Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-26

1705 Az Országgyűlés 26. ülése, 1984. április 12-én, csütörtökön 1706 ben véleményét, viszont arról az oldaláról szeretném megközelíteni az oktatás helyzetét, ahogyan eredményként az iparban jelentkezik. Ma már közhelynek hangzik és itt ma többen elmondják, hogy a különböző struktúraváltás, a technikai fejlődés, a számítástechnika bevezetése elengedhetetlenül igényli az oktatás minőségének fejlesztését. Ez népgazdasági érdek. A miniszteri expozét hallgatva és az oktatás téziseit elemezve úgy érzem, hogy pártunk Központi Bizottsága azért adta feladatul a kormánynak az oktatás fejlesztésének kimunkálását, mert ez társadalmunk előrehaladásának kulcsa. Az oktatás területén igen fontos az a szakadatlan minőségi változás, amelyet a mai rohanó technika világában kötelezően előre, hosszú időre meg kell határozni. Maga az anyag megvitatása társadalmi jelentőségű, hiszen sokan mondták el véleményüket jobbító szándékkal, mielőtt a törvényhozás elé került volna. Tatabányán és a város környéki községekben választóimmal találkozva, többen elmondták, hogy örülnek annak, hogy végre stabil helyzetet mutató távlati terv készült, ami ráépül az eddigi, jól bevált közoktatási szerkezetre. Sok beszéd hangzott el korábban, hogy az oktatási tárca tervezi a tízosztály bevezetését, örülünk annak, hogy a híresztelés minden alapot nélkülöz, hiszen a nyolcosztályos képzés megfelel hazánk oktatási sajátosságainak, úgy vélem, és ebben a tekintetben többen is osztoznak véleményemben, nem a formán, hanem az oktatás tartalmán és szemléletén kell változtatni. A Tatabánya területén levő Baloiannisz Híradástechnikai Gépgyárban, ahol dolgozom, a szakmunkások között sokszor beszédtéma, hogy valami nincs rendben az oktatással, mert sok olyan fiatal jelentkezik munkára, akinek nincs meg a nyolc általános iskolája. Ezért sokszor kritikusnak látjuk a munkásutánpótlás helyzetét is, és azt, hogy hogyan lehet a bonyolult gépeket, a modern technikát rábízni a csupán jóindulatú hét-nyolc osztályt végzett fiatalokra, akiknek alapvető ismereteik hiányosak és nyilvánvaló, hogy az általános iskolai képzés hiányosságait az iparban kell pótolni. Az üzemek, a gyárak vezetői igen fontosnak tartják a szakmunkásképzést, a továbbképzést, a segédmunkástól a mérnökig, de jó lenne, ha az általános iskola tudnivalóit az iskolák adnák meg. Tudom, a pedagógusok sincsenek könnyű helyzetben. Gyakran panaszkodnak, hogy az oktatás színvonalának emelését fegyelmi problémák gátolják, és nincs kellő fegyelmező eszköz. Ha pedig a felnövekvő fiatalok egy részét nem tudjuk fegyelmezett magatartásra és szorgalmas tanulásra szoktatni, akkor felnőttként is probléma lesz velük. Természetesen az általam elmondottak nem általánosítások, de úgy érzem, ezen a téren sok tennivaló van még, és még több segítségre van szüksége az iskolának. Amikor elismerjük a pedagógusok áldozatos, igen nehéz emberformáló munkáját, úgy érezzük, jogunk van kérni tőlük a nagyobb hazaszeretetre, a szülők megbecsülésére, a becsületes, fegyelmezett munkára való nevelést. Jóllehet ez nem csupán az oktatás feladata, de az iskolai oktatás összetartó ereje az egyik legnagyobb hatás és élmény, amire az ember évtizedekig emlékezik. Az oktatás fejlesztését vizsgálva, jónak tartjuk folyamatában az általánosból a középiskolába való átmenetet és ezt követően az egyetemi képzés rendjét is. Ügy érzem azonban, hogy amikor korábban középiskolai rendszerünket megreformáltuk, akkor nem kellő körültekintéssel végeztük ezt. Mint munkahelyi csoportvezető gyakorta tapasztalom, hogy a gyárunkba kerülő, szakközépiskolából kikerülő fiatal nem találja helyét, nincsenek meg azok az alapvető szakmai ismeretei, mint a szakmunkásképzőből kikerült fiataloknak. Lényegében arra gondolok, hogy a szakközépiskolák tematikája nem követi, vagy csak lassan alkalmazkodik a gyorsan fejlődő technikához és az újabbnál újabb technológiákhoz. Részükre tehát jobban eltér az elmélet a gyakorlattól. Ezért is gyakori, hogy a szakközépiskolából kikerült fiatalok nem találják meg a munka örömét, nincs sikerélményük, és elhagyják a gyárakat. Meg kívánok említeni még egy tapasztalatot, ami az egész iparra vonatkozóan érvényes. Ez a tanfolyami továbbképzés a műszaki értelmiségi és vezetői munkakörökben. Az Ipari Minisztérium területén adva van az oktatás lehetősége és a képzés választéka is bőséges, de a két intézet a tanfolyamárakat rendkívül gyors ütemben emeli. Gondolok arra, hogy egy tanfolyamnak egynapi díja eléri az ezer forintot is. Ez egyre több gondot okoz a vállalatoknak a színvonalas fejlesztő gárda fenntartásában, de gondot okoz a költségérzékeny vállalati gazdálkodásban is. Erre is érdemes lenne odafigyelni. Minden évben visszatérő vita forrása volt az ipar igényéből fakadó technikusképzés. A parlament különböző bizottsági ülésein többször elhangzott a korábban jól bevált technikusi rendszer visszaállításának sürgetése. Maga az írásos anyag is foglalkozott vele. örülünk neki, mert ez a megoldás biztosíthatja a gyárak, üzemek középvezetőinek utánpótlását. Reméljük, hogy az oktatáshoz szükséges feltételrendszerek (tankönyvek, segédanyagok) időben rendelkezésre állnak majd. Tisztelt Képviselőtársaim! Ügy hiszem, minden felnőtt ember csak tisztelettel emlékezik vissza az iskolára, az oktatásra, az őt tanító pedagógusra, akitől ismereteinket és tudásunkat merítettük. Ezt azért bocsátottam előre, mert a látszatát is el szeretném kerülni, hogy pedagógusellenes vagyok. De mégis szinte érthetetlen számomra, hogy minden évben a pedagógusok sokasága kerül ki a felsőoktatási intézményekből, mégis hiánnyal küzdünk. Ugyanakkor a népgazdaság minden területén találkozom pedagógus végzettségű osztályvezetővel, előadóval, instruktorral, néha benzinkutassal is. Igaz, hogy a pedagógiai végzettség nagy műveltséget, széles látókört tételez fel, de pontosan erre van szüksége a felnövekvő nemzedéknek. Ezért jó volna, ha a végzett pedagógusok elsősorban oktatással foglalkoznának. Véleményem szerint, itt vagy az anyagi megbecsüléssel vagy az elhivatottsággal, vagy esetleg, a kiválasztással kapcsolatban vannak hiányosságok. Sok szó esett a bizottsági ülésen a pedagógus