Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-15

911 Az országgyűlés 15. ülése, 1982. június 17-én, csütörtökön 912 kiállja a nemzetközi összehasonlítás próbáját is. Alapvető élelmiszerekből az igényeket hosszú évek óta szinte maradéktalanul kielégítjük. Bővült ezekben az években a tej és tejtermék, a háztartási munkát megkönnyítő magas szinten feldolgozott, gyorsfagyasztott élelmiszerek, konzervek, bébiételek választéka. A közelmúltban az országgyűlés Egészségügyi és Szociális Bizottsága valamint a Kereskedelmi Bizottság együttes ülésén foglalkozott a korszerű, egészséges táplálkozás elősegítésével, a magas alkoholfogyasztás káros következményeivel, és szorgalmazta a diabetikus készítmények választékának bővítését. Az itt elhangzott ajánlások egyben jelzik az iparral közös teendőinket is. Ruházati cikkekből általában kielégítjük az igényeket, de a vevők joggal kifogásolják, hogy még mindig kevés a divatos ruházati termék, s nem ritkán az is előfordul, hogy az idősebbek nem találnak a boltokban koruknak megfelelő kényelmes cipőt, ruhát. Az életkörülmények javulására utal, hogy a háztartások egyre jobban felszereltek. Ma már mintegy 90 százalékukban van hűtő, mosógép és televízió. Valamennyi család rendelkezik rádióval és csaknem minden harmadiknak van személygépkocsija. Fejlődött a munkahelyi, a gyermek és diákétkeztetés is. Jelenleg naponta mintegy 3 millióan veszik igénybe ezeket a kedvezményes szolgáltatásokat. Ismert, hogy az 1979. évi áremelést követően a vendéglátás forgalma időlegesen visszaesett. Biztató jelnek tartjuk, hogy újból növekszik az étel- és üdítőital forgalom, hogy a vendéglátás, ha lassan is, de fokozatosan visszahódítja vendégeit. Még többet kell tenni azért a jövőben, hogy a vendéglátás szolgáltatásait minden társadalmi réteg jobban igénybe vehesse. Tisztelt Országgyűlés! Tudatában vagyunk annak, hogy az elért eredmények távolról sem jelentik, hogy megszűntek, vagy lényegesen csökkentek volna gondjaink. Sok még a tennivaló a választék bővítéséért, a minőség és a vásárlási körülmények javításáért. A lakosság joggal teszi szóvá a meglévő hiányosságokat, őszintén meg kell mondani, hogy ezek egy részét rövid időn belül nem tudjuk megszüntetni, de bőven vannak olyanok, amelyek a termelők és a kereskedelem munkájának gyengéiből származnak, és ezért ezek kiküszöbölhetők. Esetenként például nem jól mérik fel a várható igényeket, vagy az ipar nem a szerződósben foglaltak szerint szállít. Nagyobb gondjaink közül kettőt külön is kiemelek : a minőséggel és az alkatrészellátással kapcsolatos problémákat. Ezek ugyanis sok bosszúságot, esetenként többletkiadást, pazarlást is okoznak. Miközben a vásárlók elismerik az élelmiszerek, egyes háztartási gépek, vegyi cikkek és más termékek minőségének javulását, úgy gondoljuk, okkal elégedetlenek egy sor fontos fogyasztási cikk minőségével. Ide sorolom a bútorok, az építőanyagok, a cipők egy részét. Elvárható például, hogy a nem is olcsó cipők talpa ne váljék le idő előtt, hogy a televíziót, vagy más háztartási gépet ne kelljen gyakran javítani. Budapesten még mindig sok jogos kritika éri a kenyér minőségét, annak ellenére, hogy javításáért nem kevés történt az elmúlt években. Bővült például a kenyér és a pékáruk választéka, és a tervidőszakban valamelyest javítja a helyzetet az új sütőüzemek belépése. Tovább kell még bővíteni és I korszerűsíteni a sütőipart. Igazán ez oldja meg majd ezt a problémát. Ugyanakkor nagyobb figyelmet kell fordítani a sütőüzemek technológiájára, a szállításra, az értékesítés körülményeire is. A tapasztalatok bizonyítják ugyanis, hogy a hazai búzafajtákból is lehet igazán jó kenyeret sütni. Tudjuk, hogy keveset javult az alkatrészellátás, esetenként nemcsak a mennyiséggel, hanem a minőséggel is gondjaink vannak. Egyes importtermékeknél sem tudjuk folyamatossá tenni a kínálatot. A belkereskedelmi törvény vonatkozó részének végrehajtásáért még sok a tennivalónk, nagyobb érdekeltségre, gondosabb szervezőmunkára, a termelő és a kereskedelmi vállalatok nagyobb felelősségvállalására van szükség a jövőben. Tisztelt Országgyűlés! Ismert, hogy a VI. ötéves népgazdasági terv két fő gazdaságpolitikai követelményt fogalmaz meg, a külgazdasági egyensúly javítását és az elért életszínvonal megőrzését. E két célt a terv egymással szoros kölcsönhatásban lévőnek tekinti. A jövőben számunkra is meghatározó a nemzetközi versenyképesség fokozása. Az eddiginél jobb munkára, nagyobb teljesítményre van szükség, mint ahogy erről Hetényi elvtárs zárszámadásában szólt. Az áruellátás meglévő színvonalát csak ennek függvényében lehet tartani és csak így tudjuk a jövőbeni fejlődést megalapozni. A párt és a kormány gazdaságpolitikája azt a negyedszázada bevált gyakorlatot követi, hogy érdemes legyen többet dolgozni, mert a megkeresett pénzt igény szerint el lehet költeni. Számolni kell viszont azzal, hogy a vevők egyre igényesebbek, jobban megnézik mire adják ki a pénzüket. Ezért is tartjuk fontosnak, hogy a lakossági vásárlóerőt tervszerű keretek között tartsuk, és gondoskodjunk az ezzel összhangban álló árukínálatról. A kereslet és a kínálat jobb összhangját az 1980. évben bevezetett ármechanizmus is elősegíti, amely rugalmasabban közvetíti a fogyasztói árakban a külpiaci hatásokat. A kormány a jövőben is nagy gondot fordít arra, hogy az árszínvonal-emelkedés az életszínvonal-politikával összhangban tehát tervszerűen alakuljon. Többek között ezért is kell a kereskedelemnek aktív áralkut folytatni a termelőkkel és csak a minőséggel arányos árat szabad elfogadnia. El akarjuk a jövőben is kerülni az indokolatlan, túl gyakori árváltoztatásokat és helyeseljük a megalapozott ármérsékléseket. A jövőt illetően célunk — s az idei évre is vonatkozik —, hogy megőrizzük az élelmiszerellátás, különösen pedig az alapellátás meglévő színvonalát, ami döntően meghatározza a közellátás megítélését. Fejleszteni akarjuk a munkehelyi- és gyermekétkeztetést, a kereskedelmi vendéglátást is. Ügyelünk arra, és ez az ipar számára is jelez feladatokat, hogy bővüljön az úgynevezett olcsó cikkek köre és választéka. Jobban kell igazodnunk a kereslethez, hiszen erre jelenleg is megvan egy sor területen a feltétel, vagy jobb munkával, más területeken ezek a feltételek megteremthetők. Ugyanakkor hozzá kell tennem, hogy felelősen nem ígérhetjük, hogy egyből, egy csapásra megszűnnek a jelenlegi választék és minőségi gondjaink, problémáink, s hogy újak, — ilyen vagy amolyan okból — a jövőben nem fognak keletkezni. A kereskedelemnek a jövőben aktívabb szerepet kell vállalnia a kiemelt népgazdasági célok meg-