Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-13

775 Az országgyűlés 13. ülése, 1982. március 25-én, csütörtökön 776 ELNÖK: Szólásra következik Nezvál Ferenc képviselőtársunk. DR. NEZVÁL FERENC: Tisztelt Országgyűlés! Markója elvtárs beszámolóját nagy figyelemmel hallgattam, nemcsak azért, mert, mint országgyűlési képviselő közvetlenül is érdekelve vagyok, hanem azért is, mert hosszú idő óta részt veszek a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság munkájában. Ilyen minőségben is fokozottabban érdekel a jogalkotás problémája. A beszámoló részletesen foglalkozott az Igazságügyi Minisztériumnak a kodifikációban végzett munkájával. Ezt a feladatkört a Minisztertanács még 1964-ben szabályozta, amikor határozatot hozott a jogszabály-előkészítés továbbfejlesztéséről. Módom volt arra, hogy nemcsak képviselőként, hanem már ezt megelőzően, mint igazságügyi miniszter közvetlenül részt vehettem a jogszabály-előkészítő munkában. Űgy gondolom tehát, hogy megalapozottan kijelenthetem tisztelt képviselőtársaim előtt, az elhangzott beszámoló átfogóan és reálisan tárta elénk jogalkotásunk helyzetét. A magam részéről csak alátámasztani tudom azt a végső következtetést, hogy az eltelt időszakban jelentős eredményeket értünk el a szocialista jogrendszer kiépítésében. Fontos törvényeket alkottunk, melyek jól szolgálták pártunk és kormányunk célkitűzéseit. A beszámoló helyesen határozta meg azokat a területeket is, amelyeken még további erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy a meglevő hiányosságokat kiküszöböljük. Engedjék meg, tisztelt Országgyűlés, hogy az eredmények elismerése mellett, én most azokkal a kérdésekkel foglalkozzam, ahol javítani . kellene a munkánkat. Az első kérdés, amit hangsúlyozni szeretnék, a jó törvények megalkotásához meg kell teremteni a jogszabály-előkészítésnek szervezeti, gazdasági és nem utolsósorban a személyi feltételeket is. Eddigi munkájuk nagyon nagy eredményeket hozott, ezért csak alá szeretném ezt támasztani. Az 1960-as évek első felében a szocialista országok között elsőként Magyarországon alakult ki a kodifikáció koordinálásának úi módszere. Ezt a feladatot az Igazságügyi Minisztérium kapta meg. Ez rendkívül jelentős intézkedés volt, úgy gondolom, hogy az elért eredmények is ezt bizonyítják. A többi szocialista ország is tanulmányozta tapasztalatainkat és fel is használták módszereinket. Erre a koordinálásra a jövőben is szükség van, sőt ezt a munkát a jövőben erősíteni kell. A koordinációnak fontos szerepe van abban, hogy a jogalkotásban a társadalmi érdek érvényesüljön, és ne a szűk tárcaérdek. Végső soron így tudjuk biztosítani jogalkotásunk törvényességét is. Ez azt követeli meg, hogy az Igazságügyi Minisztériumban is rendelkezésre álljanak a jó munkához szükséges feltételek. Az Igazságügyi Minisztérium viszont csak akkor tudja ellátni feladatát, ha a többi minisztérium és országos körű és hatáskörű szervek vagy a társadalmi szervek ezt segítik. Ezzel kapcsolatban egyetlen körülményt szeretnék kiemelni. Sokszor figyelmen kívül hagyják, hogy a törvény-előkészítés az egyik legnehezebb jogászi munka. Alapvető követelménynek tartom, hogy minden minisztérium felismerje és elismerje a törvény-előkészítő munka fontosságát és annak tekintélyét. Ma még előfordul, hogy jogászok közreműködése nélkül készülnek jogszabályok. Űgy gondolom, mindenképpen biztosítani kell, hogy a jogszabályok előkészítésében a tárcák jogi osztályai érdemben vegyenek részt. Még mindig tapasztalható, hogy egyes szerveknél a jogi osztályok megkerülésével közvetlenül mérnökök, közgazdászok készítik elő a jogszabálytervezeteket. Ezeknek szakmai és jogi színvonala sokszor kívánnivalót hagy maga után. A törvényszerkesztésnek megvannak a maga szabályai, és ezeket éppúgy el kell sajátítani, mint a bírói, ügyészi vagy más jogászi szakma szabályait. A minisztérium országos hatáskörű szerve is felelős mindezért. Az eredményt csak akkor érhetjük el, ha valamennyi szervnél színvonalas jogszabály-előkészítés folyik, ami megfelel a párt és állami határozatoknak és döntésekben meghatározott elveknek. A következő kérdés, amit szóvá szeretnék tenni: nem elég jó törvényi; alkotni, hanem arról is gondoskodni kell, hogy a törvény az életben megvalósuljon. Biztosítani kell tehát a törvénynek és általában a jogszabályoknak végrehajtását, és a végrehajtás ellenőrzését is. És változtatni kell azon is, tisztelt képviselő elvtársak, hogy egyes minisztériumok úgy alkotnak jogszabályt, hogy nem vizsgálják meg előtte azt, hogy vajon vannak-e a végrehaj tásnak anyagi, személyi feltételei. A jogszabály is annyit ér, amennyit megvalósítunk belőle. Ha a jogszabály végrehajtatlan marad, nagy kárt okoz a törvénynek is, meg a gazdaságnak is. Ez a követelmény nem most hangzik el először, ezt már régebben felismertük. Az Igazságügyi Minisztérium még 1977-ben közzétett egy irányelvet, ami ezt úgy fejezte ki. hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a jogszabályok végrehajtásának ellenőrzésére. E^ek azonban még csak elvétve ra. Ritkán kerül sor arra, kiadását követően bizonyod idő eltelte után alaposan utána nézzenek, hogy a jogszabály miként érvényesül a gyakorlatban, elérte-e a célját. Sokszor új szabályt és jogszabályt készítenek, pedig még a régit sem hajtották végre. A jogszabály végrehajtásának ellenőrzése annak a szakminiszternek a feladata, akinek az ügykörét a jogszabály érinti. A felelősök azonban még mindig kevés időt és figyelmet fordítanak erre a feladatukra. Ezen feltétlenül változtatni kell. Az is megállapítható, hogy a jogszabályokat a gyakorlatban sokszor azért nem hajtják végre, mert az állampolgárok, ső'; néha még a hatóságok is kevésbé ismerik azokat. A beszámoló rámutatott arra, hogy elég sok még a bonyolult jogszabály. Az áttekinthető jogrendszer kiépítése sem valósult még meg teljesen, különösen a miniszteri rendeletek egyszei*űsítésének még csak a kezdetén vagyunk. A jogszabályok megismerése így még gyakran a szakembernek sem könynyű feladat, még nehezebben birkózik meg ezzel a jósban járatlan állampolgár. De nem elég a törvénjrt ismerni, azt tisztela rendelkezések kerülnek alkalmazáshogy egy jogszabály