Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-18

. december 16-án, csütörtökön 1162 1161 Az országgyűlés 18. ülése. 198 végzünk hatékony munkát, mert ez adja meg a munka örömét. És kétségtelen, hogy itt sok szakmában nagyon új feladatokat kell megoldani, mint ahogy ezt Kerényi elvtárs az építőiparra mondta. Olyan új feladatokat, amelyeket esetleg már valamikor tudtunk, de elhanyagoltunk. Én ehhez csak azt szeretném hozzátenni, hogy véleményem szerint ez nem építőipari sajátosság, majd minden szakmában nagyon új feladatokat kell megoldani. Hát a külkereskedelemben egészen új feladatokat kell megoldani ahhoz, hogy továbbra is értékesíteni tudjunk. Az oktatásügyről itt folyt nemrégiben szó, a pedagógusokra ezt .megállapítottuk, és a hadseregben is teljesen új feladatokat kell a katonák kiképzésében megoldani, nem a régit! Mindenütt át kell alakítanunk magunkat az új követelményekhez. A hatékony munka és a bizalom együttes érvényesülése azért is fontos, mert saját munkáját végül is (mindenki óhatatlanul saját szemszögéből tudja megítélni, legyen bármilyen szerény ember is; mi is úgy gondoljuk, hogy tettünk valamit a pénzügyekben, de ha a pénzügyek fogyasztói — vállalatok, más szervök — másképp ítélik meg az ügyet, akkor nekünk nagyon oda kell figyelni. Ezt azért mondom, mert minden szakmát lőhet erről az oldalról nézni. Azt hiszem, a bútorvásárlóknak, az új lakásba költözőknek és a gyógyszerfogyasztóknak is van véleményük erről a szakmáról, nemcsak a termelőknek. S miután itt elhangzott egy reformkori hivatkozás, megint Széchenyire, én most nem őrá hivatkozom, ímert ezt már túl sokszor tettem, de a reformkorba visszanyúlva, most az a mondás jutott eszembe, hogy akkor mondták azt a bölcs dolgot, „Hogyha a végrehajtásban annyi lelkesedés lesz, mint a megajánlásban, akkor a siker biztos!" Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Következik a határozathozatal. Kérem Képviselőtársaimat, hogy akik a Magyar Népköztársaság 1983. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatot általánosságában és részleteiben, az eredetileg beterjesztett összegekkel elfogadják, szíveskedjenek kézfelemeléssel szavazni. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellené? (Nincs.) Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Nem.) Kimondom a határozatot: az országgyűlés a Magyar Népköztársaság 1983. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben, az eredetileg beterjesztett összegekkel egyhangúlag elfogadta. Tisztelt Országgyűlés! Napirend szerint áttérünk az interpellációkra. Avar István képviselőtársunk interpellál a közlekedés- és postaügyi 'miniszterhez, Budapest XXII. kerülete régi, valamint új lakónegyedeinek telefontelepítési gondjai tárgyában. Avar István képviselőtársunkat illeti a szó. AVAR ISTVÁN: Tisztelt Miniszter Elvtárs! Budapest főváros XXII. kerülete a domborzati viszonyoknak megfelelően telepszerűen több szintes, illetve korszerű csoportos vagy egyedi családi házas beépítésű. A ma egységesnek számító XXII. kerületben még erősen dominál a területi megoszlás: Budafok, Budatétény, Nagytétény és számos egyéb település, Dunatelep, Szabótelep, Rózsavölgy, Baross Gábor telep, stb. Az itt élők és dolgozók távbeszélő-ellátottsága az összes rendelkezésre álló adatok alapján a fővárosi kerületek között a legrosszabbak közé tartozik. A meglevő központok nagyobb része húsz évnél öregebb, elavult rendszerű, üzembiztonságuk folyamatosan csökken. A Rózsakert utcai lakótelepen az 1982. évben létrehozott négy nyilvános telefonállomáson kívül csupán az iskolának és óvodának van egyegy állomása. A bölcsődének és az üzleteknek nincs telefonjuk, a lakásokban egyetlen állomás felszerelésére sem került sor. Továbbá jellemző, hogy a nyilvános állomások nagyrésze, közel 70 százaléka a budafoki alsó központi területrészen helyezkedik el. Például a Baross Gábor-telepen élő közel 7000 embernek mindössze három nyilvános állomás áll rendelkezésére. Hasonló a helyzet Budatétényben, Rózsavölgyben, ahol kilométernyi távolságokat kell gyalogolni egy-egy nyilvános távbeszélő-állomáshoz. Ezen túlmenően a meglevő régi települések is telefon nélkül vannak. Kérdésem a miniszter elvtárshoz : Első kérdés: Az említett területeken hogyan lehetséges a gyermekintézményeket telefonellátás nélkül üzemeltetni kellő felelősséggel? — és ugyanez vonatkozik az orvosi segítségkérésre, valamint az üzletekre is. Második kérdésem: Terveznek-e az illetékesek a meglevő távbeszélőeszközök maximális kihasználásával jobb kerületi, területi elosztást? Választóim nevében is tisztelettel várom a miniszter elvtárs válaszát. ELNÖK: Az interpellációra Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter elvtárs válaszol. PULLAI ÁRPÁD: Tisztelt Országgyűlés! Távbeszélő-ellátottságunk és helyzetünk, ahogy szokták mondani, a képviselő elvtársak előtt közismert. Sajnálatos módon ez a jelenlegi helyzet a kritikai megjegyzések sokaságát váltja ki, és ismerem azt is, hogy az esetek többségében jogosan. Az igen jelentős fejlesztések ellenére a jogos igények és lehetőségeink között jó szándékaink ellenére is igen nagy feszültség van. Ma már — igen tisztelt elvtársak — teljesen világos, hogy egyrészt hosszabb időre, másrészt nagy tőkebefektetésre van szükség ahhoz, hogy egy harmonikusabb egyensúlyt hozzunk létre. Ami Avar elvtárs kérdését illeti, el kell ismerni, hogy valóságos társadalmi gondokat és igényeket fogalmaz meg. A XXII. kerület távbeszélő-fejlesztéséről a következő tájékoztatást tudom adni: 1980ban a kerület 2800 távbeszélő-állomással rendelkezett. Az elmúlt két évben 2 db 1000-es kapacitású konténert telepítettünk a területre, és ezzel 1982 év végén mintegy 60 százalékkal, 4800-ra növekedett a távbeszélő-állomások száma. Ennek ellenére Avar elvtárs kérdését én ma-