Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-14

982. március 26-án, pénteken 878 877 Az országgyűlés 14. ülése, 1 hogy kik mennek erre a területre és milyen módon vállalnák feladatot itt. Az intézményekről röviden: fontos szerepükről nem kevés szó esett a vitában sem, az előkészületek során sem. Nem volt tárgya se az Országgyűlés napirendjének, se az előkészületnek a nagy országos intézmények vizsgálata, de már az 1976-os törvény előterjesztésekor is szóltunk rólutk, most is szeretném megemlíteni, hogy a nemzet reprezentatív, nagy kulturális intézményeinek óriási szerepe van a társadalmi, kulturális közgondolkodásban, és ezért nem másodrendű kérdés, hogy milyen ezeknek az intézményeknek az állapota a Nemzeti Múzeum, a Nemzeti Galéria, az Opera, a Széchenyi Könyvtár, a Nemzeti Színiház és még sok mindent sorolhatnék — mert hiszen az egész társadalmi tudat, közgondolkodás szempontjából döntő szerepük van az ország kulturális életében. Ezeknek az intézményeknek a munkáját becsüljük. Ezek közül az intézmények közül egyik-másik manapság nagy gondokkal küzd. Ügy hiszem, hogy az irányítás közreműködésével gondjaikon is úrrá lesznek és betöltik azt a szerepet, amit a kultúra képviseleteben be kell tölteniük. Ugyanezt mondhatom el a tömegkommunikációs eszközökről, a rádióról, televízióról, sajtóról, amelyek szerepéről írásos jelentésünkben bőségesen szóltunk, és itt is vissza-visszatért a mai vitában. Űj intézmények létesítése dolgáról nem hiszem, hogy most én itt felelős kijelentést tehetnék, egy valamit igen. Szóba került könyvkiadó alapításának, másfajta intézmények alapításának dolga. Szeretnénk közmegegyezésre jutni az intézmények fenntartóival, hogy aki új intézményeket akar, az vállaljon több felelősséget is ezeknek az intézményeknek a fenntartásában és működésében egyaránt. Én azt remélem, hogy ezzel a készséggel hangzottak el ezek a javaslatok, erre a készségre mi is 'készségesen válaszolunk, és megpróbáljuk lehetőségeink szerint ezeket teljesíteni. Végül az állami felelősség és a kezdeményezés egymáshoz való viszonyáról szeretnék egy kicsit a közvéleményben és a nyilvánosság előtt zajló vitákra is reagálva néhány szót szólni. Óhatatlanul csak deklaratív lehet amit mondok, hiszen az is messzire vezetne, hogyha a vitába belemennénik, de egy valamit szeretnék — azt hiszem, nem távolodom el kulturális politikai elveinktől, amikor ezt mondom —, hogy az állami támogatás — akik vitatják ezt, azoknak mondom —, nem gyámkodás, hanem az értékek védelme céljából működik. Egyebek között azért, hogy ne a ponyva, hanem az értékes könyv nőjön a könyvkiadásiban, és más példákat is sorolhatnék. Itt szeretnék hivatkozni kulturális politikánk lényegére, arra, amely minden más társadalmi rendszer kulturális céljaitól is megkülönbözteti ezt a kulturális politikát: hogy itt nem csupán igér.yt kielégítő szolgáltatás a kulturális politika, hanem szükségletek keltése, szükségletek felébresztése, ahogy mondani szoktuk, a klasszikus formában az állam kulturális nevelő funkciója a szocializmusban kell hogy érvényesüljön. Ezeket a gondolatokat szerettem volna elmondani ezzel kapcsolatban, és hozzátenni: nem hiszem, hogy ez a kezdeményezőképességet kizárja, de az állami szervek bürokratizmusa agyonütheti a kezdeményezést. Erre a beszámolóban is reflektáltam, és teljes mértékben egyetértek azzal, amit a kiscsoportos művelődésről, a kezdeményező művelődési akciókról, a felelősen gondolkodó állampolgárok ilyen jellegű társulásairól mondott Király István. A több szektorúságról pedig csak annyit, hogy szóba került itt a felügyelet dolga. Mi az ágazati felelősség elvén vagyunk ebben, nem kívánjuk egységes felügyelet alá helyezni — az állami irányítás elvét megtartva — a közművelődési intézményrendszert, hanem még mindig abban bízunk, és csak ez az egyetlen lehetséges bizodalom, hogy a különböző szervezetek által fenntartott kulturális intézmények az egész társadalom, az egész lakosság kulturális szolgáltatását is vállalják, és itt ésszerű együttműködés lehetséges. Erre tettünk már intézkedéseket, ezt próbáljuk a jövőben is alkalmazni. Végül is egy rövidre szabott válaszban egy gazdag vita összes értékét még csak felmutatni sem tudtam, ezért csak elégedetlen lehetek önmagammal amikor ezt a választ megfogalmaztam. Köszönetet mondok munkatársaimnak, a különböző intézményeknek, szervezeteknek, bizottságoknak, testületeknek, nem utolsósorban az Országgyűlésnek azért, hogy segítettek becsületesen felkészülni bennünket erre a beszámolóra, és segítettek felszólalásaikkal abban, hogy az Országgyűlésen, és az országgyűlési ülésszak után a közművelődés dolga ismét a társadalmi figyelem középpontjába kerüljön, és dolgainkat eszerint végezhessük el. Ezek után ismét bizalmat kérek az Országgyűléstől. Kérem, fogadja el beszámolómat. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Következik a határozathozatal. Kérdem az Országgyűlést, hogy a művelődési miniszter beszámolóját a közművelődésről szóló 1976. évi V. törvény végrehajtásáról, valamint a felszólalásokra adott válaszát jóváhagyólag tudomásul veszi-e. Aki igen, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? Nincs. Tartózkodott-e valaki a szavazástól? Nem. Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a művelődési miniszter beszámolóját a közművelődésről szóló 1976. évi V. törvény végrehajtásáról, valamint a felszólalásokra adott válaszát jóváhagyólag tudomásul vette. Tisztelt Országgyűlés! Napirend szerint áttérünk az interpellációra. Bánáti Gézáné képviselőtársunk interpellál az építésügyi és városfejlesztési miniszterhez és az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökéhez Zsámbék térségében veszélyes hulladék lerakótelep kijelölése tárgyában. Bánáti Gézáné képviselőtársunkat illeti a szó. BÁNÁTI GÉZÁNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Elvtárs és Tisztelt Államtitkár Elvtárs! Országgyűlésünk 1981. október 9-én az emberi környezet védelméről szóló törvény végrehajtását nagy felelősséggel tárgyalta. Tudjuk, hogy országosan évente körülbelül 300 ezer ton-