Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-22

1463 Az Országgyűlés 22. ülése, 1983. október 20-án, csütörtökön 1464 ben javaslom, hogy kísérjük fokozott figyelemmel a társtermelő ágazatok teherbíró képességét is, mert ezek tulajdonképpen olyan potenciális piacot jelentenek az ipar számára is, amely versenyképességének megőrzése közös érdek. Nagyon sok olyan — egyébként gazdaságosnak tekinthető áruexport hiúsult meg az utóbbi időben a csomagolóeszközök hiánya, illetve azok magas értéke miatt, amely egyébként önmagában vagy más országok csomagolóeszközeinek értéke mellett megőrizte volna versenyképességét. A költségnövekedés mechanikus továbbhárítása azon ágazatokra, ahol nincs lehetőség a többletköltségek realizálására, fontos exportérdekeket sérthet. Tisztelt képviselőtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának júliusi határozata méltatta ipari eredményeinket és kijelölte a további feladatokat. A miniszteri beszámoló, az elhangzott szóbeli kiegészítés is bemutatta iparunk jelenlegi helyzetét és szólt a közeli és távolabbi célokról is. Azt hiszem, valamennyien érzékelhettük, hogy iparunk szerepe, a népgazdaság egészében képviselt részaránya óriási felelősséget ró az ágazat irányítóira és az ipari üzemek kollektíváira. Az eredményeket megfelelően értékelve BácsKiskun megye iparának dolgozói a feladatok és kitűzött célok megvalósítása érdekében kívánnak dolgozni. E gondolatok jegyében az ipari miniszter elvtárs beszámolóját elfogadom és elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Erdei Lászlóné képviselőtársunk. ERDEI LÁSZLÓNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársnők! Kedves Elvtársak! Az ipar helyzetéről és feladatairól szóló beszámoló fejlődésében és gondjaiban jól tükrözi népgazdaságunk legfontosabb ágazatának helyzetét és lehetőségeit. A miniszter elvtárs objektív helyzetértékelésével képviselőcsoportom és magam nevében is egyetértve szeretnék szólni szűkebb pátriám iparáról. Békés megye is magában hordja a vidéki ipar kialakulásának és a mai állapotának jellemzőit. Mezőgazdasága termőterületi, éghajlati adottságai, valamint jól szervezett nagyüzemei és szoros kisgazdaságai következtében országosan is meghatározó. Emellett ipari termelése ma már másfélszerese a mezőgazdaságnak. Igaz, iparunkból 38 százalékot az élelmiszeripar termelése ad. Másik sajátosságunk a zártabb, belső fejlődésünk folyamán létrejött ipari szövetkezetek és az ott dolgozók nagy száma, amely az országos átlag több, mint kétszerese. A szövetkezeti mozgalom ma is komoly hatást gyakorol a megye iparának alakulására és nem egy termékük országosan is meghatázó. így például világítótestek, villanyvasalók, férfiingek, ipari kazánok, sportszerek, női cipők. Felszabaduláskor a mezőgazdasági adottságokra épülő élelmiszeripar és a jó alapanyagra települt építőanyagipar mellett csak a könnyűipar volt jelen megyénkben. Bár a könnyűipar részesedése az ipari ágazat termeléséből csökkent, még jelenleg is az oszágos átlag kétszerese. Itt dolgoznak — zömében alacsony keresetű nők — a legtöbben. Ezért is egyetértek a Somogy megyei képviselőtársnőm javaslatával, hogy a könnyűiparban dolgozók bérhelyzetét felül kell vizsgálni. Az ország könnyűipari termelésének 4 százalékát megyénk állítja elő. A termékek egy része szinte már hagyományosan exportorientált, az árbevétel egyötöde — az országos átlagot meghaladóan — külföldi piacokról származik. A könnyűiparban rejlő importkiváltást országosan sem tudtuk kihasználni. Indokolt lenne a belföldi fogyasztási cikkek mennyiségi és minőségi kínálatát, a könnyűipari termelési lehetőségeket és a behozatalt gondosabban egyeztetni. Például 1982-ben a harisnyatermelést tízmillió párral vissza kellett fogni, importtöbblet miatt, nemhogy kiváltani tudtunk volna. A felszabadulás után a szövetkezeti szektor viszonylag gyors megnövekedése mellett a tanácsi iparban jöttek létre vállalatok. Az így elindult fejlődés viszont nem tudta pótolni a mezőgazdaságból az iparba, az ország más részébe átáramló fejlesztési lehetőségeket, nem tudta megteremteni a foglalkoztatás feltételeit, sem a jelentős elvándorlást megakadályozni vagy lassítani. Az egy lakosra jutó ipari beruházások átlagos évi összege 1950 és 1960 között 172 forint volt, az országos 1126 forinttal szemben. A megye viszonylagos ipari és termelő infrastrukturális elmaradottságának növekedése az 1960as években kezdett megállni. 1960-hoz képest 15 év alatt négyszeresére emelkedett a megye ipari termelése. A foglalkoztatottak száma ugyanezen idő alatt 3,6-szeresére nőtt. A létrejött munkahelyek közel felét a nehézipar teremtette meg, ezzel önmagához képest nagyot változott és fejlődött a megye gazdasági szerkezete, de még mindig a kevésbé iparosodott megyék közé tartozunk. Különösen jelentős volt a növekedés a gépiparban, ahol szinte semmilyen hagyománnyal nem rendelkeztünk. Ma már — ha különböző súlylyal is — a gépipar minden alágazata meghatározó a megyében. Részaránya a megye ipari termeléséből fokozatosan nőtt, jelenleg az országoshoz hasonlóan 30 százalók. Termékeinknek exporthányada csak felét teszi ki a hazai átlagnak. Ennek egyik fő oka a részegység és a háttéripari termékgyártás. A megye területi iparpolitikai és településhálózati célkitűzéseinek megfelelően néhány nagyközségben is jelentős volt az 1970-es évek végén befejeződő gépipari fejlesztés. Közülük a szeghalmi telepítés különösen jól sikerült. Földrajzi adottságaiból adódóan a nehézipar egy másik ága — a szénhidrogéntermelés — is fejlődött a megyében. Ma az országos kőolajtermelés négy-öt százaléka, a földgáztermelés 15 százaléka Békés megyéből származik. Szeghalom és Füzesgyarmat környékén a kutatóforrások számottevő mennyiségű földgáz, illetve kőolaj jelenlétét jelzik. Mindezek alapján a megyében célszerű szorgalmazni és fokozni a földgáz és geotermikus energia hasznosítását. Kérjük ennek támogatását. Mint a miniszter elvtárs beszámolójából is kitűnik, a hatvanas évektől indult meg a vidéki ipartelepítés, mely megyénk ipari arculatát ma is alapvetően meghatározza. A szabad munkaerő foglalkoztatására minden városunkban, de nagyközségünkben is — mint például Szeghalom, Sarkad, Mezőkovácsháza, Battonya — települt valamilyen ipar. Ezek egy része kis tanácsi vagy szövetkezeti telephelyeken fejlődött tovább gyáregységenként.