Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-22

1399 Az Országgyűlés 22. ülése, 1983. október 20-án, csütörtökön 1400 sodik, hogy egy gyáregység önállósítása a vállalat rugalmasságát növeli, és ezáltal a lakossági, vagy az exportkereslet jobb kielégítését teszi lehetővé. Figyelünk arra, hogy a szervezeti változtatásokkal ne okozzunk zavarokat a termelésben, és a vállalatok üzleti kapcsolataiban. A kisvállalatoknak és gazdasági munkaközösségeknek és egyéb új szervezeti formáknak az eddigieknél nagyobb szerepet szánunk. Ezek arányukat tekintve nem lesznek meghatározóak, de fontosak, mert elősegítik az igények jobb, rugalmasabb kielégítését. Természetesen javítani és tevékenységükön igazítanivaló van itt is. A vállalatoknak egyre nagyobb önállóságot kívánunk adni, nagyobb mozgásteret a vállalkozói gazdálkodásra, nagyobb lehetőséget a döntéseik végrehajtására, de nagyobb felelősséget a lépések következményeiért, és nagyobb kényszert is arra, hogy csak a gazdaságos és a társadalomnak is hasznos tevékenységgel tudjanak megélni. Gazdaságunk mai helyzetében ettől eltérő operatív irányításra is kényszerülünk, de ezeket a módszereket mi csak átmenetinek tekintjük. A Központi Bizottság által meghatározott hosszútávú feladataink végrehajtása érdekében sok újszerű tevékenységre is szükség van. Ennek érdekében dolgozzuk ki az ipar megújulásának programját. Az a célunk, hogy az egész iparnak újabb lendületet adva, meggyorsítsuk a minőségi változásokat a termelési kultúrában, a termékek versenyképességében, a tevékenységek gazdaságosságában. Szeretnénk mozgósítani mindazokat, akik tehetnek valamit az ipar megújításáért, s e program segítségével is biztosítani akarjuk azokat a feltételeket amelyek szükségesek ahhoz, hogy az eddig szunnyadó energiák felszabadulhassanak, hasznosulhassanak. Ehhez az állami irányítás és szabályozási feladatok megfogalmazása mellett kívánatos lenne, hogy széles körű társadalmi mozgalom bontakozzon ki, amelyben a pártszervezetek irányítása mellett főszerepet kaphatnának a szakszervezetek, ifjúsági szervezetek, a MTESZ, a szakmai szervezetek és kapcsolódhatna ehhez a szocialista brigádmozgalom is. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Az ipar feladatai nagyok, sokrétűek, sokszínűek. E beszámoló keretében csak vázlatos és nagyvonalú áttekintésre volt mód. Azt talán mégis sikerült érzékeltetni, hogy a magyar iparban dolgozni ma nem könnyű. Küzdelem a piaci versenytársakkal, a rendkívül gyors technikai fejlődéssel, az anyag- és létszámhiánnyal, helyenként a történelmi múltunkból fakadó jelenlegi problémáinkkal; s ehhez hozzátehetem, hogy néha még küzdenünk kell olyan felfogással is, amely a nehézségeket lebecsülve, az eredményeket elhallgatva a hibákat túlhangsúlyozza. Ez a felfogás rossz közérzetet kelt, rontja a munkakedvet, mozgósítás helyett megbénítja a hasznos, jóindulatú alkotó erőket. Társadalmunk széles közvéleménye nem így, hanem — én így ismerem — reálisan ítéli meg az ipar helyzetét ós eredményeit, méltányolja és becsüli az iparban dolgozók — munkások és értelmiségiek, vezetők és beosztottak, vállalatokban, szövetkezetekben, kutató intézetekben vagy az irányításban dolgozók — munkáját. S ez a helyes. Mert miközben jogos türelmetlenséggel hangoztatjuk a nagyobb követelményeket, sürgetjük a nagyobb teljesítményeket, azt is el kell ismerni, hogy a végső összegezés erőfeszítésekről, tisztességes munkáról, fejlődésről, sok nagyszerű eredményről, a gazdaságpolitikával összhangban álló ipari célokról, iparpolitikai célokról és törekvésekről ad számot. Az ipari munkásság és értelmiség emelt fővel járhat. Társadalmi és gazdasági életünk szilárd bázisa, politikai és gazdasági céljaink elérésének meghatározó tényezője volt és az marad. Céljaink megvalósulásának egyik biztosítéka az iparban dolgozók élet- és munkaszeretete. De az élethez nem elég a munka, az élethez béke ós egészség kell. Békét és egészséget kívánok ezért az ipar minden dolgozójának erről a helyről is, s az ő nevükben ugyanezt kívánva egész szocialista társadalmunknak, kérem a Tisztelt Országgyűlést, hogy az iparról szóló beszámolómat vitassa meg és fogadja el. Köszönöm szépen. ELNÖK: Gorjanc Ignác képviselőtársunk következik, az ipari bizottság nevében. GORJANC IGNÁC: Tisztelt Országgyűlés! A XII. pártkongresszust követően a magyar népgazdaság olyan irányú fejlődése megy végbe, amelyben ugyan a növekedés üteme kisebb a korábbi időszakhoz képest, ám közben kibontakoznak a feltótelei minden területen az intenzív fejlesztésnek és azoknak a szerkezeti változásoknak, amelyek az egyensúly megteremtését, majd a további gyorsabb fejlődés megalapozását célozzák. Ennek a folyamatnak egyik legjelentősebb tényezője a magyar ipar, amelynek fejlődése mindenkor adott társadalmi, gazdasági közegben, a külső és belső feltételek állandó mozgása, változása közben és azokkal szoros kölcsönhatásban megy végbe. Közben szükségszerű és nem szükségszerű feszültségek és ellentmondások keletkeznek, amelyeknek feloldása a politikai, gazdaságpolitikai, benne iparpolitikai folyamatok összhangjának biztosítását követeli meg. Ebből eredően a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága július 6-i határozata azt a követelményt támasztja az iparpolitikával szemben, hogy az eddigieknél jobban tartsa szem előtt e folyamatok összefüggéseit. A határozat hangsúlyozza, hogy a szocialista társadalom anyagi-műszaki bázisának korszerűsítésében, a lakosság életkörülményeinek javításában, az ország szükségleteinek magasabb szintű kielégítésében az iparnak továbbra is meghatározó szerepet kell vállalnia. Ezt elősegítendőén megfogalmazódtak a párt, állami és társadalmi szervek, szervezetek feladatai is. Méhes Lajos ipari miniszter elvtárs beszámolójának bevezetőjében hivatkozik a Központi Bizottság határozatára, és az országgyűlés ipari bizottságának ülésén is hangsúlyozta annak jelentőségét, mind az ipar helyzetének értékelésére, mind a hosszú távú fejlesztés fő irányaira, mind a jelen konkrét feladataira vonatkozóan. Az ipari bizottság október 10-én tárgyalta meg az ipar helyzetéről és feladatairól szóló beszámolót, amelyet Méhes elvtárs most az országgyűlés plénuma elé terjeszt, végleges formában, figyelembe véve nyilván az ipari bizottság ülésén elhangzott észrevételeket, javaslatokat is. Az ülésen az ipari bizottság tagjain kívül még 24 képviselő elvtárs volt jelen. A beszámolót Méhes elvtárs szóbeli tájékoz-