Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-24

1623 Az Országgyűlés 24. ülése, 1983. december 22-én, csütörtökön 1624 a hangsúly a korlátozásokról, tiltásokról, elvoná­sokról, egyáltalán az elosztás területéről egyre inkább a jövedelem termelő képesség növelésére tevődjék át. Az 1984. évi költségvetés és terv eredményes teljesítése nagymértékben attól függ, hogy köz­ponti szerveink a szabályozás, a követelmények megfelelő kialakításával, vállalataink, szövetke­zeteink pedig munkájukkal mennyire lesznek képesek a változó, magyarán növekvő követel­ményekhez igazítani gazdálkodásukat, a külső és belső gazdasági környezet kihívásaira meny­nyire képesek progresszíven reagálni. Sajnos, de elkerülhetetlen, hogy a társadalmi közkiadások alakulása is alá van rendelve az egyensúly javí­tása és a fizetőképesség megőrzése alapvető kö­vetelményének . Helyeslem, hogy a társadalmi közkiadások mérséklődő lehetőségei ellenére a lakosság szé­les tömegeit érintő alapvető szükségletek kielégí­tésére a költségvetési javaslat továbbra is ki­emelt gondot és figyelmet fordít. Ez a törekvés a főváros költségvetési előirányzataiban is visz­szatükröződik, de természetesen a főváros költ­ségvetésében is érzékelhetők az állami költség­vetés megszorításai is. A fővárosban alapvető céljaink többségét azonban, ha nem is mindig az eredetileg tervezett úton-módon, teljesíteni lehet. Ezekről néhány szót példa jelleggel. Az előző évivel azonos számú, körülbelül 16 000 lakás épül a fővárosban. De ezen belül a népgazdasági tervvel összhangban jelentősén csökken az állami és növekszik a személyi tulaj­donú lakásépítés. A változásból adódó gondokat a szanálások csökkentésével, a lakásgazdálkodás javításával, a lakáscserék fokozásával igyekszünk mérsékelni. Előrelátható azonban, hogy teljesen megszüntetni nem fog sikerülni. Az erőteljesen növekvő magánerős lakásépítés fokozott segítése érdekében új telekgazdálkodási rendszert veze­tünk be és intézkedéseket teszünk a közműellá­tás javítására, a lakossági erőforrások fokozott bevonása mellett. Az egészségügyi alap- és fekvőbetegellátás javítását szolgálja, hogy 1984-ben megkezdődik a gyógyító munka a Jáhn Ferenc kórház új, 450 ágyas pavilonjában, és további 150 krónikus ágyat szervezési úton létesítünk. 1934-ben kereken 200 új általános iskolai tanterem létesítését tervezzük, amellyel a növek­vő tanulói létszám oktatási feltételei változatlan színvonalon kielégíthetők lesznek. Nagy jelentő­ségűnek és feltétlen helyesnek tartom azt a He­tényi elvtárs által is hangsúlyozott szándékot, hogy a kormánv elvárja és megköveteli az ész­szerű gazdálkodás erősítését. Gazdálkodni azon­ban a szó igazi értelmében csak akkor lehet, ha nem merev szabályok írják elő, hogy mikor, mennyi pénz és munkaerő mire fordítható. Az utóbbi évek tapasztalatai alapján egyébként is szükségesnek látszik a tanácsi gazdaság szabá­lyozási rendjének korszerűsítése. Ezt több tényező, de elsősorban az indokol­ja, hogy a jelenlegi gyakorlat szerint jelentős mértékben a vállalatok nyereségadataira épített tanácsi bevételi előirányzatokat nemhogy öt év­re, hanem gyakran még egy évre sem lehet meg­bízhatóan megtervezni, A törvényjavaslat 16. §-a éppen az itt kialakulható meglepetések ellen tervez védelmet. Itt nem elhanyagolható össze­gekről van szó. A tervezettnél alacsonyabb vál­lalati nyereségek miatt az utolsó két évben kö­zel félmilliárd esett ki a fővárosi bevételekből. Ez végül még az alapellátásnál az egészségügyi, ok­tatási és más intézmények működésénél is zava­rokat okozhat. A főváros bevételeinek majdnem 40 százalé­ka a vállalatoktól származó hozzájárulás, több mint 40 százaléka állami támogatás és csak 20 százaléka saját bevétel. A szabályozás szerint a vállalatoktól származó bevételek kiesése esetén az előirányzat 97 százalékáig állami támogatással kiegészítik e bevételi forrást, túlteljesítés esetén a terv 104 százalékáig a tanácsokat illetik a be­vételek. Éppen a népgazdaság nehéz helyzete miatt azonban a vállalati terveket feszítetten ál­lapítják meg. A tervszámok kialakításában a ta­nácsokat gyakorlatilag nem vonják be, s a fővá­ros területen működő tanácsoknak az üzemek­kel, vállalatokkal a nyereségre iható kapcsolata nincs, így e bevételek alakítására gyakorlatilag nincs is ráhatásuk. Kérem tehát, hogy az illetékes szervek ki­emelt figyelmet fordítsanak a tanácsi gazdaság irányítási rendjének korszerűsítésére, és ennek keretében fontos lenne, hogy jelentősen növe­kedjenek a tanácsok saját bevételei az állami hozzájárulás mérséklése mellett. A költségvetési és a fejlesztési jellegű eszközök rugalmasabb fel­használását, kombinálásának lehetőségeit is to­vább kellene bővíteni. így javulhatna a léte­sítés és az üzemeltetés összhangja. A szűkösebb lehetőségek miatt is indokolt, hogy a gazdálkodó szervezetek nagyobb teret kapjanak a rendelke­zésükre álló pénzeszközök célszerű átcsoportosí­tására, felhasználására. A korszerűsített szabályozás nélkülözhetet­len, de lényeges előrelépést természetesen csak attól remélhetünk, ha a közpénzek kezelői maxi­málisan kihasználják a lehetőségeket, célszerűen rangsorolják a kiadásokat, önállóbban és felelős­ségteljesebben foglalkoztatják a munkaerőt és használják az eszközöket. Szükségesnek tartam kiemelt figyelmet for­dítani a közüzemi és a tömegközlekedési felada­tokat ellátó vállalatok működési feltételeinek olyan szabályozására, amely elősegíti ezt az élet­viszonyokat közvetlen befolyásoló tevékenység jó, legalább az eddigi színvonalnak megfelelő ellátását. Ehhez elsősorban két főbb tényezőre van szükség. Stabil fizikai és szellemi gárdára és megbízható állapotú és színvonalú gépekre vezetékekre, állóeszközökre, örvendetes, hogy 1984-re mindkét tényezőt illetően az általánosnál kedvezőbben szabályozott a Pénzügyminiszté­rium. Évközben azonban (figyelemmel kellene kísérni, hogy az alkalmazott szabályok és mér­tékek szerint a remélt célok a gyakorlatban is elérhetők lesznek-e, vagy újabb lépéseket kell tenni. A közüzemek fejlesztő munkája jól kiegé­szülhet a lakosság pénzeszközeivel. Nagyon je­lentős az érdeklődés és a lehetőség. Csak a fővá­rosban 100 kilométert jóval meghaladó, tehát csak több év alatt kielégíthető és többszázmillió forintot kitevő igény van lakossági gázvezeték-

Next

/
Oldalképek
Tartalom