Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.
Ülésnapok - 1980-25
1633 Az Országgyűlés 25. ülése, 1983. december 23-án, pénteken 1634 (Elnök: Apró Antal — 10.00) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést megnyitom. Napirend szerint folytatjuk a Magyar Népköztársaság 1984. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Faluvégi Lajos elvtárs, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke kíván szólni. FALUVÉGI LAJOS: Tisztelt Országgyűlés! Terveinket, a gazdaság és a politika kapcsolatrendszerét a nemzetközi viszonyok, a tartóssá vált feszültségek ma sokkal inkább befolyásolják, mint azelőtt. Mindezt tudva és látva, mérlegelhetjük itt az Országgyűlésben, a vállalatok és szövetkezetek kollektíváiban, nem különben a közelgő ünnepek békés, baráti, családi összejövetelein előrehaladásunk lehetőségeit és akadályait; és persze, még azt a kérdést is, hogy hogyan élünk most, és ilyen körülmények között hogyan élhetünk tovább. Gazdasági helyzetünket már hosszabb ideje az jellemzi, hogy az ország nemzetközi kötelezettségeiből áramló terhek nagyok, miközben erőforrásaink, elsősorban az elosztható nemzeti jövedelem, jóval szerényebbek. Ügy kell gazdálkodnunk tehát, hogy ezeket a viszonylag szűkös forrásokat okosan és célszerűen használva fel, mindenképpen megőrizzük fizetőképességünket, továbbra is szavatolhassuk társadalmunk szociális biztonságát, és megvédelmezhessük vívmányainkat. Mint a Központi Bizottság december 7-i üléséről kiadott közlemény megállapította, népünk kiegyensúlyozott társadalmi légkörben, eredményesen dolgozott és dolgozik. Ez a szokványosnak tetsző megállapítás helytállást és nagyon sok közösség rendkívüli erőfeszítéseit takarja. Figyelembe véve a szorító körülményeket, bátran állíthatjuk, hogy nemzetközileg is elismerésre méltó teljesítmény húzódik meg e mögött. Ez akkor is igaz, ha egyidejűleg meg kell állapítanunk, hogy a követelmények idén még gyorsabban nőttek, mint a gazdaság teljesítőképessége és gazdálkodásunk színvonala. A világ sok országával ellentétben elmondhatjuk, hogy nálunk az elmúlt években is növekedett az egy lakosra jutó fogyasztás, megtartottuk a teljes foglalkoztatottságot és a jó áruellátást. Sajnos, a fogyasztói árak színvonala dolgában helyzetünk a korábbiakhoz képest romlott, de ez szorosan .összefügg a külső egyensúlyi viszonyokkal, s némiképp az imént említett eredményekkel is. Népünk ismeri és megérti az ország helyzetét, három és fél évvel a XII. kongresszus után értékeli igazán, milyen óriási feladatra vállalkoztunk akkor, amikor a külső egyensúlyi helyzet szükségszerű javításával egyidejűleg kívántuk megőrizni az eddig elért életszínvonalat. Ma még erősebb az a jogos társadalmi kívánság, hogy minden lehetőt tegyünk meg eredményeink és vívmányaink védelmében. Az emberek nagy többsége hajlandó rá, hogy fokozza teljesítményét, fegyelmezetten dolgozzék, és ha kell, áldozatokat is hozzon, de a közélet dolgaiban tisztán akar látni. Tudni és érteni akarja közelebbi és távolabbi tennivalóink célját és értelmét, a remélhető eredményeket és a várható gondokat. A pártnak ós a kormánynak felelős kötelessége, hogy e bizalomnak és megértésnek megfelelve, reális és előremutató terveket készítsen és programokat hirdessen meg. Az 1984. évi népgazdasági terv néhány fontos vonásáról és az állami költségvetés előirányzatairól szólt a pénzügyminiszteri expozé. A terv alapját alkotó gazdasági lehetőségek és gazdasági törekvések viszonya most olyan, hogy a gazdaságban továbbra is működtetni kell bizonyos fékeket, de ha szerény mértékben is, a lendítő erők szerepe fokozódik. A gazdaság korszerűsítése, előrelehdítése több évig tartó folyamat, s benne a legközelebb érzékelhető eredményeket elérni is legalább anynyi időbe kerül majd, mint az egyensúlyt megszilárdítani. Tisztában vagyunk vele, ahogyan a növekedés ütemét túlhangsúlyozó gazdaságpolitikának, úgy az 1979 óta követett, s az egyensúlyt nagyrészt a hazai felhasználás fékezésével megteremtő gazdaságpolitikának is megvannak a maga korlátai. Ezért a jövőben az egyensúly megszilárdításával egyidejűleg még jobban a hoszszabb távon ható, és sokat emlegetett intenzív fejlődés tényezőire alapozva kell folytatnunk a gazdasági építőmunkát. A jövő esztendőre készülve, gondosan elemeztük a nemzetközi politikai és gazdasági előrejelzéseket. Arra a következtetésre jutottunk, hogy az egyébként is bizonytalan és korántsem minden piacra kiterjedő felélénkülés csak néhány területen és termékcsoportban kínálhat számunkra kedvezőbb értékesítési alkalmat. Továbbra is számolnunk kell vele, hogy a nemzetközi gazdasági és külkereskedelmi megkülönböztetés legtöbb hátrányos vonása érvényben marad. Mi mindig azon az állásponton voltunk és ma is azon az állásponton vagyunk, hogy fizetési kötelezettségeinknek mindenkor pontosan eleget kell tennünk. E szándékunk valóra váltását az utóbbi években néhányszor objektív tényezők nehezítették, ezek közé tartozik az idei aszálykár is. Emiatt sokszor népszerűtlen lépéseket is vállalnunk kellett ahhoz, hogy a tervezett egyensúlyt tarthassuk. Megvizsgáltuk azoknak az orságoknak a tapasztalatait — mintegy 40 ilyen ország van, köztük több szocialista ország —, amelyek a közelmúltban adósságátütemezést kértek. A nemzetközi tapasztalatok félreérthetetlenül igazolják, hogy amelyik ország átütemezést kér, az egy időre elesik a szóba jöhető hitelforrásoktól. Arra kényszerül, hogy nagymértékben csökkentse importját, s ez komoly zavarokat okozhat a termelés folytonosságában és az ellátásban, emiatt pedig a kivitel is veszélybe kerülhet. Visszaeshet a fogyasztás, a felhalmozás, és a kibontakozás ezen az úton még nehezebb. Ahhoz a megoldáshoz kell tehát ragaszkodnunk, hogy erőinket a legfontosabb feladatokra összpontosítsuk, s a jövő évi népgazdasági terv céljait az ismert szigorú egyensúlyi követelmények alapján határozzuk meg. A terv kidolgozása során két alapváltozatot és ezek keretében több