Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-19

)83. március 24-én, csütörtökön 1196 1195 Az országgyűlés 19. ülése, 1£ tás, mint köztudomású, az egyén és a társadalom érdekében funkcionál. Befejezésül ezzel összefüggésben szeretnék szólni egy sajátos kérdésről, éspedig az igazságszolgáltatás társadalmi hatásáról. Az igazságos és meggyőző döntés kedvező hatása részben önmagában, egyedül, részben más társadalmi tényezőkkel együtt valósul meg. A mi szocialista társadalmunkban nagy jelentőségű a bíróságok jelzése az állami, társadalmi szervekhez, az ügyekben szerzett tapasztalatokról, a jogsértéseket előidéző okokról. Ez segíti az illetékes szerveket a káros jelenség megszüntetésében, megelőzésében. A Legfelsőbb Bíróság a beszámolási időszakban nagy súlyt helyezett arra, hogy felhívja az illetékes állami, társadalmi vezetők, vezető szervek figyelmét az ítélkezés során szerzett általánosítható tapasztalatokra. így például tájékoztattuk a Minisztertanács elnökét és az építési és városfejlesztési minisztert a lakásépítéssel kapcsolatos szavatossági perek, a belkereskedelmi minisztert a fogyasztási cikkek minőségi hibáival kapcsolatos perek, a közlekedési és postaügyi minisztert a szállítmányozási és fuvarozási, az egészségügyi minisztert a származásmegállapítási perek egyes általánosítható tapasztalatairól. A belügyminiszter figyelmét felhívtuk egyes bűnügyek nyomozásával összefüggő jelenségekre. Több esetben jeleztük különböző eljárásokban általánosítható észrevételeinket az igazságügy-miniszternek is. Jelzéseinkre, figyelemfelhívásainkra az illetékesek mindig megfelelően reagáltak és intézkedéseket tettek. Figyelemfelhívásunk egy része segítette a kodifikációt, a jogszabály-előkészítést. Különféle elvi kérdésekben, például az államigazgatási határozatok megtámadása kapcsán, az állami elővásárlások gyakorlásánál, nyugdíjügyeknél, családjogi téren, környezetvédelmi szankcióknál folytattunk tájékozódó és tájékoztató megbeszéléseket a Minisztertanács Tanácsi Hivatalával, a Szakszervezetek Országos Tanácsával, illetőleg Társadalombiztosítási Főigazgatóságával, a Magyar Nők Országos Tanácsával, a Hazafias Népfront különböző szerveivel. Ezek a megbeszélések a társadalmi valóság és a társadalmi igények feltárását szolgálták. Egyébként testületi, elvi irányító állásfoglalásainkat minden esetben az igazságügy-miniszter és a legfőbb ügyész közreműködésével hoztuk. Az igazságszolgáltatás társadalmi hatása, a jogi eszközök alkalmazása társadalmi viszonyainkat hatékonyan védő, alakító és tudatformáló erő. Társadalmunkban azonban számos állami, társadalmi szerv és tényező együttes erőfeszítése szükséges a továbblépéshez, az egészséges közmorál, közgondolkodás kialakításához, továbbfejlesztéséhez. Tisztelt Országgyűlés! Az írásban kiküldött jelentésemmel és a most elmondottakkal kívántam beszámolni a tisztelt Országgyűlésnek arról, hogy a Legfelsőbb Bíróság ítélkezésével, hogyan szolgálta társadalmi rendünk védelmét, hogyan biztosította az állampolgárok, a gazdálkodó szervezetek jogainak védelmét, kötelezettségeinek teljesítését; az ítélkezés elvi irányításával, hogyan segítette elő, hogy a bíróságok eljárásában érvényesüljön a törvényesség, a bíróságok a jogszabályokat egységesen, társadalmi, gazdasági céljainkkal összhangban alkalmazzák. Kérem a tisztelt Országgyűlést, fogadja el a beszámolómat. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Következik a legfőbb ügyész beszámolója, aki az alkotmány 52. §-ának 2. bekezdésében foglalt kötelettségének eleget téve, beszámol az ügyészség működéséről. Mielőtt megadnám a szót Szíjártó Károly elvtársnak, a legfőbb ügyésznek, bejelentem, hogy a két beszámoló feletti vitát együttesen tartjuk. Szíjártó Károly elvtársat illeti a szó. DR. SZÍJÁRTÓ KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés! Képviselő elvtársak! Az ügyészi szervezet tevékenységéről legutóbb 1980-ban, a tavaszi ülésszakon számoltam be. Az ügyészség — mint önök is tudják —, a jogi rendelkezések megfelelő érvényesülése érdekében egyes területeken törvényességi felügyeletet gyakorol, illetve közreműködik annak biztosításában, hogy a jogszabályokat helyesen alkalmazzák. Közvetlen, napi kapcsolatban áll a jogalkotással, a jogalkalmazással foglalkozó állami, gazdasági és társadalmi szervekkel. Részt vesz a közrend és közbiztonság megóvásában, a bíróságok ítélkezési gyakorlatának segítésében is. Ezek közül most csak néhány kérdésről kívánok beszélni, mert a belügyminiszter elvtárs a közelmúltban beszámolt az országgyűlésnek a közrend és a közbiztonság helyzetéről, a Legfelsőbb Bíróság elnöke pedig most adott számot a Legfelsőbb Bíróság tevékenységéről. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Népköztársaság ügyészi szervezete a beszámolási időszakban teljesítette az alkotmányban, az ügyészi törvényben és más jogszabályokban, a jogalkalmazás jogpolitikai irányelveiben meghatározott feladatait. Az ügyészi tevékenységnek is része van abban, hogy a Magyar Népköztársaságban továbbra is jó a közrend és a közbiztonság, a törvényesség szilárd, amely szocialista építőmunkánk egyik nélkülözhetetlen előfeltétele. Az állami, gazdasági és társadalmi szervek kötelességüknek megfelelően, biztosították a törvényes rendelkezések betartását, azok betartatását. A törvényesség tovább fejlődött. Az elért eredmények megállapítása mellett azonban, a törvényesség területén adódó további tennivalók meghatározására minden szervnél nagy gondot kell fordítani. A bűnözés jelenlegi helyzete, illetve a különböző jogalkalmazó szervek gyakorlatában még olykor jelentkező jogsértések felhívják a figyelmet a feladatok folyamatos kijelölésének fontosságára. A társadalmi, gazdasági rend építésével és nehézségeivel együttjáró átmeneti feszültségek ugyanis, bizonyos körülmények között elősegíthetik a bűncselekmények elkövetését, illetve a jogsértések előfordulását. A tapasztalatok szerint egyes emberek magatartása vagy éppen életmódja, adott esetben eltér a szocialista társadalomban általánosan elfogadott szabályoktól, normáktól és követelményektől. Ezek ellen a jog eszközeivel is határo-