Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-24

1613 Az Országgyűlés 24. ülése, 1983. december 22-én, csütörtökön 1614 mindjárt szeretném megemlíteni, hogy Váncsa elvtárssal a témakörben már váltottunk levelet, sok mindenben azonos állásponton vagyunk, néhány kérdésben azonban akkor sem és most sem egyezik az álláspontunk. Tudom azt is, hogy helyzeti pozíciómból adódóan sem lehet Valami totális, egységes álláspont közöttünk. Én bármennyire is kormánypárti képvselőnek vallom magam, teljes egészében a vállalati partikuláris érdekektől nem tudok elszakadni. Ügy gondolom azonban, hogy a helyes vállalati magatartás kialakítása érdekében néhány dologban nagyobb kompromisszumra van szükség. Azt is ki merem mondani, hogy ez esetben nemcsak vállalati, hanem népgazdaság érdekéket érintő dologról van szó. Pontosabban: ismert a képviselő elvtársak előtt, hogy az ország ökológiai viszonyai a szőlőés gyümölcstermesztésre kedvezőek. Az is ismert, h°gy a jó termőhelyi adottságok kihasználása érdekében jelentős állami dotációk felhasználásával több éven keresztül nagy ültetvénytelepítési programot hajtottunk végre. Sajnos azonban a szőlő- és gyümölcstermelést sem kerülte el a válság, a termékek nyomott áron, többségükben ráfizetéssel értékesíthetők. A mezőgazdasági szabályozórendszerünk normatív jellegű, pedig a szőlő- és gyümölcstermelésnek több olyan sajátossága van, ami — különösen ilyen válságos időszakban — véleményem szerint megkülönböztetést igényelne. A szőlőt és gyümölcsöt — ez ismert — több évtizedre telepítjük, nehezebben tud alkalmazkodni a változó piac körülményeihez, mint a többi mezőgazdasági ágazat. Lényegesen nagyobb az export- és importigénye is, a telepítés, a termőre fordulás is időigényes: a termelési folyamat biológiai sajátosságából adódóan elhúzódhat téli almánál 18 hónapra, bornál meghaladja a 24 hónapot is. Nagy probléma az is, hogy a költségek jobban növekednek, mint az ágazat bevételei. A költségeken belül az ipari és energiaárak 50—60 százalékot tesznek ki, ami ellen az ágazat nem tud semmit tenni. A Kertészeti Egyetem vizsgálata szerint a vizsgált állami gazdaságoknál az elmúlt tíz év alatt átlagosan, pl. az almánál 3 százalékkal, a körténél 4 százalékkal jobban növekedtek a költségek mint a bevételek. Többek között ennek a következménye, hogy a gyümölcstermesztés ráfizetéses ágazat lett. Ezen belül is nagyon lesújtó a kép az almánál és körténél. Tulajdonképpen a meggy az egyetlen gyümölcs, ami viszonylag versenyképes tudott maradni. Nem nehéz belátni, tisztelt képviselőtársaim : ha valami változás nem lesz a termelés ökonómiai feltételeiben, aikkor néhány év múlva — félve merem kimondani — nagy exportáló országból importot igénylő országgá lehetünk. Meggyorsult a gyümölcsösök kivágása. Nálunk, Bács-Kiskun megyében l&as^ban 1606 hektárra adtak kivágási engedélyt. Tudom, hogy bizonyos területeknek a. termelésből való kivonása indokolt, de azt is tudom, hogy az üzemek többsége arra készül, hogy pár éven belül az alma és a körte teijes termőterületétől megszabaduljon. A tárgyilagosság kedvéért azt is el kell mondanom, hogy a szőlő termesztésénél valamicskével jobb a helyzet, de a kép ott se jó, romló tendenciát mutat. Az elmondottak alapján a következőket javaslom: 1. A szőlő- és gyümölcstermesztés tárolásával, forgalmazásával összefüggő hitelek feltételeit kezdeményezni, a forgalmazást, értékesítést korszerűsíteni kellene. Nehéz megmagyarázni azt a tényt, hogy a fogyasztói ár az esetek többségében a felvásárlási ár kétszeresét is eléri. 2. Ma az a helyzet, hogy aki például bortárolót akar építeni, az adót, illetéket fizet, de az ágazat ezt nem bírja el, pedig szüksége lenne rá. Ezért javaslom ezek törlését. 3. Az almaszállítás besorolása kedvezményezett legyen az őszi csúcsszállítás idején. 4. Jobb és olcsóbb ipari háttérre lenne szükség. Magas és egyre dráguló ipari eredetű anyagok felhasználása mellett versenyképességünk a jövőben is vitatható lesz, ha pedig nem lesz vagy korlátozott lesz a szőlő- és gyümölcstermelés, akkor az ipar is nagy piacfelvevő területtől esik el. Megjegyzem, hogy fejlett iparral és mezőgazdasággal bíró országokban azt tapasztaltam, hogy az ipari eredetű áruk árai szerényebbek, mint nálunk, a felvásárlási és értékesítési árak pedig magasabbak. 5. Talán elsőként kellett volna említenem, de mivel javaslataim fontossági sorrendet nem jelentenek, ötödiknek mondom, hogy vannak a mezőgazdasági üzemeknek is tartalékaik, ezeknek feltárása, mobilizálása pedig egyértelműen az üzemek feladata, a mi feladatunk. Tisztelt Képviselő Elvtársak! Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 16.32—16.52. — Elnök: Péter János.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Szólásra következik Szabó István képviselőtársunk. SZABÓ ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Az 1984. évi terv javaslatát a termelőszövetkezetek érdékképviseleti fórumai megvitatták. Meggyőződhettünk arról, hogy a javaslat a fő gazdaságpolitikai célokat figyelembe veszi. A jelenlegi külső és belső feltételek között — sajnos — másmilyen, nagyobb 'belső fogyasztással számoló terv nem készülhetett Nem kell bizonygatnom, hogy a gazdaságpolitika céljaival a mezőgazdaságban dolgozók, a vezetők éis tagok nagy rétegei is már régen azonosultak, A gazdálkodás külső és belső feltételei eleve meghatározottak. így tehát a javaslatot — noha ismerik annak feszítettségét és feszültségeit — el tudják fogadni, támogatják. Bízvást mondhatom, hogy minden tőlük' telhetőt megtesznek a rájuk háruló feladatok megoldásáért Ami. a tervet megalapozó 19Ő3-as teljesítményeket illeti, a mezőgazdaság, teljesítménye kismértékben elmarad az előző éyitoí. A mezőgazdasági, a paraszti munka karakterétől nem idegen, sőt ahhoz tartozó elem a természeti erőikkel együtt érni, kedvező hatásaikat kihasználni, vagy 48 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ"