Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.
Ülésnapok - 1980-27
1759 Az Országgyűlés 27. ülése, 1984. április 13-án, pénteken 1760 (10.01. Elnök: Apró Antal) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést megnyitom. Napirend szerint folytatjuk a közoktatás és felsőoktatás fejlesztési programja feletti vitát. Sarlós István elvtárs, a Minisztertanács elnökhelyettese kíván szólni. SARLÓS ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Köpeczi elvtárs expozéjából és a közelmúltban lezajlott országos méretű eszmecseréből egyaránt kiderül: hazánkban az oktatás és a nevelés nemzeti üggyé vált. Az is kell, hogy legyen, mert ha képzési rendszerünk megfelel a követelményeknek, akkor adott lesz az a szellemi és erkölcsi alap, amelyre támaszkodva népünk és hazánk megállja a helyét a világban. A párt és a kormány vezető szervei ezért is foglalkoznak rendszeresen a magyar iskolaüggyel. Ezt tették 1972ben és 1983-ban is, amikor a szakértők javaslatait elfogadva kezdeményezték oktatási rendszerünk felülvizsgálatát, illetve továbbfejlesztését. Az 1972-ben elfogadott elvek ma is érvényesek és helytállóak. Iskolarendszerünket oktatási és nevelési feladataink megoldására alkalmasnak tartjuk. A növekvő követelmények azonban szükségessé teszik, a már beidegzett módszerek és szokások kijavítása mellett, a kor igényeinek megfelelő új elemek folyamatos bevezetését. Ha előre akarunk lépni, akkor nem hagyhatjuk magára az iskolát. Működtetésében nem szemlélőként, hanem aktívan kell részt vennie az egész társadalomnak. Eleven kapcsolatot kell kialakítani az iskola és a család, az iskola és a munkahelyek, az iskola és a társadalmi szervek, mozgalmak között. A szervezett oktatás — attól függően, hogy ki milyen pályára készül — minimálisan nyolc, maximálisan 18 évet köt le a fiatalok életéből. Arra törekszünk, hogy a képzés bármelyik fokozatának elvégzése után a fiatalok tudása, felkészültsége megfeleljen a választott életpálya követelményeinek. Az általános, a középfokú és a felsőfokú oktatás mindegyikéből kikerülő fiatallal szemben jól megalapozott követelményeket állít fel a társadalom. Tisztában kell lenniük azzal, hogy az élet számtalan szállal köti őket hazájukhoz és népükhöz, ez a kötődés pedig hűségre, odaadásra kötelez mindenkit. Elvárjuk tőlük: értsék mi a jelentősége annak, hogy hazájuk a szocialista világrendszerhez tartozik, s szerepet vállalt a világ arculatának emberibbé formálásában. És azt is elvárjuk, hogy ez a felismerés egész életükön át munkálkodásra, vállalt kötelezettségeik magas színvonalú teljesítésére ösztönözze őket. A magyar oktatásügy feladata a munkára, az emberségre, a hazaszeretetre való nevelés jegyében olyan jellemvonások kialakítása, amelyek helytállásra, a közéletben való részvételre készítik fel az ifjúságot, s amelyek nemes érzelmekkel töltik el őket. Erre lehet és kell alapozni a sokirányú érdeklődést a világ, az emberiség dolgai iránt. A világról alkotott kép nem az óvodában, hanem már a család keretein belül kezd kialakulni gyermekemberekben. Ott ismerik meg anyanyelvüket, ott találkoznak először a társadalmi érintkezés formáival, ott ismerkednek meg a munka, a szeretet, az összefogás fogalmaival. A jó családban elsajátított ismeretekre és szokásokra a képzés és a nevelés során az iskola a családdal és a társadalmi környezettel együttesen gazdag szellemi és érzelmi világot építhet. Az iskolában ki kell fejleszteni a fiatalok értékelő képességét, hogy minősíteni tudják az eseményeket és képesek legyenek azok elhelyezésére ismereteik egészében. A tanulás nem válhat automatikusan elvégezhető feladattá. Figyelmet és elemzést igényel. Erre pedig az oktatóés nevelőtevékenység harmonikussá tételével válik képessé mindenki. Az a szándékunk, hogy a különböző iskolatípusok tanulmányi anyagát közelítsük egymáshoz. így a folyamatban levő oktatás egyúttal előkészítője a magasabb fokra lépésnek, vagy a későbbiekben az életpálya módosításának. E célt szolgálja majd egyebek között a szakmacsoportos tantárgyoktatás, a nyelvoktatás korai elkezdése, a fakultáció körének kibővítése, a gimnázium és a szakközépiskola közismereti anyagának egymáshoz való közelítése. A követelmények kitűzésével egyidőben biztosítani kívánjuk a szükséges feltételeket is a korszerű, és legalább a kezdő iskolások számára a lakásukhoz közel levő iskolaépületek, a jó tankönyvek, a lehetőleg hosszabb ideig érvényes tantervek, valamint a jól kezelhető és beszerezhető taneszközök formájában. Érinteni kívánom az aprófalvakat is egy gondolattal. Az aprófalu elnevezés a település nagy-, ságának tekintetében jelent megkülönböztetést. De nem jelenthet megkülönböztetést az ott élő emberek tehetsége és joga tekintetében másokhoz viszonyítva, és mert egyenjogúak és egyenrangúak mindenkivel, előbb-utóbb az aprófalvak gyerekei számára is biztosítani kell azt a korszerű általános iskolai oktatást, ami egyenlően lehetővé teszi számukra a továbbtanulást, a továbbfejlődést. Joggal van nálunk elégedetlenség a tankönyvellátottság miatt. Gyakran változnak, olykor késve jutnak el a tanulókhoz, máskor színvonaluk nem a képzendők, hanem a már képzettek, a szakmában jártasak igényeinek felelnek meg. A változtatás járható útja az, hogy a gyakorló pedagógusok kapjanak nagyobb szerepet a tankönyvi anyagok és a módszertani utasítások összeállításánál és bírálatánál. Ez elősegítené egyúttal a tankönyvek választékának bővülését is. Az oktatási folyamat fontos feladata a világnézeti megalapozottság. Ennek vállalása nem könnyű. A szocialista, humanista elkötelezettséget és gondolkodásmódot nem lehet magolással elsajátítani. A fejlődésünket meghatározó okok, a társadalmi fejlődés törvényszerűségeinek megértetése a cél az oktatás minden szintjén és minden tantárgy oktatásában. Ehhez a pedagógus, a szülő és a tanuló közötti jó, őszinte, nyílt kapcsolatra, olykor vitákra, a téves és helyes nézetek ütköztetésére van szükség. Az ifjúság — a dolgok természetes rendje szerint másképp látja mindazt, ami van, mint azok, akik mai életünk kimunkálói voltak. Ezért kritikusabb a meglevő állapotokkal szemben. Jó, ha a felnőttek tudják ezt és türelemmel, az okos észrevételek elfogadá-