyagi jellegű, hanem óriási társadalmi veszteség, erkölcsi romlás is. Sajnos, azt kell mondanunk, hogy az ellenőrzés, és még inkább az ellenőrzés tapasztalatainak következetes hasznosítása a jogos igények ellenére, nem népszerű feladat. A nagyfokú gondatlanság, nem ritkán a visszaélések fölött szemet hunyó magatartás feltárása esetén ma még több a magyarázkodás, mint a javító cselekedet. A vezetők fokozott megbecsülése iránti jogos igényt viszont csak úgy tudjuk kielégíteni, ha felelősségüket e téren is következetesen érvényesítjük. Ellenőrzési szerveink jelzései arra is rámutatnak, . hogy a gazdálkodóknál, és legyen az nagyvállalat vagy kisvállalkozás, itt teljesen mindegy, a jogszerűtlenül szerzett, a munkával nem arányos, vagy munka nélkül szerzett jövedelmek keletkezésének nagyobb részéről . — szám szerint nagyobb részéről —, a munkahelyi vezető vagy tudott, vagy elemi gondosság esetén tudhatott volna. Nem oktalan szigor, ha azt hangsúlyozom, hogy senkinek sincs joga a törvényes előírások megtartásának egyéni mérlegelésére, a közösség megkárosítására, még akkor sem, ha egyik-másik rendelkezésünk folyamatos ésszerűsítését magam is indokoltnak tartom. A követelmények ugyanis mindenkire vonatkoznak, a vállalatokra és az irányító szervekre, a beosztott dolgozókra, és a vezetőkre egyaránt. A céltudatos, fegyelmezett munka és a következetes számonkérés éppúgy állampolgári kötelezettségünk, mint a közvagyon védelme, vagy a pontos adófizetés. Űjra hangsúlyozom: a hibák feltárásának alapja mindig a jobbító szándék legyen, ennek értelmét viszont csak az ellenőrzést követő intézkedések és tettek hitelesítik. Az ellenőrzést követő, fejlődésre serkentő megállapítás, vagy elmarasztaló felelősségrevonás, az ellenőrzést követő pozitív elismerés —, mert ilyen is van és kell hogy legyen —, munkánk megjavításának olyan forrása, amellyel rendszeresen kell élnünk. Tisztelt Országgyűlés! Amikor a tavalyi költségvetés végrehajtásának jóváhagyását kérem, szükségszerű, hogy szóljunk időszerű feladatunkról is. A tavalyi év fontos és alapvető eredményei lehetővé, külső körülményeink pedig szükségessé tették, hogy nagyobb, de reálisan teljesíthető követelményeket állítsunk 1984-ben az ország, a gazdaság elé. így a nemzeti jövedelem tavalyi csekély mértékű nőve-