Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-2

79 Az Országgyűlés 2. ülése, 1980 kedtünk az összegeket illetően, magyarán szólva, a reális talajról hamar elrugaszkodik az ember. Teljesen világos, hogy újítani kell, nemcsak a termékszerkezeten, hanem az észjáráson is. Újra kell gombolni a mellényt, már csak azért is, mert néhány számmal bizony, kisebb lett. Ma még nem lehet biztonsággal látni a lehetőségeket, de az megállapítható, hogy az alapvető társadalmi problémák legfontosabbjainak megoldását, a legszerényebb lehetőségek esetén is folytatni tudjuk. Hasonló mennyiségű lakásépítés tervezése vehető figyelembe, mint a korábbi időszakban. Viszont a magánerőt növekvő mértékben kell számítani, és a kapcsolódó létesítmények területén is szerényebbek, csak alapellátási szintig elmenők lehetünk. Mindenképpen javítható az egészségügyi alapellátás és annak ellenére, hogy 40 ezerrel növekszik a kisiskolások száma — irigylem a Veszprém megyei elvtársakat a 40 csoportért, itt 40 ezer fővel növekszik a városban —, az oktatási feltételeket meg kell, és szerény anyagi eszközök esetén is meg tudjuk oldani. Nálunk is bővül a lakóházak rekonstrukciója, ehhez még hozzácsatlakozik a főváros életében oly jelentős közművek és intézmények rekonstrukciójának anyagi eszközeinktől függő fokozása is. Feltétlenül folytatjuk a sokgyermekes családok soron kívüli, illetve program szerinti lakásellátását, és az óvodai fejlesztésben az előttünk álló öt év alatt el akarjuk érni, hogy minden jelentkezőt felvehessünk. Fejlődés lesz a bölcsődei ellátásban is. A legfontosabb — és itt kiemelendők mellett —, hídépítésre kerül sor, tovább folyik a metróépítés, közmű- és közlekedési fejlesztés, és a kerületi tanácsok beruházásai is javítják a főváros helyzetét. Nyilvánvaló, hogy a szerényebb anyagiak is fejlődést, méghozzá jelentős fejlődést tesznek lehetővé a fővárosban. Persze, hogy konkrétan mi, mikor, hol, és milyen módon valósítható meg, csak a szükségletek és az indokoltságok, valamint a lehetőségek keményebb ütköztetésével íehet megtervezni. Itt már azzal is számolni kell, hogy a társadalmi önerő bekapcsolásával egészítsük ki és enyhítsük az állami eszközökbe várható hiányt. De nemcsak pénzzel, munkával, hanem újszerű gondolkodással, kezdeményező, irányító munkával, szigorúbb követelményekkel és a végrehajtásban példát mutató vezetéssel is elő kell segíteni a feladatok megvalósítását. Természetesen könnyebb minderről beszélni, mint a valóságban megoldani, de most kitérni ezek elől nem lehet. Mindössze néhány megjegyzést szeretnék tenni azokra az egyébként persze közismert forrásokra, amelyek területen azok a tartalékok vannak, vagy ahol sejtjük, amelyek alkalmasak lehetnek a feladataink megoldásának elősegítésére* Az ésszerű és következetes takarékosság közismert, de például az árak szigorú vizsgálata és a bennük rejlő lehetőségek jobb kiaknázására inkább csak most lesz majd lehetőség. Ha a vevő pozíciója javul a piacon, ha tehát a prognózisok jól érvényesülnek, teljesülnek, hogy tudniillik a kapacitások kevésbé lesznek túlterheltek, akkor talán jobban ki lehet bányászni az. árakba rejlő lehetőségeket. Olcsó, esetenként szeptember 25-én, csütörtökön 80 átmeneti megoldások alkalmazása is elősegítheti céljaink megvalósítását. Igaz, hogy ez társadalmi kritikát is kiválthat. Egy iskolaterem akkor, ha meglevőhöz építjük hozzá, esetleg ideiglenes megoldással, a feléből kihozható, mint egy új, modern iskolába épülő tanterem. Ugyanez vonatkozik a kórházi ágyra is, ahol másfél millióba kerül egy új kórházba egy ágyra jutó költség. Ez is feléből, hatvan százalékából kihozható. De az ideiglenes megoldások nem mindenkinek nyerik meg a tetszését. És egyébként is, hosszabb távon a gazdaságosságuk valóban kérdőjelezhető is. Általában persze, az ideiglenes megoldások leginkább ott használhatók, ahol maguk a szükségletek is ideiglenesek. Itt említem meg, hogy szervezéssel is lehet esetenként pótolni fejlesztési összeget, beruházást. De ez is gyakran olyan, amelyik érinti az embereket. Ha például a régóta napirenden levő, de szigorú következetességgel mind ez ideig végre nem hajtott, a párhuzamos városi közlekedésben rejlő előnyöket ki akarjuk használni, pontosabban felszámolásukban rejlő előnyüket ki akarjuk használni, akkor bizony, sok utas érdekeit érintjük. Teljesen világos, hogy a társadalmi erő fokozott bevonása a VI. ötéves tervidőszakba, a kormányprogram végrehajtásának idején nélkülözhetetlen lesz. Világosan látjuk, hogy olyan költségek is felmerülnek, amelyekre egész biztos nem lesz pénz. A park, parkolóépítés a lakótelepekkel együtt csak korlátozottan valósulhat meg. Viszont jól kijelölhetők az érintettek. És itt, a társadalmi lokális, helyi és konkrét, erre a célra irányuló összefogás megszervezése nyilvánvalóan feladat. Tisztelt Elvtársak! Szeretném megemlíteni, hogy meg kell még tanulni, legalábbis itt Budapesten, nekünk nemcsak építeni, nemcsak a nagy fejlesztéseket létrehozni, hanem befejezni azt az utolsó fél százalékot is, ami annyi bosszúság forrása, megoldani. Tisztelt Országgyűlés! Nem igényel anyagi befektetést, ha a tanácsok jobban kihasználják a szocialista demokratizmus adta lehetőségeket, és még közelebb kerülnek az állampolgárokhoz. A legutóbbi választások előkészületei alatt a fővárosba több mint 14 ezer közérdekű javaslatot tettek. Számtalan kezdeményezés, milliós értékű társadalmi munka, okos kritika segítette már eddig is a tanácsok tevékenységét. Ezt a lehetőséget kell még jobban kihasználnunk, mert a dolgozó tömegek érdeklődnek a közéleti problémák iránt, és ez az érdeklődés segíteni akarással párosul. Tisztelt Országgyűlés! A kormány munkaprogramjával egyetértek, elfogadom és megvalósítását támogatom. (Taps.) . ELNÖK: Győré Sándor képviselőtársunk felszólalása következik. GYÖRE SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Lázár elvtárs, a kormány elnökének előterjesztésében foglaltakat, a kormány programját teljes mértékben támogatom, azt elfogadom, és képviselőtársaimnak is elfogadásra javaslom. A Minisztertanács elnöke kérte, hogy az Országgyűlés a tapasztalatok alapján, adjon útmu-