Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-18

1153 Az országgyűlés 18. ülése, 19t tem, csak ilyen szervezettel érhetők el. Indokoltságát nemcsak a imái gyógyszer-világkereskedelem minden tapasztalata bizonyítja, de a ma is létező két legnagyobb gyárunk, a Ghinoiin és a Kőbányai Gyógyszergyár évtizedekkel ezelőtti gyakorlata is. A Kőbányai Gyógyszergyár — akkor még Richter Gedeon Rt. — hajdani világsikereit elsősorban kiterjedt külföldi gyártóés üzlethálózatának köszönhette. Beszédesen bizonyítja a fióküzemek fontosságát az a körülmény, hogy egyes világkonszernek gyógyszerforgalmának ötven százaléka körüli értékét leányvállalataik biztosítják. Tisztelt Országgyűlés! Nagy vállalkozások sikeréhez elengedhetetlen a megalapazott magabiztosság, de nélkülözhetetlen az ipar felkészültségén és akarásán túl az összes érdekelt szerv, bankok, pénzügyi szervek, az ár- és irányító hatóságok nem általánosságban megfogalmazott, hanem konkrét fejlesztési és termelési feladatok megoldására irányuló összehangolt, szakszerű akciója. Fontos országos érdek ez. A gyógyszeripar nem igényel semmilyen új központi anyagi támogatást, de azt elvárhatja, hogy az új gazdálkodási rend alapelvei a gyakorlatban maradéktalanul érvényesüljenek. Konkrétan a gyógyszeripari árrendszerre utalok, mely egyáltalán nem felel meg a világpiac árképzési gyakorlatának. Ebben a vonatkozásban magunk is megerősítjük tiszteletre méltó miniszterelnökünknek a Tudományos Akadémián elhangzott szavait, beszédének az árrendszerrel kapcsolatos megállapításait. Áraink következtében iparágunk minden fontos gazdasági mutatója torzít, a belőlük levonható következtetések tévesek, ily módon nem segítik, de akadályozzák a fejlődést. A nemzetközi gyakorlatnak megfelelő árrendszer esetén az ipar saját erőből biztosíthatja a dinamikusabb exportnövelő és importot kiváltó tevékenységét, és a termelés gazdaságosságának növelését. Ha ilyen nagy a tét, érdemes a probléma megoldásával koimolyan foglalkozni, bármilyen nehéz is megtalálni a kielégítő megoldást. Tisztelt Képviselőtársak ! Felszólalásomnak nem volt propagandacélja. A helyzet komolysága, a hely nagyszerűsége ilyen indíttatású hozzászólást nem is enged meg. Gyógyszeriparunknak nincs is szüksége erre. Nemzetgazdaságunk annál inkább rászorul, hogy ez a valóban nagyszerű ipar maradéktalanul kibontakoztassa képességeit. Erről kívántam meggyőzni Önöket, felszólalásomnak ez a kizárólagos indoka. Szakmai felkészültség és becsvágy szinte a semmiből teremtett konkurrens világcégekkel versenyképes ipart. Övjuk és lobbantsuk lángra a kiváló alkotó szellemet. Fokozzuk újra a lendületet és lelkesedést, mely olykor lankadni látszik. S ha eltűnik a visszahúzó kétkedés és kishitűség, ismét váratlan eredményekre lesz képes, mint annyi évtizeden át. Végül az 1983. évi költségvetést elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szálai Gyula képviselőtársunk felszólalása következik. SZÁLAI GYULA: Tisztelt Országgyűlés! Nem vagyok kedvező helyzetben, mert a végére 1154 maradtam, de úgy érzem, azért maradt nekem is mondanivalóm. Amikor év végén számvetést készítünk, összegezzük az éves eredményeinket, gondjainkat, szembetaláljuk magunkat a valósággal. Hogy a tervből mit sikerült megvalósítani és mi az, amire odafigyelni szükséges. Vagyis mennyit tettünk bele a nagykalapba közösen, és mennyit vettünk ki belőle. Jelenlegi gazdasági helyzetünket ismerve tudjuk, hogy többet kellett kiadnunk, mint amennyi bevételeink voltak. Féltjük, hogy miért kell a jövő évben is több mint tízmilliárd forintos hiánnyal számolnunk. Hitelképességünket még így is meg tudjuk őrizni. Fizetőképes adósok tudunk maradni. És úgy érzem, hogy ez néni kis dolog a jelenlegi helyzetben. De hogy ez a teher nyom bennünket, úgy érzem, ez nem szorul külön magyarázatra. Az elért életszínvonalunk megőrzése nem is olyan könnyű feladat. Nem elég a tegnapi szinten dolgozni sem munkásnak, sem vezetőnek. Mi ebben az országban nyugodt körülmények között dolgozhatunk. De az nem jelenti azt, hogy jól is dolgozunk. Javítanivaló akad mindenkinek a maga területén: minőségjavítás, a fegyelmezettebb, takarékosabb anyaggal, energiával való bánás, és az a régi mondás, hogy dolgos nép a magyar, felszínen kell, hogy maradjon. Mi megyénkben hangoztatjuk ezt, fegyelmezettebb munkára agitálunk, együttgondolkodva, világnézeti, beosztási hovatartozást félretéve a cél érdekében. Megőrizni életszínvonalunkat, és hozni a népgazdasági elvárásunkat. Megyénk termelési eredményei 1982-foen is az elvárásoknak megfelelően alakultak. Nehézségeink hogy vannak? Az így igaz. Mert a kohászat, az alumíniumipar nem kis nehézségekkel küzd. De a kibontakozás jelei mutatkoznak ott is. Mezőgazdaságunk több vonatkozásban az országos elsők között van. Megyei építőipari vállalatainkat az országban példáként emlegetik. De tudni kell azt is, hogy mi van emögött. Szívós, fegyelmezett és előrelátó munka. Együttgondolkodás, kollektív vezetés, a tartalékok feltárása megyénkben, nem közhely ez. A kockázatvállalási készség sem utolsó szempont. Mi a vállalatunknál nem azt választottuk, hogy létszámleépítést tervezünk és termelést csökkentünk, hanem ellenkezőleg. A lehetőségeket figyelembe véve, termelésben és létszámban, és szervezésben, és korszerűsítésben is előreléptünk, és fogunk a jövőben is lépni. Minden olyan igényt igyekszünk kielégíteni, melyet megrendelőink elvárnak tőlünk. Nem felülről várunk mindent. Hanem az önállóságot kihasználva, igazodunk a követelményekhez. A termelés, jövedelmezőség, árak, bérek alakulásával a vállalatok lehetőségei a legnagyobbak. Ami már életszínvonal-politika is egyben. Országos méretekben gondolkodunk. A változó igények következtében az építőipar eszközkihasználtsága csökken. Az eláramlási létszám következtében. A feladatok egyre inkább az élőmurikalgényes tevékenység felé tolódnak. A termelékenység ezáltal csökken, jó esetben stagnál. Egy-egy vállalat szétszóródása fokozódik. Területileg és az aprómunkák irányába. Ezáltal . december 16-án, csütörtökön