Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-27

1797 Az Országgyűlés 27. ülése, 1984. április 13-án, pénteken 1798 folytassuk annak az akciótervnek a végrehajtását, amelyet a Minisztertanács már 1983-as decemberi ülésén jóváhagyott. Sokan kérdezték azt, hogy a Minisztertanács miért munkaokmányként fogadta el a most előterjesztett programot. Nos, én azt hiszem, hogy ez egy szerencsés újítás volt abból a szempontból, hogy a Minisztertanács felhatalmazhatta a művelődési minisztert az előterjesztés megtételére, de úgy, hogy előbb az Országgyűlés véleményét is kikérjük. Köszönöm tehát az egyetértést. De köszönöm azokat az észrevételeket is, amelyek részben kritikaiak voltak, részben pedig javaslatok a programok továbbfejlesztésére. Engedjék meg, hogy én mindezekre ne térjek ki. Már az önmagában is nagyszerű dolog, hogy az Országgyűlés egy teljes napon keresztül foglalkozott az oktatás, közoktatás és felsőoktatás ügyeivel. Gondolom, hogy a tisztelt képviselő elvtársak sem várják azt, hogy részletes választ adjak az itt felvetett számtalan kérdésre. Néhány témát szeretnék azonban kiemelni, részben azért, hogy reflektáljak megjegyzésekre, részben azért is, megerősítsek olyan téziseket, amelyeket magunk is előadtunk. Aggodalom hangzott el a tekintetben, hogy vajon a tartalmi korszerűsítési programnak megvan-e a megfelelő tárgyi, személyi bázisa, rendelkezünk-e azokkal a feltételekkel, amelyek szükségesek ezeknek a céloknak a megvalósításához. Volt olyan megjegyzés is, amely a lehetséges és a kellő problematikájával foglalkozott. Kétségtelen, hogy amikor az ember a jövőbe tekint, akkor nemcsak a lehetségest veszi tekintetbe, hanem a kellőt is. Mi a fejlesztési terveinkben azt vettük számításba; ha a társadalom elismeri a közoktatás és a felsőoktatás jelentőségét az egész előrehaladás szempontjából, akkor biztosítania 'kell azokat az eszközöket, amelyek szükségesek e célok megvalósítására. Elvégeztük számításainkat. Biztos, hogy a jelenleginél nagyobb anyagi eszközökre lesz szükségünk. Ezt indokolja nemcsak az általános iskolai tanteremépítés folytatása, hanem az is, hogy a középfokon új tantermeket kell építeni a demográfiai hullám átvezetésére, ezt indokolják az egyetemi rekonstrukciók, a műszer- és gépbeszerzések, és ezt indokolják a diákszociális létesítmények építkezései is. Jelenleg a nemzeti jövedelemnek mintegy 4—4.5 százalékát fordítja az ország az oktatásra. Ez az arány az elmúlt évek során alakult ki, gondolom, hogy az előrelátó tervezés, amennyiben a szükségleteket elismeri, akkor az arányokon is változtatni tud. Ezt tudom mondani az aggodalmakkal kapcsolatban, jól estek egyébként az aggodalmak és nagyon kérem a képviselő elvtársakat, hogy a jövőben is támogassák a közöktatás, felsőoktatás igényeit és főleg, hogy a társadalommal magával is, a különböző társadalmi rétegekkel, üzemekkel, vállalatokkal, termelőszövetkezetekkel, a helyi források segítségével is adják meg ezt a szükséges támogatást. A másik kérdéscsoport, amelyik minden fel- . szólalásban jelentkezett, a pedagógusok ügye. A pedagógusok középponti helye a fejlesztésben általánosan elismertetett, és azt hiszem, hogy ez bizonyítja, tudjuk, ismerjük helyüket és felelősségüket nemcsak az oktatásban, hanem az egész társadalomban. Biztatni kell a pedagógusokat. Biztatni kell azzal is, hogy anyagilag segítjük helyzetük megjavítását. E tekintetben én csak megismételni tudom azt, hogy a kormány tartsa napirenden a pedagógusok béremelésének és más objektív feltételei megjavításának az ügyét. Ami a pedagógusellátás kérdését illeti, a Művelődési Minisztériumnak az a szándéka, hogy növeli a beiskolázási létszámokat, fejleszti a pedagógusképző intézményeket és mindent megtesz annak érdekében, hogy most már nemcsak anyagi, hanem erkölcsi és — ha tetszik, szakmai — eszközökkel is segítse a pedagógusok pályán maradását, A legnehezebb követelmény, amit felvetettek a képviselő elvtársak az, hogy igyekezzünk a pálya elnőiesedését korlátozni. Ezt csak nagyon sok tényező segítségével lehet elérni. Kezdetben, a dokumentumaink első változataiban ez megfogalmazódott mint általános igény; kénytelenek voltunk visszalépni, mert úgy éreztük, hogy egyelőre nincsenek meg a reális feltételek ahhoz, hogy azt mondjuk, hogy itt valamiféle tényleges változásra, fordulatra lehetne számítani. Külön is szóltak többen hiányszakmákról. Ezeket a kérdéseket, ezeket a hiányokat ismerjük és erre vonatkozólag engedjék meg, hogy különkülön, egyenként írásban válaszoljak, mint ahogy számtalan más kérdésre is, amelyet nem fogok érinteni most. A harmadik kérdéscsoport a tartalmi korszerűsítéssel függ össze. E tekintetben értettem mindazokat a megjegyzéseket, amelyek arra vonatkoztak, hogy javítani kell az oktatást, eredményesebbé, hatékonyabbá kell tenni a különböző területeken, a különböző tárgyakban. A humán és természettudományi tárgyak arányát illetően azt kell mondanom, hogy világtendenciáról van szó, amikor a természettudományok nagyobb helyet foglalnak el az oktatás műveltséganyagában. Ez azonban nem kellene, hogy feltétlenül azt jelentse, hogy a humántárgyak oktatásának hatékonysága visszaszoruljon. Erre azért is kívánok reflektálni, mert nagyon sokszor egy-egy tárgy jelentőségét kizárólag az óraszámon mérjük. Ügy gondolom, hogy nem ez az egyetlen kritérium, és teljesen egyetértek azzal, hogy mind az anyanyelvi kultúra, mind a történelmi, társadalmi ismeretek szempontjából nagy erőfeszítéseket kell tennünk annak érdekében, hogy ne csak ismereteket szerezzenek ezeken a stúdiumokon a fiatalok, hanem egy bizonyos eszme- és értékrendszer felé is forduljanak. A pedagóguskérdésnek olyan megoldása, egy olyan haladás a pedagóguskérdés megoldásában, amely egyik napról a másikra ezeknek a hiányoknak, a képesítés nélküli pedagógusok alkalmazása megszüntetésének az irányába hatna, természetesen nem várható. Azt hiszem, a programok, a magam expozéja is világosan bizonyította, hogy fokozatos fejlesztésről lehet szó, nem pusztán az anyagiak miatt, hanem a rendelkezésre álló személyi feltételek miatt is. A következő kérdéscsoport, a szakképzéssel függött össze. Itt a képviselő elvtársak megerősí-