Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-3

139 Az Országgyűlés 3. ülése, 1980. szeptember 26-án, pénteken 140 giaforrások nemcsak a holt természetben lelhetők fel, hanem a legértékesebb és leggazdagabb energiaforrás maga az emberi akarat és az emberi veríték: a munka. Mi erre építjük a jövőnket, melyben szilárdan bízunk. Ahogyan József Attila írta: „Ez a mi munkánk; és nem is kevés". Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Gyulavári Pál képviselőtársunk következik. GYULA VÁRI PÁL: Tisztelt Országgyűlés! Felelősségérzet tölt el, hogy véleményemet, véleményeimet, gondolataimat éppen az országunk jövőjét jelentősen befolyásoló kormánymunkaprogram kapcsán terjeszthetem elő. Az elmúlt évtizedek távlatából meggyőződtem arról, hogy az embert az optimista, de realitásokon nyugvó célok és a sok nehézség közepette elért sikerek tettrekészségre sarkallják. Ezért most, gondolataim elején, néhány — örömre okot adó — eredményről szeretnék szólni, amelyek Békés megye szorgalmas dolgozói az elmúlt esztendőkben elértek. A megye termelési eredményei az elmúlt időszakban dinamikusan fejlődtek, a megtermelt anyagi javak — ha nem is mindig könnyen — belföldön és külpiacokon egyaránt vevőre találtak. Ebből a szempontból várhatóan a megye gazdasága eredményesen teljesíti feladatait, mind az ipari, mind a mezőgazdasági termelés növekedési üteme megnyugtatóan alakul. A tervszerű iparfejlesztés eredményeként és bizonyos mértékig az elvándorlás miatt, foglalkoztatási gondjaink megoldódtak, iparunk térszerkezete kedvezőbb lett, a megye iparilag legelmaradottabb északi és déli területein is leraktuk az ipar alapjait. Figyelmet fordítottunk arra, hogy az ipar ágazati szerkezete minél jobban megfeleljen megyénk adottságainak. A korábban egyoldalú iparszerkezet — amelyet a könnyű- és az élelmiszeripar döntő súlya jellemzett — a nehézipar megjelenésével arányosabbá vált. Ehhez azonban az igazság kedvéért hozzá kell tennem, hogy gazdaságunknak továbbra is gondot okoz, hogy a dinamikusan fejlődő iparágak aránya megyénkben még mindig nem megfelelő. Különösen nagy súlyt helyeztünk arra, hogy zömében kedvező mezőgazdasági adottságaink még jobb kiaknázásának feldolgozó ipari hátterét is megerősítsük. Ennek egyik legkifejezőbb beruházása a központi segítséggel megépült Gyulai Húskombinát volt. A megye mezőgazdasági termelésére, mind a növénytermesztést, mind az állattenyésztést illetően büszkék vagyunk. Komoly sikereket értünk el a búza és a kukorica termésátlagainak növelésében. Ehhez az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek dolgozóinak áldozatos munkája mellett az is hozzájárult, hogy a szántóföldi vetésterület több mint felét termelési rendszerek keretében művelik. Az állattenyésztésben elért eredményekkel kapcsolatban megemlítem, hogy tavaly közel 900 ezer sertést vásároltak fel a megyében, a nagyüzemek mellett a kisgazdaságoknak is igen jelentős szerepük volt. A termelőágazatok mellett megkülönböztetett figyelmet fordítottunk a lakosság életkörülményeinek javítására. Lakosságunk ugyanis joggal várja el a megye vezető politikai és állami testületeitől, hogy a múlt örökségeként e téren még ma is érzékelhető elmaradottság csökkentésére törekedjék. A korábbi évtizedekben — részben foglalkoztatási gondok, részben településeink kommunális, infrastrukturális elmaradottsága következtében — a megye lakónépessége csökkent. Ezért az elmúlt években erőfeszítéseinket elsősorban lakásberuházásra, valamint az ezzel összefüggő közműfejlesztésre összpontosítottuk. Az V. ötéves tervidőszakban a lakossági erőforrások szervezett bevonásával várhatóan mintegy 2500 lakással több épül fel a tervezettnél. És ami úgy gondolom, nem lényegtelen, a megvalósuló 17 ezer lakás közel fele a nagyközségek és a községek lakásállományát gyarapítja. A csak példaszerűen felsorolt eredmények úgy születtek, hogy közben a megyét sorozatosan előre nem látható, súlyos elemi csapások érték. Az utóbbi évtizedben ismétlődő ár- és belvizek egyre növekvő károkat okoznak. Az árvizek három-négy éves gyakorisággal jelentkeznek, míg a belvíz csaknem évenként rendszeresen károsítja mezőgazdasági kultúránkat, épület-állományunkat, úthálózatunkat, egyéb létesítményeinket. 1978 év közepén először a földrengés, néhány héttel később a szokatlan erejű vihar okozott újabb komoly károkat. Az idei ár- és belvíz nagyságrendje minden eddigit felülmúlt. Ez arra is felhívja a figyelmet, hogy a megelőzés és a védekezés eddigi gyakorlatát felül kell vizsgálnunk. Az elemi károk felszámolásában saját erőfeszítéseink mellett mindig számíthattunk a központi szervek jóindulatára. Az idei árvíz alatt és után jó érzéssel tapasztaltuk, hogy az ország vezető szervei és lakossága együttérez velünk, a nehéz helyzetben munkaerejük és anyagi eszközeik felajánlásával igyekeztek enyhíteni gondjainkon. E helyről is hálásan köszönjük a segítséget. Tisztelt Országgyűlés! A hatodik ötéves terv előkészítésén, megalapozásán megyénkben is folyik a munka, amely a korábbinál nagyobb figyelmet igényel. Vállalataink, mezőgazdasági üzemeink, tanácsaink ahhoz szoktak hozzá, hogy kitaposott úton járjanak, de ez most nem így van. Az egyoldalú mennyiségi szemléletet fel kell számolnunk és nagyobb gondot kell fordítani a minőség fogalmára, a hatékonyságra. Sok nehézséget okoznak nekünk is az elhúzódó beruházások, amelyeknek csak részben oka a kivitelezői kapacitás hiánya, emellett legalább ilyen súlyú az előkészítés hiányossága, a szervezet len ség. A szűkösebb anyagi lehetőségek arra is ráirányítják a figyelmet, hogy az eszközök ágazati és területi elosztásánál még inkább rangsoroljunk, a korszerű, a hatékony kerüljön előtérbe, főleg a termelő jellegű fejlesztéseinknél. Ugyanakkor bátrabban kell élni a differenciálási lehetőségekkel, a viszonylag szűkös erőforrások mellett is elsősorban a lakosság életkörülményeit befolyásoló fejlesztéseket illetően.