Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-15

917 Az országgyűlés lő. ülése, 1982. június 17-én, csütörtökön 918 Ennek keretében támogatjuk, hogy a termelőönállóan vagy a kereskedelmi vállalatokkal együttműködve létesítsenek üzleteket, vállaljanak át kereskedelmi tevékenységet. Ösztönözzük a kiskereskedelmet és a termelőket, hogy a kölcsönös előnyök alapján lépjenek egymással közvetlen kapcsolatba, így közelebb kerülnek a fogyasztókhoz, javulhat piacismeretük és alkalmazkodó képességük is. Mindez természetesen nem kérdőjelezi meg a hagyományos nagykereskedelem létét, mert korszerűbb szervezetben végzett munkájukra, figyelemmel a kisebb vállalatok, a szövetkezetek igényeire, vagy az új üzemeltetési formák elterjesztésére, a jövőben is szükség lesz. Helyeseljük, ha a vállalatok rugalmasabban alakítják üzletkörüket, újabb kereskedelmi formákkal egészítik ki tevékenységüket. A kiszolgálás színvonalán sokat javíthat az üzletek vezetőinek nagyobb önállósága és érdekeltsége is. Az új üzemeltetési formák, a szerződéses és bérleti rendszer bevezetésével azt a célt kívánják elérni, hogy jobb legyen az ellátás és a vásárlási körülmények tovább javuljanak. Ezen üzletek — és ezt ki kell emelni — továbbra is a vállalat, a szövetkezet tulajdonában, tehát szocialista tulajdonban maradnak. Ilyen formában üzemel ma már mintegy háromezer vendéglátóegység és bolt. Ezek részaránya ma a forgalomból szerény: 2 százalék. Az eddigi tapasztalatok azonban kedvezőek, mert ezekben az üzletekben javult a kiszolgálás, jobban bánnak a vendéggel, nagyobb bevételhez jutottak a vállalatok és így az állam és természetesen többet dolgozva, jobban keresnek a szocialista vállalkozók is. Tervezzük, hogy 1985 végéig a szerződéses üzletek számát mintegy 12 ezerre emeljük, amely már a hálózati egységek számából 18 százalékkal és a kiskereskedelmi forgalomból mintegy 8 százalékkal fog részesedni. Egyidejűleg arra ösztönözzük a vállalatokat és szövetkezeteket, hogy az áruházak, a szállodák, a nagy, korszerű üzletek, önkiszolgáló éttermek vezetőinek is adjanak nagyobb önállóságot, tegyék őket jobban érdekeltté a forgalomban és a gazdálkodásban, s ennek azért van nagy fontossága, mert ezek a nagy egységek bonyolítják le a forgalom túlnyomó részét, tehát az ő munkájuk határozza meg az áruellátás mindenkori színvonalát. Ennek rendszerét kidolgoztuk, s alkalmazásuk széles körben a közeljövőben várható. Tudjuk azt is természetesen, hogy ez az átalakulás a kereskedelemben sem megy végbe máról holnapra, s itt egy gondos előkészítő, meggyőző és szervező munkára van szükség. Azt is tudjuk, hogy a gazdálkodó szervezetek ezekkel az új lehetőségekkel nem fognak egyformán élni. Mert e tekintetben is nagyon sok függ a vezetők rátermettségétől, kezdeményező készségétől, végeredményben alkalmasságától. Ezért erre a jövőben még nagyobb figyelmet kell fordítanunk. Szólni kívánok röviden arról is, hogy a közelmúltban korszerűsítettük a minisztérium irányító munkáját, tartalmát és módszereit. A megváltozott feladatokhoz igazítottuk szervezetét, s csökkentjük az apparátus létszámát. Számolunk azzal, hogy az árualapok biztosítása egyre inkább vállalati kapcsolatokban fog elrendeződni. Ezért erősítjük a minisztériumban a közgazdasági típusú irányítást, s ugyanakkor alkalmassá tesszük a minisztériumi apparátust arra, hogy ha ellátási érdekből kivételesen és szabályozott módon be kell avatkozni, akkor igenis meglegyenek ehhez a személyi és szervezeti feltételek. Ugy ítéljük meg, hogy a mostani helyzetben különösen fontos, hogy indokolt esetben meghozzuk a szükséges kormányzati intézkedéseket az ellátás érdekében. A tanácsok jelentős szerepet töltenek be az áruellátás szervezésében, a helyi kapacitások feltárásában, a gazdálkodó szervezetek ellenőrzésében. A megyei tanácsok ma már egyre inkább területük felelős gazdái, úgy mondhatom, jó partnereink. Növekedett önállóságuk, s egyben felelősségük is az idegenforgalom szervezésében és irányításában is. Egyes esetekben viszont a túlzott regionális gondolkodás, érdekképviselet fékezi az előrehaladást. Kérjük tőlük, hogy továbbra is támogassák a kereskedelem munkáját, a gazdasági verseny élénkülését, és fordítsanak különös gondot az új lakótelepek ellátására. Tisztelt Országgyűlés! A belkereskedelmi törvény nyomán megerősödött a fogyasztók érdekvédelmének jogrendszere és az ellenőrzés szervezete. Ma már rendeletek védik a fogyasztók érdekeit, a vásárlók jogait, tiltják a vásárlók megtévesztését és megkárosítását. A törvény alapján szabályoztuk a fogyasztók panaszainak intézését. Abból indultunk ki, hogy az áru minőségéért akkor is az eladó felel, ha a termék hibája a gyártás, vagy a szállítások során keletkezett. A panaszt mindig ott kell orvosolni, ahol az árut vásárolták. A költségeket viszont az viselje, aki a hibát elkövette. A kereskedelmi felügyelőségek rendszeresen ellenőrzik a boltokat, a vendéglátóhelyeket és büntetik azokat, akik megkárosítják, becsapják a fogyasztókat. Az ellenőrzésben ott vannak a szakszervezeti és a tanácsi társadalmi ellenőrök is, akik az ellenőrzéseknek mintegy 40 százalékát végzik, önzetlen és szakszerű közreműködésük is szerepet játszik abban, hogy csökkent az utóbbi években a vásárlókat súlyosan megkárosító cselekmények száma. Ez évben alakult meg a Hazafias Népfront keretében a Fogyasztók Országos Tanácsa. A tanács, mint a fogyasztói érdekvédelem társadalmi szervezete, intézkedéseket kezdeményezhet a termelés, a forgalmazás és a szolgáltatások területén. A jelen ülésszakra való felkészülés során a tanács külön is felhívta a figyelmet a kis üzletekre és a fokozott fogyasztói érdekvédelemre. A kereskedelmi vállalatoknak, szövetkezeteknek a jövőben nagyobb követelményeket kell támasztani a termelőkkel szemben. Határozottabban képviselniök és védeniök kell a vásárlók érdekeit. Erősítsék a szerződéses fegyelmet, követeljék meg jobban az abban foglaltak pontos teljesítését. Javítsák a minőségi átvételt, s hibás áruk szállítása esetén következetesen érvényesítsék a szankciókat. Végezetül szólnom kell a mintegy 450 ezer kereskedelmi dolgozó helytállásáról, anyagi és szociális helyzetéről. Az utóbbi években a forgalom és a kiskereskedelmi hálózat alapterületének növekedése ellenére a belkereskedelemben foglalkoztatottak száma nem nőtt, hanem kismértékben csökkent. Ez azt mutatja, hogy az a feltételezés, miszerint a ter-