Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-4

179 Az Országgyűlés 4. ülése, 1980. december 17-én, szerdán 180 tervjavaslat arra is gondol, hogy a lehetőségektől függően mérsékelje a pályakezdő ifjúság terheit, s főként, hogy javuljanak a pályaválasztás, a családalapítás és a lakáshoz jutás társadalmi és anyagi föltételei. Társadalompolitikai céljainkkal összhangban megkülönböztetett figyelmet fordítunk a társadalom széles rétegeinek helyzetét javító lakás, egészségügyi és általános iskolai ellátás fejlesztésére, amelyeket a kormány társadalmi programokban foglal össze. A lakásellátás fejlesztésének programja a távlati lakásépítési és lakásgazdálkodási tervvel összhangban azon alapszik, hogy a lakásviszonyokat az új lakások építésén, a magánlakásépítés ösztönzésén kívül a lakásgazdálkodás megváltoztatásával, a lakáscserék segítésével, szervezett telekellátással s nem utolsósorban a meglevő lakásvagyon értékének megóvásával és gyarapításával is javítjuk. Öt év alatt 370—390 ezer lakás épül, felújítanak százezer állami lakást, és fokozzuk negyven-ötvenezer lakás kényelmét, felszereltségét. Ezzel legalább másfél millió állampolgár lakáshelyzete javul. Az általános iskolai programnak az a szándéka, hogy az iskola a jelenleginél eredményesebben segítse emelni az oktatás tartalmi és működési feltételeit bővítve, a műveltségi színvonalat és csökkenteni a művelődésben" egyenlőtlenséget. Az egészségügyi ellátás társadalmi programja elsősorban azt a célt szolgálja, hogy javuljon az alapfokú ellátás színvonala és a fekvőbetegeket ellátó intézmények működése, ellátóképessége. A három javasolt programhoz mintegy 120 milliárd forint beruházásra van szükség. Ez a nem termelő beruházásoknak több mint a felét teszi ki. Az oktatási és egészségügyi ágazatban lesz a legdinamikusabb: 30 százalékkal növekszik a beruházási tevékenység. Ezeknek a kiemelt feladatoknak a megvalósításában nagy szerep jut a tanácsoknak. A következő hónapokban tovább formálódó tanácsi tervektől azt várjuk, hogy számításba vehető forrásaikat elsősorban ezekre a célokra fordítsák, és keressék meg a módját annak, hogy a helyi társadalmi erők szintén e feladatok megoldását segítsék. Erre az ad alapot, hogy városi és községi tanácsaink a társadalmi munka közösséget gazdagító és embert nevelő erejére az elmúlt esztendőkben is számíthattak. A társadalmi programok nemcsak a központi szervek és a tanácsok feladatait foglalják össze, hanem az oktatási, egészségügyi és más intézmények sokszor nehéz körülmények között dolgozó munkatársaihoz is szólnak, s úgyszólván a társadalom minden tagját közelről érinti. Kedves Képviselő Elvtársak! Azt tartjuk, hogy a körültekintően, megalapozottan készülő terv a gazdasági cselekvés alapja, irányítója, de önmagában nem ad biztosítékot arra, hogy a kitűzött célok teljesüljenek. A VI. ötéves tervet úgy készítettük elő, hogy a gyakorlati munka számára is megfelelő alapot adjon. Ezért a kormány kidolgozta, és a tervről szóló törvény elfogadása után véglegesíti a végrehajtásról részleteiben intézkedő határozatát. Az első erőpróba az 1981. évi terv állami költségvetése és annak teljesítése, amelyről a következő napirendben lesz szó. A kormány az utóbbi években rendszeresen foglalkozott a gazdaságirányítás fő elemeinek, azaz a tervezésnek, a közgazdasági szabályozórendszernek és a gazdaság szervezetének továbbfejlesztésével. Ezek közül kiemelem az ez évben módosított szabályozó rendszert, amely a maga újszerűségével és módszereivel jól szolgálhatja a tervben kitűzött célok megvalósítását. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a jelenlegi árakat és pénzügyi szabályozókat tökéletesnek tartjuk, hogy az eddigi rendelkezéseket dogmáknak tekintjük. Szükségszerű, hogy a szabályokat rugalmasan formáljuk, hiszen a gazdaságunkat körülvevő világ is változik. A szabályozó rendszer karbantartása felfogásunk szerint nem jelenthet ide-oda hullámzást, előre- és visszalépést, hanem a tervnek megfelelő irányú változást. Belátjuk, hogy a szabályozók módosításánál az eddiginél jobban kell az irányításban ügyelnünk arra, hogy a gazdálkodó szervezetek a változó körülmények közepette is tisztábban lássanak, s hogy gazdálkodásukat nagyobb előrelátással folytathassák. Az árrendszer, főként az árak és árfolyamok változásának mechanizmusát olyanná kell érlelnünk, hogy az árak folyamatosan közvetítsék a világpiacnak a termelésre tett hatásait, s ösztönözzenek arra, hogy a ráfordításokat csökkentsék, a jövedelmezőséget pedig növeljék. Ezért a belföldi termelői árakat tovább kell közelíteni a nemzetközi versenyben kialakuló árakhoz. Ár- és pénzügyi rendszerünknek fontos feladata, hogy erősítse a nyereségnek mint a népgazdasági és vállalati érdekek együttes jelzőjének szerepét. Következetesen tovább kell dolgoznunk tehát azon, hogy a nyereség egyre szélesebb körben valóban a jó, eredményes munkát fejezze ki, és hogy ezzel kedvezzünk a többre képes vállalatoknak. A VI. ötéves népgazdasági tervnek az a sajátossága, hogy kevesebb számszerű előirányzatot foglal magában. Ez nemcsak a gazdaságirányítás számára ad nagyobb döntési szabadságot és a változó körülményekhez való rugalmasabb alkalmazkodásra lehetőséget, hanem el is várja a gazdálkodó szervezetek nagyobb önállóságát, kezdeményezőkészségét, egyúttal növeli felelősségüket is. A vállalatok kijelölt köre részt vett a VI. ötéves népgazdasági terv megalapozásában, s többsége ez évben hozzákezdett saját középtávú tervének kidolgozásához. Az ágazati minisztériumok ehhez irányelveket és tanácsadó segítséget nyújtottak. A vállalati tervkoncepciók túlnyomó része az eddiginél reálisabb elgondolásokra épül. Ugyanakkor a vállalati tervezőmunkát értékelve megállapíthatjuk, hogy a célok megalapozása és belső összehangolása még nem mindenütt megfelelő. Ez nem elsősorban a vállalatok hibája, A hároméves tervezőmunka során nem lehe-