Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.
Ülésnapok - 1980-13
791 Az országgyűlés 13. ülése, 19 elvtársak felszólalásai alapján én is szeretném még egyszer aláhúzni, hogy a jogbiztonságnak, a törvényességnek legalább olyan fontos feltétele a jogszabályok következetes, színvonalas végrehajtása, mint a fejlett szocialista jogrend kiépítése. Hogy következetes, színvonalas legyen a végrehajtás, ehhez a jogrendszerünknek eleve olyannak kell lenni, hogy ennek megkövetelése soha ne legyen illuzórikus. Ezért is kell az élettelen, bürokratikus jogi szabályozás, a túlszabályozás minden fajta jelensége ellen fellépni, ellene felvenni a küzdelmet. Emellett természetesen arra is szükség van, hogy a jogalkalmazó szervek munkáját, tevékenységének színvonalát tovább javítsuk, törvényességi és jogpolitikai szempontból egyaránt. Hirtelen eszembe jutott egy gondolat a parlamenti vita közben, mert az egyik képviselő elvtárs ezt érintette. Mostanában felelős emberek részéről gyakran elhangzik az a kijelentés, hogy jól dolgozni, eredményt produkálni akkor lehet, ha a gazdasági és a jogi szabályozást túllépik, vagy időnként megkerülik. Szerintem ez tarthatatlan álláspont, még akkor is, ha a szabályozó rendszerünknek vannak olyan hibái, amelyekről az előzőekben említést tettem. Azoktól, akiknek az a kötelessége, hogy a jogot alkalmazzák, véleményem szerint maximális törvénytiszteletet kell megkövetelni. Emellett természetesen mindenkinek joga, de kötelessége is, hogy ha akár a gazdasági szabályozó rendszerrel, akár a jogi szabályozással kapcsolatban valamilyen hibát észlel, észrevétele van, ezt az illetékes szerveknek jelezze, hogy azok a gyors korrekciót el tudják végezni. Itt szeretnénk utalni a képviselő elvtársnak arra a megjegyzésére is —, hogy itt esetleg valamiféle adminisztratív korlátok lennének a tekintetben, hogy mikor lehet egy jogszabályhoz hozzányúlni. Semmiféle ilyen adminisztratív korlát nincsen! Jogszabályhoz akkor kell hozzányúlni, ha a gyakorlati tapasztalatok azt igazolják, hogy a jogszabály valamelyik rendelkezése nem vált be, a gyakorlat igényeit nem elégíti ki. Ilyenkor, ha erről meggyőződünk, az a jobb, ha minél előbb hozzányúlunk. Sokszor az a baj, hogy nem kellő időben nyúlunk ehhez hozzá, hanem helytelen rendelkezések alapján folyik egy gyakorlat, vagy — sajnos — nem is folyik, mert általában ilyenkor szokták a jogszabályi rendelkezéseket megkerülni. Minden vezetőnek, de hozzáfűzöm, még az állampolgároknak is joga és kötelessége tehát, hogy az ilyen esetekre felhívják a figyelmet. Azokkal szemben viszont, akik megszegik a törvényeket, a törvényes rendelkezéseket, a felelősségre vonás legkülönbözőbb eszközeit lehet alkalmazni, és kell is alkalmazni, mert szerintem liberalizmusnak, elnézésnek, vagy mentőakcióknak e tekintetben helye nem lehet. Végül — elvtársak — azt szeretném kifejezésre juttatni, hogy tulajdonképpen ezek a megállapítások, amelyeket az előzőekben elmondtam a jogalkalmazó szervekre, az állampolgári jogkövetésre is vonatkoznak, azzal azonban, hogy itt az államnak nagyobb a felelőssége, méghozzá olyan irányban, hogy az állampolgárokat megis. március 25-én, csütörtökön 792 mertesse jogaikkal és kötelességeikkel. Mert csak ennek birtokában tudnak törvénytisztelő emberként élni és dolgozni. Ennek tudatában is hangsúlyozom, hogy természetesen a törvény nem tudása senkit sem mentesít a felelősség alól. Tisztelt Országgyűlés! Törvényhozásunknak — mint eddig is — politikánk végrehajtását, szocialista céljaink megvalósítását kell szolgálnia. Remélem, hogy ezt a jövőben a parlament iránymutatása alapján az eddigieknél is magasabb színvonalon fogjuk tudni elvégezni. Végül vagy legvégül, mert egyszer már mondtam a végült, a képviselő elvtársaknak a felszólalásaiban igen sok kritikai észrevétel és javaslat hangzott el általában a jogrendszer állapotával kapcsolatban, illetve egyes konkrét jogszabályokkal kapcsolatban. Nos, elvtársak, ezek többségét itt is meg lehetne válaszolni, mert teljesen világos volt, hogy mire irányult a kritikai megjegyzés vagy javaslat, úgy vélem azonban, ez nagyon hosszadalmas lenne. Ezért kérem a szokásos felhatalmazásukat arra, hogy ezekre az itt konkrétan felvetett kérdésekre a megfelelő válaszokat megadhassuk. Sándor elvtársnak pedig azt tudom mondani, aki bírálta a beszámolót, hogy miért nem foglalkozott a jogalkalmazás kérdésével, hogy teljes mértékben egyetértek azzal, hogy a jogalkotás és a jogalkalmazás dialektikus egységben szemlélhető, azonban azért nem foglalkozott ez a beszámoló a jogalkalmazás kérdéseivel, mert részben az államigazgatási jogalkalmazásról szó volt a parlamentnek azon az ülésszakán, amikor az államigazgatási eljárási törvényt megalkotta a parlament, másrészről az elkövetkezendő időben lesz egy-két olyan beszámoló itt a parlament plénumán, amely még érinteni fog bizonyos jogalkalmazási kérdéseket. Tehát akkor mód lesz majd bővebben a jogalkalmazás egyes területeiről vitatkozni. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Következik a határozathozatal. Kérdem az Országgyűlést, hogy az igazságügyi miniszter beszámolóját a jogalkotás helyzetéről, valamint a felszólalásokra adott válaszát elfogadja-e? Aki igen, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörtént.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? (Nincs.) Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Nem.) Kimondom a határozatot. Az Országgyűlés az igazságügyi miniszter beszámolóját a jogalkotás helyzetéről, valamint a felszólalásokra adott válaszát jóváhagyólag tudomásul vette. Tisztelt Országgyűlés! A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság kinyomtatott, s a képviselőtársaim között szétosztott jelentésében határozati javaslatot nyújtott be a jogalkotás továbbfejlesztésére. A javaslattal az igazságügyi miniszter elvtárs egyetért. Kérdem az Országgyűlést, elfogadja-e a bizottság határozati javaslatát? Aki igen, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörtént.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? (Nincs.) Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Nem.)
