Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-19

1215 Az országgyűlés 19. ülése, 1983. március 24-én, csütörtökön 1216 indul és a jogerős ítélet pedig összezsugorodott. Mindenki ismeri ezeknek az ügyeknek a káros hatását. A bírósági szakértői tevékenység javításáért nagy feladatot vállalt magára és igen sokat tett a kormány. Jelentős számú szakértőt, főhivatású szakértővé tett, és az orvosi vagy a könyvszakértői tevékenység zömét ma már szakértői irodák, hivatásos szakértők végzik. Ezen a területen nem is igen van baj; ha van, inkább a határidőkkel van bajunk. Rajtuk kívül azonban még számtalan szakkérdésben kell nem hivatásos szakértőket igénybe venni. Itt már előfordul probléma. Nehéz azt megmondani, hogy miért inog meg egy szakvélemény? Mindenekelőtt azért, mert ez is emberi vélemény. Másrészt talán azért, mert egy szakértő a szakvéleménye kialakításában néha nem vesz figyelembe egy-egy nézőpontot, nem ismer egy-egy iránymutató értelmezést vagy éppen ott siklik félre, hogy igazodik egyegy ellenőrzés végkövetkeztetéséhez vagy éppen a bűnügyet elindító alapos gyanúhoz. Azután a tárgyalási szakban jön a védelem szakértője a másik nézőponttal és jön a két vélemény összecsapása, s máris kezd zsugorodni az ügy. Van néha olyan benyomásunk is, hogy a szakértő úgy érzi, hogy a védekezést kell segíteni. Persze, az nem baj, ha az objektív vélemény és a védelem javára billenti a mérleget. A baj csak akkor van, ha az is elfogult. Nem jellemző a hitelét vesztett szakvélemény. De ha kis arányban is előfordul, és az a kevés is nagy kárt okoz, mivel társadalmunk közvéleménye találkozik ezekkel az esetekkel, érzi a káros hatását. Ezért kell erről a kérdésről a nyilvánosság előtt is szólni. Hangsúlyozom: a bűnüldözés minden intézményének csak objektív szakvéleményre van szüksége. Nekünk kifejezetten árt az, ha valaki szakértelmével meg akarja támogatni a nyomozó megingatható alapos gyanúját. Nekünk az alapos gyanútól és a védelemtől is nemcsak anyagilag, de érzelmileg is független — ha szabad így mondani —, vegytiszta szakvéleményre lenne szükségünk, amely a szakma minden nézőpontjából helytálló szakértői állásfoglalást ad. A tanúvallomás is meghatározó erejű bizonyíték. Tanúvallomást tenni állampolgári kötelesség. Óriási szerepe van a valósághű, igaz tényállás megállapításában. A tanú azonban nem igazmondó gép, hanem ő is ember, akire befolyást gyakorol az ügyben szereplőkhöz való viszony, más szereplőkkel szembeni szimpátia vagy ellenszenv is. Vagy egyszerűen az a rossz felfogás, hogy nem akarja, hogy köze legyen egy ítélet kialakításában. Vannak, akik azt mondják, hogy a magyar ember természete tiltakozik a tanúskodás ellen. Bizony, sokszor tapasztaljuk, hogy a tanú azt mondja, hogy nem tud semmit, pedig életszerűen látni, hallani vagy észlelnie kellett a cselekményt. Van ellenkező véglet is. S van olyan is, amikor a bejelentett tanú úgy érzi, hogy vallomásában annak kell segítenie, aki őt bejelentette. Mindez ha van, nagyon károsan befolyásolja az ügyek kimenetelét. Nagy vívmányunk a törvényesség, és jól érezzük magunkat a szilárd törvényesség körülményei között. Tehát keresnünk kell mindazokat a forrásokat, amelyek veszélyeztetik törvényességünket. Hangsúlyozom: nem jellemző nálunk a valótlan tanúzás, de lehet javítani a tanúzási fegyelmen. Javítani abban, hogy vállaljuk öntudatosan a tanúvallomást, ha vallomásunkon múlik az igazság kiderítése. Vállaljuk azt, hogy láttunk vagy hallottunk, ha tényleg láttunk és hallottunk. Ne valakinek az érdekében tanúskodjunk, hanem az anyagi igazság érdekében. Magyarországon a bűnüldözés, az ítélkezés olyan miliőben folyik, amelyben csak egy követelmény van a bűnüldözéssel és az ítélkezéssel szemben, hogy az törvényes, a valóságot tartalmazó tényálláson alapuló döntésre jusson. Számunkra, a nyomozó rendőr számára, az ügyész számára vagy a bíró számára jól végzett, eredményes munkának számít ha megszüntetjük az eljárást. Mert az igazság a megszüntetést kívánja. Ugyanolyan jó munkának, mint ha megvádolnánk valakit, mert a törvényesség ezt kívánja. Semmivel se több érdek fűződik a törvényes elítéléshez, mint a törvényes felmentéshez és fordítva. Ezért nekünk nincs szükségünk a vádat igazoló szakértőre, sem a vád tanújára. Nekünk az elfogulatlan igazság kiderítéséhez van szükségünk segítő közreműködésre. A bűnüldözésben a dolog természete szerint, nemcsak nyomozók, ügyészek és bírák vesznek részt, hanem közre kell hogy működjön a társadalom is, a szakértőkön, a tanúkon, a bűncselekmény folytán kárt szenvedett sértett vállalatokon vagy sértett állampolgárokon keresztül. Még szám szerint sem lebecsülhető azoknak az állampolgároknak a köre, akik ily módon az igazságszolgáltatásban közreműködnek. Mint mondottam, nincs alapvető hiba a közreműködésben. Ami van, nem jelent társadalmi méretű problémát. De ami kevés is van, az is a törvényesség sérelmével jár, veszélyt jelent a törvényességre, ezért kellett e helyről is kérnem a társadalom törvényességre törekvő, nagyobb együttműködési készségét. Tisztelt Országgyűlés! A Legfelsőbb Bíróság is. a legfőbb ügyész is minden rendelkezésre álló eszközt felhasználva úgy dolgoznak, hogy a bűnüldözés, az ítélkezés, az általános politikánk szellemében született jogpolitikának megfelelően, következetesen és törvényesen érvényesüljön a felelősségre vonás, tartsa mindenki tiszteletben az állampolgári jogokat, törvényesen és a szocialista erkölcsi felfogásainak megfelelően rendeződjenek a jogviták. Mindkét szerv hivatása magaslatán áll. A Legfelsőbb Bíróság elnökének és a legfőbb ügyésznek a beszámolóját a Fejér megyei képviselőcsoport nevében is elfogadom, és a tisztelt országgyűlésnek a munka irányát is jóváhagyó tudomásulvételt javaslom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Rőder Edit képviselőtársunk. DR. RÖDER EDIT: Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága elnökének és legfőbb ügyészének írásbeli és szóbeli beszámolója egyaránt alkalmas arra, hogy személyes tapasztalatunkkal egyezően megállapítsuk: országunkra általános jellemző a rend •