Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-17

1059 Az országgyűlés 11. ülése, 1982. október 8-án, pénteken 1060 ség főművi kiépítettsége 58 százalékos, az országos 78 százalékkal szemben. A jelenlegi támogatási rendszerekben a víztársulatok a hozzájárulási díjakból nem képesek a meglevő csatornákat megfelelően karbantartani. Képviselőcsoportunk gondként ítéli meg azt a tényt is, hogy ugyancsak anyagi fedezet hiányában a társulatok nem képesek megoldani a belvizek szivattyús átemelését a nagyobb részt magas vízállású belvízbefogadókba. A társulati díjak emelése ugyan javíthatna a gondon, de az itt levő gazdaságok anyagi helyzete miatt ez nem valósulhat, illetve valósítható meg, annál is inkább, mert a lakosság hozzájárulásával társulásos alapon valósítottuk meg a közműves vízellátást is, tehát a vízgazdálkodás anyagi terheinek jelentős részét az itt élők vállalták. Véleményünk, hogy az előirányzott célok, eszközök és feltételrendszerek biztosítása érdekében az egyes ágazatok között még összehangoltabb együttműködést kell elérnünk. Legvégül örömmel tolmácsolom azt, hogy nagyon jónak és követésre méltónak tartjuk az OVH elnökének a mellékletben írásban kiadott válaszait, amely az előző beszámoló vitájában elhangzott javaslatokra tett intézkedésekről szólt. Az Országos Vízügyi Hivatal elnökének beszámolóját elfogadom, köszönöm figyelmüket. ELNÖK: Ferenczi József képviselőtársunk következik felszólalásra. FERENCZI JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Hazánk gazdasági fejlettségéből adódóan növekszik a társadalom és a gazdaság érzékenysége az árvizek és a belvizek elhárításának biztonsága iránt — ezért a megelőzés és az elhárítás feladatai egyre növekednek. Különösen így van ez az Alsó-Tisza vidék en, Csongrád megyében is, ahol három folyó, a Tisza, a Maros és a Hármas-Körös árvizei és általában az ezzel együtt járó belvizek is fenyegetnek, mert megyénk területének szinte kétharmad része — földrajzi fekvésénél fogva — mélyártéri terület. Ezen objektív okok és tényezők kapcsán érthető, hogy a lakosságot több tekintetben is élénkebben foglalkoztatja — akár pozitív vagy negatív szempontból — az, ami a vízzel, mint „éltető" vagy „pusztító" természeti elemmel kapcsolatosan történik környezetében. így a most folyó országgyűlési ülésszak napirendjei közül — nem becsülve le a belügyminiszter elvtárs beszámolóját, és jelentőségét elismerve —, képviselőcsoportunk és személyem az OVH-beszámolóhoz, kértem és kapott, kaptam szót az ülésszak vitájában. Kedves Elvtársak! A legutóbbi beszámolási időszak, vagyis 1977 óta a megyénkben kivitelezett árvízvédelmi rendszerek közül — azt hiszem — első helyen kell említeni — már az államtitkár által is említett —, a szegedi Tiszaparttal rekonstrukciójának befejezését, ami teljes hosszában 3262 méter és 236 millió forintba került. Elmondhatom és tolmácsolhatom: azonkívül, hogy méretezésénél fogva, maximális biztonságot nyújt a városnak, esztétikailag is harmonikusan illeszkedik a szegedi városképbe, az árvízi emlékművel együtt. A Tisza árvizei mellett nem kevésbé veszélyesek a Maros áradásai; érdemes emlékezni Makó kiürítésére az 1970-es árvíz alkalmával. Hogy várhatóan ez ne ismétlődjék meg, a Maros 30 kilométer hosszú töltésrendszere kap erősítést, korszerűsítést a bal parton, amely munkálatok 1983-ban fejeződnek be. Megnyugvással vesszük tudomásul és várjuk, hogy a következő tervidőszakban folytatódni fog a Maros jobb parti töltésrendszerének fejlesztése is. Ezeknek a védvonalaknak jelentőségét mind műszakilag, mind emberileg csak nagyra tudom — sok Csongrád megyei és érdekelt városlakóval együtt —, értékelni, sőt túlzás nélkül említhetem politikai hangulati tényezőként is. Az ott élő lakosság és a nemzeti vagyon biztonságos védelmére gondolok, mikor e szavakkal szólok a létesítményekről. Ügy gondolom, a kivitelezési sorrend megválasztásánál az OVH az érdekelt állami és pártszervek, az alsó-tiszavidéki vízügyi igazgatóság döntéseit — a védőművek elkészültével a lakosságunk is —. elismeréssel nyugtázza. E méltán pozitív megállapításra azért is vállalkozhatom, mert az árvízvédelmi művek fejlesztése és elkészülte ellenére továbbra is szükség van ugyan védekezésre, de a védekezés költségei sokkal mérsékeltebbek — nem beszélve a hangulati tényezőkről —, mint korábban. 1977 óta rövidebb-hosszabb időre minden évben el kellett rendelni az árvízvédelmi készültséget. Különösen magas vízállások alakultak ki 1979-ben, 1980-ban és 81-ben. A védekezések minden esetben — csak a szakerők mozgósításával — zavartalanul biztosítható volt és folyt is le. Engedjék meg, hogy néhány gondolat erejéig szóljak megyénk másik nagy vízrendezési munkálatairól, a „Komplex vízrendezési és meliorációs terv" végrehajtásáról és jelenlegi állásáról. A megyei tanács által is 1976-an elfogadott és 15 évre szóló, államilag is támogatott komplex terv, mely a mezőgazdasági területek — és ezen keresztül az érintett települések — vízrendezésének fejlesztését és megoldását szolgálja: tervszerűen folyik. Az ez irányú munkálatoknál szeretném én is Hajdú megyei képviselőtársaim mellett letenni a voksot —, az összhang jelentőségét kihangsúlyozni, amely megnyilvánul és meg kell hogy nyilvánuljon továbbra is a társulati és a mezőgazdasági üzemek érdekei között a vízrendezési, a meliorációs munkálatok kapcsán. A terv végrehajtása során, melynél a vízrendezési főművek fejlesztése volt az elsődleges, főcsatornák és szivattyútelepek elkészülte után 1977 és 1981 között — amelynek értéke 260 millió forint —, lehetővé vált mintegy 140 000 hektáron a komplex melioráció végzése. A fejlesztési munkák itt is a leginkább veszélyeztetett területekre összpontosultak megyénkben is. Az egyik ilyen térség a Maros bal parti belvízrendszere — amely Makó és a város környéke területét foglalja magában zömében. S szeretném itt elmondani, hogy ez egyben választókörzetem is — tehát innen az egyik inspiráló tényező számomra a hozzászóláshoz. A Makón és térségében levő 12 tsz közül terv szerint vízben végeznek folyamatosan — 25 000 hektáron és 390 millió forint bekerülési összeg-