Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-15

889 Az országgyűlés 15. ülése, 1982. június 17-én, csütörtökön 890 teljesítménytöbbletet elismeri, ezt el kell ismerni; de a teljesítmény hiány nem válik ott hiánnyá, ahol a hiány jelentkezik, tehát azoknál a vállalatoknál nem jelentkezik hiány. Ez közvetlenül a túlelosztás egyik forrásává válhat. A teljesítményekhez kötött elosztás erősítése teljes mértékben összhangban lehet, bizonyos prioritások alkalmazásával és továbbra is megkülönböztetett támogatást élvez a versenyképes export növelését szolgáló fejlesztés, az energiafelhasználás ésszerűsítése, hulladékok, melléktermékek hasznosítása, anélkül, hogy a hatékonyság követelményein e téren is lazíthatnánk. A teljesítményhez kötött ösztönzés példája például a kormány egyik legutóbbi határozata, amely a szénbányászatnak a nagyteljesítményhez megfelelő bérpreferenciát is biztosít. A vállalati gazdálkodás növekvő felelősségét a vállalatok gazdálkodási lehetőségeinek szélesítésével igyekszünk párosítani. Kormányzati intézkedésekkel is szabadabb keretet engedünk a vállalati fejlődésnek. A vállalati törvény módosítása nagyobb szabadságot biztosít a profilmegválasztásban, új formák alkalmazásában, mint példul a leányvállalat. Szűkítettünk egyes elavult ós már csak adminisztratív nyűgnek tekinthető felügyeleti kötöttségeken. Egyidejűleg azonban elengedhetetlen, hogy a vállalatoknál a belső érdekeltség, a belső elszámolás fejlődjön és ez közvetlenül a vállalatok feladata, hogy ezt megteremtsék. Éneikül nem lehet összhangot találni az egyéni, a vállalati és a népgazdasági törekvések között. Tavaly már szereztünk bizonyos tapasztalatot arról, hogy a hatósági intézkedéssel szétválasztott nagyvállalatokból, trösztökből létrejött új egységek hogyan gazdálkodnak. Ha figyelembe vesszük az átalakulással, az indulással járó óhatatlan nehézségeket is, akkor megítélésünk szerint igen jelentős eredmény, hogy az önállósult vállalatok az átlagos, sőt ennél valamivel jobb fejlődést értek el. Tisztelt Országgyűlés! Társadalmunk és gazdaságunk nagy feladatainak megoldásához soha nem volt akkora szükség a vállalati kezdeményezésekre, mint most. Olyan vállalati, gazdasági munkára van szükség, ahol a megújulás válik rendszerré, ahol a korszerűsítés és a meglevő kapacitások gazdaságos kihasználása jellemző, és ahol a termékeket a vevő igényeinek megfelelően jó minőségben ós az eddiginél pontosabban szállítják. A jó és visszás gazdálkodásnak számos gyakorlati tapasztalata van. Ezért a képviselő elvtársaknak közreadtuk a pénzügyi ellenőrzések összefoglaló tapasztalatairól készített tájékoztatót. Tettük ezt azért, hogy részletesebb képet kapjanak a gazdálkodás gyakorlatáról, és bízunk abban, hogy e tapasztalatok ismeretében Önök a maguk eszközeivel segítenek abban, hogy tovább erősödjön a pénzügyi fegyelem, általánosabbá váljék a takarékosság, szűkebb körre szoruljon vissza a felesleges kiadás. Az ellenőrzés részletes eredményeit itt nem kívánom ismertetni. Egészében az ellenőrzési munka rámutat arra, hogy a hiányosságok jelentős részének az oka a belső és ezen belül nem ritkán a közvetlen vezetői ellenőrzés alacsony színvonala, vagy elmulasztása. És ebben az esetben nemcsak a gazdálkodás színvonala lazul, hanem jogosulatlan vállalati, esetenként egyéni jövedelmek is keletkeznek, amelyek igen komoly politikai és emellett gazdasági kárt okoznak hazánknak. Én remélem, hogy az ellenőrzés tapasztalatai segítenek a gazdálkodás ésszerűsítésében. Rámutatnak kihasználatlan lehetőségekre is. így például meggyőződésem, hogy nem minden megtakarítás üdvözlendő. Ellenőrzésünk azt mutatja például, hogy néhány területen a kezdő pedagógusok bérét annak ellenére állapították meg, úgy látszik valamilyen takarékossági filozófiából kiindulva alacsonyan, hogy a szükséges pénzforrás rendelkezésre állt. Ez, azt hiszem nem követendő gyakorlat. Tisztelt Országgyűlés! Az életszínvonalpolitikában növekvő teljesítmények esetén a munkából származó jövedelmek 1980. évi szintjének megtartására vállalkoztunk. Miután a megfelelő árualapot az egyensúly veszélyeztetése nélkül csak ilyen szintű vásárlóerőhöz lehet biztosítani, folyamatosan figyelemmel kell kísérnünk a jövedelem alakulás és az árszínvonal összhangját. Erről a jövőben sem mondhatunk le. A lehetőségek reális értékeléséhez látni kell, hogy a társadalmi közös fogyasztás fejlesztésében a költségvetési szervek kiadásainak megszabásakor is csak gazdaságunk teherviselő képességének keretei között mozoghatunk. Gondolom erről a költségvetés előterjesztésekor lehet majd részletesebben szólni. Az anyagi lehetőségek ésszerű kihasználásával és a kedvező megoldások keresésével azonban folyamatosan minél többet kívánunk tenni javuló társadalmi közérzet kialakítása érdekében. Itt nemcsak az idén általánossá váló ötnapos munkahét előnyeire gondolok, hanem olyan erőfeszítésekre is, amelyeket a megfelelő áruellátás érdekében hozunk. Szándékunk az adott lehetőségek mellett ésszerűbbé tenni például a lakásgazdálkodást, közelíteni a lakáshoz jutás esélyeit a társadalom különböző rétegei között. A kereset-szabályozásban 1983-ban olyan irányban kívánunk lépni, amely lehetővé teszi, hogy a teljesítménykülönbségek jobban megmutatkozzanak a keresetek alakulásában. Engedjék meg, hogy itt szóljak néhány szót a kisvállalkozásokról is, hiszen azok nem kis részben a lakossági áruellátás és szolgáltatás javítását szolgálják. Ezek alapításának lehetősége január 1-től lépett életbe. Azóta a polgári jogi társaságok az önálló, illetve vállalati gazdasági munkaközösségek száma együttesen 1300-at ért el és ez az alkalmi bedolgozókat is figyelembe véve, több mint 10 000 fő ezirányú foglalkoztatását jelenti. A kisvállalatok, leányvállalatok, kis-szövetkezetek alakulásában is megindult a szervezés. Itt szeretném megemlíteni, hogy az általános jövedelemadó rendelet módosítása tavaly a termelés bővítésében való érdekeltségben a jövedelemhatár kiterjesztésével a korábbinál kedvezőbb helyzetet teremtett a kisiparosok és kiskereskedők számára. Ez évtől csökken a szellemi tevékenységet folytatók legtöbbjének adóterhe is. Tisztelt Országgyűlés! A zárszámadási törvényjavaslat vitái az országgyűlés bizottságaiban alkotó módon értékelték a gazdasági eredményeit és feladatait. Az ott felvetett kérdésekre éppúgy, mint a mai vita tanulságaira a kormány nagy figyelmet fordít. A képviselők észrevételeit fontos társadalmi jelzésnek tekintjük és feltett szándékunk minden reális felvetést tekintetbe venni. Teljesen világos, hogy gazdasági fej-