Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-19

1187 Az országgyűlés 19. ülése, 1983. március 24-én, csütörtökön 1188 ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A beszámolóhoz hozzászólásra nem jelentkezett senki. Ezért kérem, hogy aki az Elnöki Tanács beszámolóját tudomásul veszi, szíveskedjék kézfelemeléssel szavazni. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? (Nincs.) Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Nem.) Határozatilag kimondom: az oszággyűlés a Népköztársaság Elnöki Tanácsának beszámolóját jóváhagyólag tudomásul vette. Tisztelt Országgyűlés! Rátérünk következő napirendünk tárgyalására. Az Alkotmány 48. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnöke köteles működéséről az országgyűlésnek beszámolni. E kötelezettségének eleget téve dr. Szilbereky Jenő elvtárs beszámol az országgyűlésnek a Legfelsőbb Bíróság tevékenységéről. Dr. Szilbereky Jenő elvtársat illeti szó. DR. SZILBEREKY JENŐ: Tisztelt Országgyűlés! Az országgyűlés legutóbb 1980-ban tárgyalta a Legfelsőbb Bíróság munkáját. Most arról kívánok beszámolni a tisztelt országgyűlésnek, hogy a Legfelsőbb Bíróság hogyan látta el az Alkotmányban és a bíróságokról szóló törvényben meghatározott ítélkező és elvi irányító feladatait 1981. és 1982. években. A beszámoló szükségképpen érinti az alsófokú bíróságok ítélkezését is és érintkezik a belügyminiszternek a múlt évi és a legfőbb ügyésznek a jelenlegi országgyűlési beszámolójával. Amikor egy bírósági beszámolóban szó van a bűncselekményeket elkövetők felelősségre vonásáról vagy az állampolgárok és a vállalatok pereiről, akkor hajlamosak vagyunk csak a jogsértést, csak a bűnözést látni. Ezért szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az évi kereken 90 ezer bűnügy, 150 ezer vagyonjogi és családjogi, 20 ezer munkaügyi és 15 ezer gazdasági per ellenére nálunk milliók élnek békességben, tisztelik a törvényt, megtartják annak rendelkezéseit és becsülettel végzik munkájukat. Országunkra általánosan jellemző a rend és a jogbiztonság, a törvényesség érvényesülése. Ez nemcsak a bíróságok, hanem a lakosság tapasztalata is, ez rólunk a nemzetközi vélemény, beleértve a nemzetközi jogászközvéleményt is. Az állampolgárok döntő többsége önként követi tehát a jogszabály előírásait. Ennek jó társadalmi előfeltétele hazánk szilárd belső politikai helyzete és ez kifejezésre jut az emberek jogi tudatában is. A jog önkéntes követésétől a hatósági jogalkalmazásig, a neveléstől a jogi kényszerig széles a skála. A beszámolóm a legfőbb ügyészi beszámolóra figyelemmel nem foglalkozik részletesen a bűnözéssel, de rá kívánok mutatni arra, hogy mai viszonyaink között is jelentkeznek olyan feszültségek, viták, jogsértő magatartások, amelyeket meg kell szüntetni, amelyekkel szemben törvényes eszközökkel, határozottan fel kell lépni. Az igazságszolgáltatás szerepe éppen az, hogy a törvényt megsértőkkel szemben érvényesíti a törvény rendelkezéseit. Büntetéseket szab ki, jogkövetkezményeket alkalmaz, biztosítja társadalmi rendünknek, valamint az állampolgárok alapvető életviszonyaival összefüggő jogoknak a védelmét, a kötelezettségek teljesítését, a jogsértések megszüntetését és segíti ezek megelőzését is. A törvényesség biztosítása, megvalósulása kedvezően befolyásolja az emberek jogi tudatát, a közgondolkodást és a közhangulatot. Felelősséggel jelenthetem a tisztelt országgyűlésnek, hogy a Legfelsőbb Bíróság és a bíróságok jogalkalmazó tevékenysége kiegyensúlyozott, az ítélkezés során egységesen érvényesül a törvényesség, a jogszabályokat társadalmi céljainkkal összhangban értelmezik és alkalmazzák. A bíróságok egyik alapvető feladata az állami, társadalmi, gazdasági rendünknek, az állampolgárok életének, személyes biztonságának a védelme. Az új Büntető Törvénykönyv több mint három éve van hatályban. Ez az időszak már alkalmas arra, hogy a bíróságok gyakorlati tapasztalatainak birtokában megállapíthassuk, a büntető törvény kellően szolgálja a társadalom védelmét. A Legfelsőbb Bíróság a beszámolási időszakban is elsőrendű feladatának tekintette, hogy eseti döntéseiben és a bíróságok elvi irányítása során olyan állásfoglalásokat hozzon, amelyek a büntető törvény helyes értelmezését és egységes alkalmazását szolgálják, mindig szem előtt tartva a bűnözésből adódó társadalmi veszélyességet is. A büntető eljárásban elsősorban abban kell állást foglalni, hogy a bíróság előtt álló személy bűnös-e. Iránymutatásainkban következetesen megkívánjuk, hogy törvényesen lefolytatott eljárás során, megalapozott ténymegállapítás alapján döntsenek a bíróságok abban a kérdésben, hogy a vádlott elkövette-e a bűncselekményt. Még a legenyhébb büntetés kiszabásának sem lehet helye olyan esetekben, ha a bíróság előtt álló személy bűnössége aggályos. A bűnösség megállapítása esetén azonban a törvénynek és a büntetőpolitikai céloknak megfelelő büntetést kell kiszabni. Ügy kell kiszabni a büntetést vagy más intézkedést tenni, hogy alkalmassá váljék a bűncselekmények elkövetésétől való visszatartásra. Az addig egyébként becsületes életmódot folytató és a törvénnyel első ízben kisebb bűncselekmény elkövetése miatt összeütközésbe került személyekkel szemben lehetőleg szabadságelvonással nem járó büntetéssel vagy intézkedéssel kell biztosítani, hogy törvénytisztelő állampolgárokká váljanak. Ugyanakkor a bűncselekményt ismételten vagy súlyos bűncselekményt elkövetőkkel szemben szigorú büntetés alkalmas a büntetési cél érvényesülésének a biztosítására. A büntetés differenciálása, egyéniesítése során tehát szükség szerint érvényesül a humánum és a szigor. Tisztelt Országgyűlés! Az állampolgárok biztonságának egyik alapvető követelménye az emberi élet és a testi épség hatékony büntetőjogi védelme. Az ilyen bűncselekmények száma évek óta azonos szinten mozog. Gyakori az olyan emberölés, amelyet családi veszekedés előz meg. Egyik súlyos esete, amikor az alkoholista életmódot folytató személy követi el a