Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-22

1405 Az Országgyűlés 22. ülése, 1983. október 20-án, csütörtökön 1406 összetétel, az állatnagyság, az állatkarakter határozza meg mindenkor a bőripar számára a feladatot, hogy milyen alapanyag áll rendelkezésre, milyen alapanyagból kell olyan bőrt termelnie, amiből jó cipőt kell gyártani. Miután alapanyaggyártók vagyunk, így természetesen áttételesen találkozik a magyar fogyasztó a bőrrel ruházati, de főleg cipő formában. Márpedig azt tudjuk, hogy a magyar vásárló két dologra rendkívül érzékeny. Az egyik a kenyér, annak a minősége, bár állítom, hogy rengeteget javult és igen ritka a kifogásolnivaló, de ugyanez mondható el a cipővel kapcsolatban is: a tartósság, a forma, a divatosság, a kényelem. Elismerve a jogos kifogásokat, mert vannak jogos kifogások, nem is kevés. De igen sok olyan kifogás is hangot kap, amely nem tükrözi a valóságot. Hogy miért nézzük kritikusabban a cipőt, mint más terméket, akár könnyűipari területen maradva? Valószínű azért, mert a cipő viselése sokszor fájdalommal jár. Míg ha egy ruha egy kicsit szúk, a gombon engedünk ki, kicsit kényelmetlen, de a cipő viselése fáj. Mi nagyon szeretnénk, főleg nők, hogy divatos, elegáns, könnyű cipőt tudjunk viselni, de ugyanakkor olyan érzete legyen a lábunknak, mintha nem is lenne cipő a lábunkon. Irreális feladatokat nyilván nem szabad az ipar felé megfogalmazni, a magasabb követelményszintet viszont igen. Még azt is tegyem hozzá, hogy én is elég nagy lábon élek, már ami a lábméretemet illeti, mi még azt is elvárnánk, hogy a cipő kívülről kisebb legyen, mint belülről. Szóval ez nem megy. Félretéve a tréfás megjegyzést, amikor a cipőt bírálják, az rögtön minket, bőrgyártókat is érint és érinteni is kell, mert gyakorlatilag én, mint volt gyártó szakember elismerem, hogy kemény bőrből puha cipőt nem lehet gyártani, de azért a cipőipar felé azt is tudom mondani, hogy viszont puha bőrből kemény cipőt lehet gyártani. Tehát mind a két vonalon van bőven mit tennünk. Sajnos nem segíti a cipőipar propagandáját a sajtó, rádió, televízió sem, mert tényleg inkább mindig a negatív jelenségeket hozza ki és a sikerekről, sikeres cipőkről nemigen kapunk információt. Márpedig a több mint tízmillió magyar ember mégiscsak magyar cipőben jár, és nem lehet azt mondani, hogy rossz cipőben jár. Azt lehet mondani, hogy divatosabb lehetne. Mindenesetre az összképből, ami a cipőt illeti, nekem az a tapasztalatom, választópolgárokkal beszélgetve, hogy inkább problematikusnak tűnik, mint hogy sikeres ez az ipar, ez pedig így nem igaz. Űgy érzem, hogy erkölcsileg is ezt az ipart egy kicsit jobban helyre kell tenni. Gorjanc Ignác elvtárs képviselőtársam már általánosságban szólt az iparról, szólt, hogy ez milyen kára az iparnak. Tisztelt Országgyűlés! A bőriparral, mint általában minden termelőszervezettel szemben a termelés területén nagyon sok követelmény támasztható, sőt már olyan sok követelmény is támasztódik, hogy sorolni sem merem, mert hosszú időt vesz igénybe, de a főbb követelmények, a megkívánt piacképes gyártmányszerkezet, a megfelelő és egyenletes minőség, a nemzetközi értékítélettel egyező ár, a rövid határidejű pontos szállítás. E főbb követelményeken belül a megkívánt gyártmányszerkezet kérdéséhez kívánok egy-két megjegyzést tenni az írásos beszámolóhoz kapcsolódva. A beszámolóban ez áll: a felszabadulás előtt a cipőfelsőrészek 80 százaléka puha borjú és kecskebőrből készült. Ezen bőrök gyártását, mely évtizedekig szünetelt, ez évben újra megkezdtük a belföldi ellátás javítására. Való igaz, hogy a felszabadulás előtt a cipőbőrt a borjú, a könnyű marha és a kecskebőr adta. A mi gyárunk is világhíres volt ebben az időben a borjúbőrből készült Hungária boxával. Igaz azonban az is, hogy ebben az időszakban nem volt mindenkinek cipője. Elismerve azt az igényt, hogy szebb, finomabb lábbeliben szeretnénk járni, hogy a puhább, selymesebb bőrből készülő cipő könnyebb, az ilyen bőrökből divatos cipőt is könnyebb gyártani, de mindjárt hozzá kell tennem, hogy ennek ára is van. Ez azt is jelenti, hogy nagyobb devizaigény is jelentkezhet, hogyha ennek a fokozását célul tűzzük ki. Felvetődik bennem emiatt az a kérdés, hogy mai gazdasági helyzetünkben mennyire célszerű ezeknek az alapanyagoknak a felhasználása a belföldi ellátás javítására, mert tudnunk kell, hogy a borjúbőr rendkívül drága. Véleményem szerint a magyar bőr- és cipőiparnak a jelenleg rendelkezésre álló hazai és import nyersbőr összetétele megfelelő ahhoz, hogy tovább javuló munkával a választékot tovább lehessen bővíteni, és az úgynevezett magasabb igényeket is elfogadható szinten ki lehessen elégíteni. Higgyék el, nem azért teszem szóvá és kifogásolom a drágább alapanyag felhasználását, mert talán azzal nekünk, bőrgyártóknak több gondunk lenne. Ellenkezőleg, a drágább alapanyag jobb is, könnyebb belőle szép bőrt csinálni, az a bőr a gyártási hibákat is kibírja, kényelmesebben lehet dolgozni. Ebből bárki jó árut tud készíteni, csak legyen, aki ezt megfizeti! Nem hiszem, hogy belföldi célra ezekből a nyersbőrökből komolyabb mennyiség számításba jöhet. Az iparnak a lehető legolcsóbb alapanyagbázissal kell többet produkálnia, és ehhez a tudás gyarapítása, a szakma további szeretete és bizonyos újabb technikai feltételek, technikai berendezések szükségesek. Azt is el kell mondanom, hogy az is szükséges hozzá, hogy a magyar bőr- és cipőipar jobban szót értsen, javuljon közös gazdasági érdekeltségük, ami azonban nem merülhet ki a vállalati kategóriában, hanem a személyi érdekeltségben is meg kell, hogy jelenjék, mert csak így látom lehetségesnek a gyorsabb előrelépést. Tisztelt Országgyűlés! Maradva az alapanyag kérdésénél, sajnos, a magyarországi állatállomány, az állatok kivágása nem teszi lehetővé, hogy a bőripart alapanyaggal teljes mértékben ellássa, jelentős importtételekre van szükségünk, és ez nem kis terhet jelent népgazdaságunknak. Vizsgálni kell tehát, hogy a jelenlegi és a jövőbeni hazai adottságaink közepette valóban csak ennyi bőrt tudunk-e nyerni, le lehet-e az importot csökkenteni. Marhabőr vonatkozásában valószínűleg így van. Magyarország sokkal inkább a sertéstenyésztésre, annak fejlesztésére képes, adottságai inkább erre valók. Ez mindjárt azt is jelenti, hogy sertésbőr vonatkozásában komoly lehetőségünk lenne a hazai nyersbőrmennyiség növelésére. Az örvende-