Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-22

1453 Az Országgyűlés 22. ülése, 1983. október 20-án, csütörtökön 1454 és készletgondokat okoz, hasonlóan más vállalatokhoz, az importkorlátozás. Es azért szorítunk, hogy jöjjön el az a boldog időszak, amikor mindenki korrektül csak annyit kér importból, amit hazaiból képtelenség pótolni, vagy ha lehetne is, nagyon gazdaságtalanul. De amit kér, az a kért időre meg is érkezik majd. Úgy vélem, s azért is említem meg, mert nagymértékben fogja hátráltatni az év hátralévő részében nagyon sok ipari vállalat munkáját, így a mezőgépek munkáját is az a KPM rendelet, amely előírja, hogy a vállalatok közlekedési eszközeinek a múlt évhez viszonyítva ez évben abszolút értékben 5 százalékos üzemanyag-mennyiséget kell megtakarítani. Ezért már sok ipari vállalat és egyéb vállalat is kénytelen leállítani saját szállító járműveit és hogy a termelés ne szenvedjen nagyobb csorbát, Volánokkal és Tefukkal szállíttat kényszerből sokkal drágábban, mivel a rendelet rájuk nem vonatkozik. Kérdezem, kinek jó ez? A népgazdaságnak biztos nem jó, hisz a Volángépkocsikat sem a lelkesedés hajtja, azok is üzemanyagot fogyasztanak. Úgy vélem, hogy nem jó takarókosság az, ha valaki forintos gyertyával keresi az elgurult fillért. Néhány szót kívánok szólni a szerintem nagyon okos gondolat szülte vállalati GMK-k érdekében. A Mezőgép-hálózatban is több mint 1500-an dolgoznak már. Nem vagyok fogadott prókátor, és nem is vagyok GMK-tag, de úgy érzem, szólnom kell annak érdekében, hogy a jelenlegi hézagos jogszabályok között teremtődjön meg az e tevékenységet segítő igazságos összhang. Pédaként mondom, hogy a vállalati GMK-knál a befelé történő munkavégzés rezsitérítései nem egyértelműen szabályozottak. S így előfordulhatnak olyan esetek, amikor is a bevételi hatóságok a GMK-tagok keresetének többszörösét akarják kivetetni a vállalatokra rezsiköltség-térítés címén a GMK-k felé, feltehetően adóalap növelése céljából. Hasonló dolgok miatt a mezőgazdaságban a háztáji gazdaságok esetében korábban nagyon drága árat fizettünk. Tehát tanuljunk belőle, hisz megfizettük a tandíjat. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Befejezésül még azt szeretném mondani, hogy a Mezőgép-hálózat legfőbb törekvése a magyar élelmiszergazdaság gépigényét minél magasabb színvonalon kielégíteni, hogy a világszínvonalon termelő mezőgazdaságunk preferenciahelye és a külpiacokon hordozója lehessen a magyar mezőgépipar termékeinek. A mai nagyon nehéz körülmények között is rendelkezünk lehetőségekkel. Nem vagyunk válság-iparág. Ismerjük és elismerjük termékeink és munkánk fogyatékosságait is, s ezért jobb háttéripari tevékenységgel, jobb minőségű alapanyagokból gyártandó termékeinkkel, amely jobb alapanyagot viszont a kohászattól várjuk már a közeljövőben és még fegyelmezettebb együttműködésekkel akarjuk e törekvéseinket valóra váltani. Véleményem szerint mindezek megvalósítása alapvető politikai kérdés is, mert összefügg nemcsak az export állóalapok egy részének a kitermelésével, hanem a hazai lakosság zökkenőmentes ellátásával is. Ezért is kérem az illetékes kormány- és állami szervek támogatását a magyar mezőgazdasági és élelmiszeripari gépgyártás kiemelt fejlesztéséhez. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ülésünket húsz percre felfüggesztem. (Szünet: 16.27—16.50 — Elnök: Cservenka Ferencné) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Tollár József képviselőtársunk következik felszólalásra. TOLLÁR JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársnők, Kedves Elvtársak! Sokat beszélünk manapság azokról a világban uralkodó válságjelenségekről, az ezekkel összefüggő nehézségekről, amelyek érintik hazánk külkapcsolatait éppúgy, mint társadalmunk különböző szintű környezetét, a vállalatokat, szövetkezeteket, a családokat egyaránt. A nehezebbé vált viszonyok különös jelentőséget adnak azoknak a társadalmi erőknek és annak a felelősségvállalásnak, amelyeket méginkább mozgósítanunk kell népünk boldogulása érdekében. E fórumon kiemelten kérik számon tőlünk választóink, hogy ne csak beszéljünk a problémákról, hanem konstruktív módon tegyünk javaslatokat a jobb jövőt ígérő kibontakozás érdekében. Abból kell kiindulnunk, hogy az igényeknek mindenkor korlátot szabó lehetőségeknek most híján vagyunk, de a lehetőségek kiszélesítése érdekében végzett alkotómunka javíthatja körülményeinket. Meg kell keresni azokat a tartalékokat, amelyeket magunk tudunk felszínre hozni, és amelyekkel bővíteni tudjuk szűkebbre szabott lehetőségeinket. Véleményem szerint fő tartalékainkat, az innovatív kezdeményezőkész alkotó munka felszínre hozásában, a minden fórumon alkalmazható szervezési intézkedésekben, az egyes közösségek és egyének érdekeltségének fokozásában, a takarékos szemlélet általános kiterjesztésében kell keresnünk és feltárnunk. Felszólalásomban szűkebb szakmám, a szakágazat kérdéseivel, valamint az ipart érintő — az előzőkhöz kapcsolódó — problémákkal kívánok foglalkozni. Miként a népgazdaság egészében is, a hetvenes évek végéig, de még egy-két évvel ezelőtt is, a szakma látványos eredményeket produkált. A termelés egy évtized alatt megháromszorozódott és megszűnt a bútor mennyiségi hiánya, fejlődött a hazai lakáskultúra. A tőkés export több mint négyszeresére növekedett, termelőberendezóseink korszerűsége megközelítette a legfejlettebb technikai színvonalat és alkalmassá vált új technológiák bevezetésére. A hazai bútorgyártás teljes keresztmetszetében így is csak közepes fejlettségűnek mondható, a technikai, technológiai színvonala a korszerű követelményeket nem elégíti ki; s a termékek színvonala, exportképessége is csak követi a világ élvonalát. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az üzletek nagysága és elégtelensége miatt még azt sem tudja bemutatni, amit gyárt. Nemcsak szűkebb szakmánkra, szakterületünkre, de különböző gazdálkodó egységekre, sőt nagyobb részt a népgazdaság egészére is vonatkozik a szervezettség kellő színvonalának hiánya, az ezzel összefüggően akadozó termelés, lelassuló fo-