Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-22

1449 Az Országgyűlés 22. ülése, 1 A miniszter elvtárs beszámolóját elfogadom. ELNÖK: Jeszenszki Gábor képviselőtársunk következik felszólalásra. JESZENSZKI GÁBOR: Tisztelt Országgyűlés! Egy olyan előterjesztést tárgyalunk ma, amely döntő jelentőségű a népgazdaság jövője szempontjából. Természetes, hogy új koncepciót kell kialakítani a megváltozott körülmények miatt. így joggal mondhatjuk, hogy ismét egy határkőnek számító döntést hozunk, az ipar fejlődésének egy szakaszát zárjuk le. Történelmi ténynek számítottak a korábbi döntések, amelyek egyértelműen meghatározták az ország, ezenbelül is egy-egy megye helyzetét. Szabolcs-Szatmár megye lényegében az iparosítással kezdett el fejlődni és lépett a felemelkedés útjára. A megye életében, különösen az elmúlt 15 évben ugrásszerű változás következett be. Gazdasági szerkezete átalakult, megváltozott az ipar súlya. Az ipar megjelenése a megye munkásosztályának létrejöttét, kultúrájának kialakulását, jövedelmének növekedését eredményezte. Az ipar meghatározó tényezőként hatott a megye településeinek a fejlődésére. Egy-egy ipart kapott település várossá fejlődött. Gyors urbanizációs folyamatot indított el, megváltozott a lakosság összetétele. Amellett, hogy a munkásosztály a gazdasági és a társadalmi életben betöltött szerepé tekintetében meghatározó erővé vált, az értelmiség száma is jelentősen emelkedett. Mintegy 56 ezer munkahely enyhítette a foglalkoztatási gondokat, igaz, sok esetben a munkaerő-foglalkoztatás oldaláról vizsgáltuk az ipartelepítés fejlesztését. Ma már látjuk, hogy mindez kevés, sokkal több tényezőt kell a jövőben figyelembe venni. Meg kell jegyezni, hogy az ipartelepítés előre nem látott feszültségeket is jelentett. Ne feledkezzünk meg arról, hogy az ipar infrastruktúrát termelt ki, amely közvetve megyénk lakosainak életmódját is javította. Mégis, városonként eltérő módon gondokat is okozott, amely főleg a megyeszékhelyen jelentett kisebb-nagyobb problémát. Gondolok itt a lélekszám-növekedésből adódó leterhelésre, az úthálózat, a tömegközlekedés, a vízigény, és a szennyvízelhelyezés gondjaira. Van pozitív példa is. Büszkék vagyunk Mátészalka iparosítására, amely európai mércével mérhető. Ipari parkkal fogadtuk a Mátészalkára települt vállalatok gyáregységeit. Lehetne tovább sorolni a példákat, hisz az életünkben nincs talán egyetlen terület sem, amely ne változott volna az ipar fejlődésének hatására. A mezőgazdaságban iparszerű zárt rendszerek alakultak. Megyénkben most indult fejlődésnek a melléküzemági tevékenység — hogy miért nem korábban, annak elsősorban a szakember- és a tőkehiány az oka. Felvetődhet a kérdés, hogy miért keresgetem az összefüggéseket. Azért, mert az előttünk lévő előterjesztésben árnyaltan esik szó az általam is említett összefüggésekről. Szeretném előrebocsátani, tudom, hogy az ipar helyzetét, feladatait tárgyaljuk. Azt is tudom, hogy olyan határozatnak kell születni, amely kellő mozgásteret biztosít a feladat végrehajtóinak. Külön-külön születtek határozatok a különböző minisztériumokhoz tartozó iparágakra, vagy alágazatokra. Úgy érzem, hogy 183. október 20-án, csütörtökön 1450 az ipar fejlődésére, vagy a háttéripar kialakulására döntő hatással lesz a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben meghonosodó ipari melléküzemági tevékenység. Igen fontos lehet az ipari szövetkezetek tevékenysége, vagy a jövő szempontjából az élelmiszeripar fejlődése. Ennek kapcsán más minisztériumoknak is komoly feladatai vannak. Arra gondolok, hogy a korábbi részhatározatok ellenére ismételten tekintse át más tárca is saját teendőit, kapcsolódva az ipar feladataihoz. Lényegesnek tartom, hogy időben kezdődjön el a határozat megismertetése és végrehajtása, s megkezdése még akkor is, ha a feladatok az elkövetkezendő 10—15 évre adnak munkát. Nem receptet várnak a végrehajtásban dolgozók, hanem sokkal több módszerbeni segítséget az illetékes párt, társadalmi és állami szervektől. Átsegítve ezzel az átmeneti állapotot, melyet még mindig a felülről várás jellemez. Tehát nem arra'gondolok, hogy a minisztériumok a termelésbe avatkozzanak be, hanem arra, hogy a rendelkezésre álló eszközeivel kényszerítse a gazdálkodókat a fokozatos, sokkal gyorsabb ütemű változásra. Kedves képviselőtársaim! Az, hogy melyik alágazatot kell fejleszteni, az energetikai, a nyersanyagkitermelő vagy a feldolgozóipart, azt területenként kell eldönteni. így csak megjegyzem, mert most van kidolgozás alatt, hogy SzabolcsSzatmár megyének jobban ki kell használni a területén áthaladó nemzetközi energetikai rendszereket, és a feldolgozó ipart kell fejleszteni, megterentve a termelés személyi feltételeit, úgy, hogy a munkaerő az igényeknek megfelelően álljon rendelkezésére a szükséges szakmai összetételben. A megyénkben, de a városokban is még abban a helyzetben vagyunk, hogy a munkaerő fokozottabb mértékben termelődik újra. Éppen ezért javaslom, hogy ott, ahol a munkaerő kevés, az állóeszköz kihasználtsága nem éri el a kívánt szintet, helyezzék oda, ahol ezt hasznosítani lehet. Ezzel sok problémát rugalmasan meg tudnánk oldani. Ebben a kérdésben Szabolcs-Szatmárra, Nyíregyházára a jövőben is lehet számítani. Sajátos megyénk ipara a termelő szervezetek státuszát illetően. Ez döntően gyáregység, telephely. Megyénk nem a mindenáron történő gyáregységek, vagy vállalati szervezetből való kiszakadásra törekszik, hanem a nagyobb önállóság feltételének megteremtésére. Ehhez mindenképpen szükséges az érdekelt vállalatok, a belső irányítási és érdekeltségi rendszerüket tovább fejleszteni, mellyel a jelenleginél sokkal jobban ki lehetne használni a nálunk meglévő tartalékokat. Itt igen-igen lényegesnek tartom az Ipari Minisztériumnak az ipari irányításban a szervezeti rendszer változtatása tárgyában kitűzött célok gyors megvalósítását. Úgy gondolom, hogy ha a szervezetben meglévő gátló tényezőket az Ipari Minisztérium által meghatározott eszközökkel eltávolítjuk, akkor egy óriási erőt szabadítunk fel. Elindul a kezdeményezés, a dinamikus termelési szerkezetváltás. Mire gondolok? Alkalmassá kell tenni a gyárakat arra, hogy legalább olyan piaci ismerettel rendelkezzen, mint a vállalat központja. Ez csak úgy lehet, hogy kapacitásának bizonyos százalékát saját maga kutassa, és kényszerüljön a piaccal személyes kapcsolatot teremteni. Mérhetővé kell tenni