Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-24

1553 Az Országgyűlés 24. ülése, 1983. december 22-én, csütörtökön 1554 előzetes tárgyalás céljából az állandó bizottsá­goknak kiadtam és az Országgyűlés tagjai között szétosztattam. Tisztelt Országgyűlés! Az ülésszak tárgyso­rozatául javaslom: 1. Az alkotmány módosításáról szóló tör­vényjavaslatot. 2. Az országgyűlési képviselők és a tanács­tagok választásáról szóló törvényjavaslatot. 3. A Magyar Népköztársaság 1984. évi költ­ségvetéséről szóló törvényjavaslatot. Elfogadja-e az Országgyűlés a tárgysorozati javaslatot? Aki igen, kérem, kézfelemeléssel sza­vazzon. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? (Nincs.) Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Nem.) Határozatilag kimondom, hogy az Ország­gyűlés az ülésszak tárgysorozatára tett javasla­tot elfogadta. Tisztelt Országgyűlés! Következik az alkot­mány módosításáról szóló törvényjavaslat tár­gyalása. Katona Imre elvtársat, az Elnöki Tanács tit­kárát illeti a szó. KATONA IMRE: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! A Magyar Népköztár­saság alkotmánya szocialista államunk alaptör­vénye meghatározza a társadalmi rendet, rögzíti az államszervezetre, az állampolgárok jogaira és kötelességeire vonatkozó rendelkezéseket. Ezért különösen fontos esemény, amikor az Országgyű­lés napirendjén az alkotmány módosítása szere­pel. A ma érvényben levő alkotmányunkat 1949-ben iktatta törvénybe az Országgyűlés. Ez történelmi jelentőségű vívmány volt, amely szen­tesítette a néphatalmat, és célul tűzte ki a kizsák­mányolástól mentes társadalom, á szocializmus felépítését. Az azóta eltelt 34 év alatt csak egyszer került sor az alkotmány módosítására, amikor 1972-ben a megelőző több mint két évtizedes, az egész tár­sadalomban lényegi változást hozó fejlődés ezt szükségessé tette. Az azóta eltelt egy évtized ta­pasztalatai megmutatták, hogy alkotmányunk alapjában jól szolgálja azoknak a feladatoknak a megoldását, amelyek a szocialista társadalom építése terén előttünk állnak. Népi alkotmányunk alapelvei ma is érvénye­sek. Mindezek alapján kijelenthetjük, hogy szo­cialista állam és jogrendszerünk, politikai intéz­ményrendszerünk szilárd, időtálló alaptörvényen áll. Szocialista társadalmunk fejlődésének ered­ményeként ismét időszerűvé vált, hogy állami éle­tünkben több új szervezeti megoldást vezessünk be. Ezek a módosítások a szocialista demokrácia továbbfejlesztése követelményének igényével is összefüggnek. Úgy vélem, hogy ez az igény ma­gától értetődik, hiszen a szocialista demokrácia elmélyítése, a társadalom fejlődésével összhang­bahozatal időről-időre törvényszerűen jelentke­zik. Ennek az igénynek a kielégítése maga után vonja magasabb szintű jogszabályoknak, sőt ma­gának az alkotmánynak a módosítását is. A most benyújtott törvényjavaslat ezt a céh szolgálja. A javasolt rendelkezések az alkotmányosság fo­kozott védelmével, a Minisztertanács összetéte­lével, az állampolgárok jogalkotási hatáskörével, az ország területi beosztásával, valamint a vá­lasztási rendszerünkkel kapcsolatosak. Engedjék meg, hogy az Elnöki Tanács és a kormány megbízásából a törvényjavaslatot rövi­den megindokoljam. Először az alkotmányosság ellenőrzésének kérdésével összefüggő javaslatról kívánok szólni. Az alkotmányosság társadalmi rendünk egyik legfontosabb elve. Ennek érvé­nyesülése feltételezi azt, hogy az alkotmányban kitűzött célokat az élet minden területén meg­valósítsuk, előírásait betartsuk, de feltételezi azt is, hogy jogalkotásunk és jogalkalmazásunk az alkotmány rendelkezéseivel összhangban álljon. Az alkotmányos rend biztosítása elsősorban az Országgyűlés feladata. E jogkörében az álla­mi szervek alkotmányba ütköző vagy a társada­lom érdekeit sértő rendelkezéseit megsemmisít­heti. Az Elnöki Tanácsnak is fontos feladata, hogy őrködjön az alkotmány végrehajtásán. Az Elnöki Tanács az alkotmányosság feletti felügye­leti joga értelmében eltörölhet, illetve megváltoz­tathat minden olyan jogszabályt, államigazgatási határozatot vagy intézkedést, amely az alkot­mányba ütközik. Hazánkban minden állami szervnek köteles­sége, hogy az alkotmányt, az alkotmányos jog­szabályokat megtartsa és feladatkörében eljárva megtartassa. Az alkotmányosság érvényesülését felügyeli a kormány, és a bíróságoknak, az ügyészségeknek is fontos feladata az alkotmá­nyosság védelme. Hazánkban alkotmányos rend van, ez pártunk és dolgozó népünk nagy vívmá­nya, Ez azonban nem menthet fel bennünket az alól a kötelezettségünk alól, hogy további intéz­kedéseket tegyünk annak érdekében, hogy az alkotmány előírásai a jövőben még maradékta­lanabbul érvényesüljenek. Ezért az alkotmányos­ság védelmét szolgáló eszközök továbbfejlesztése indokolt. Az alkotmányosság fokozott védelmének szükségességét elsősorban a jelenlegi jogalkotói gyakorlat indokolja. Állami és gazdasági ren­dünk irányításában meghonosodott és egyre in­kább érvényesül a normatív irányítási rendszer és módszer. Ez igényli és egyben növeli is a jog­szabályok, irányelvek, különböző útmutatások számát. A Legfelsőbb Bíróság irányelvei és elvi döntései mellett ma a miniszterek, az országos hatáskörű szervek vezetői is bocsátanak ki az ál­taluk kiadott jogszabályok mellett irányelveket, elvi állásfoglalásokat és tájékoztatókat is. Ezek is fontos szerepet töltenek be a jogszabályok értel­mezése és alkalmazása területén. Mindez növeli annak veszélyét, hogy a jog­alkotás, illetve a jogalkalmazás összhangja ese­tenként megbomlik. A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy a jogalkotás alkotmányosságának biz­tosítására hivatott felsőbb szervek ezekről nem mindig szereznek időben tudomást, ennek tulaj­donítható, hogy esetenként az elvárható beavat­kozás is késik vagy elmarad. Mindezek szüksé­gessé teszik, hogy az alkotmányosság védelmé­nek állami-jogi * biztosítékait az eddiginél ha­tékonyabbá tegyük. Indokolt tehát, hogy a jog­alkotást, az alkotmányosság szempontjából egy újonnan létesítendő szerv, az Alkotmányjogi Ta­nács is ellenőrizze, anélkül, hogy a jogalkotó szer-

Next

/
Oldalképek
Tartalom