Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-13

765 Az országgyűlés 13. ülése, 19 dalmi viszonyokkal kapcsolatos legfontosabb kérdéseket törvényben kell szabályozni. Ez az elv az elmúlt évek jogalkotásában nem mindig érvényesült következetesen. Sokszor véletlenszerű, esetleg szubjektív tényezők határozták meg azt, hogy a szabályozás törvényben vagy törvényerejű rendeletben történt. Ezért is van ma a 131 hatályos törvényünk mellett 835 törvényerejű rendeletünk. A jogalkotás demokratizmusának fokozására irányuló óhajunk megköveteli azt, hogy az Országgyűlés törvényalkotó szerepét tovább növeljük. Az alkotmány rendelkezéseinek megfelelően arra kell törekednünk, hogy a jövőben a parlament elé kerüljön minden olyan szabályozás, amely alapvetően érinti az állampolgárok jogait és kötelességeit, vagy amelynek társadalmi jelentősége a törvényi szabályozást indokolja. Ezt az elvet érvényesíteni kell törvényeink módosítása során is, amennyiben alapvető változtatásokról van szó. A másik kérdés, amelyről néhány szót szólnék az, hogy az Országgyűlés bizottságai kérték, ha fontos társadalompolitikai vagy gazdaságpolitikai problémák elnöki tanácsi, vagy minisztertanácsi szintű szabályozást nyernek, módjuk nyíljék arra, hogy e szabályozások fő irányaival előzetesen megismerkedhessenek és az ezekkel kapcsolatos véleményüket, javaslataikat elmondhassák. A Minisztertanács nevében is kijelenthetem, hogy az ilyen irányú igénnyel teljes mértékben egyetértünk, márcsak azért is, mivel jó néhány fontos kérdésben eddig is követtük ezt a gyakorlatot. Az Országgyűlés szerepének fokozása mellett a jogszabály-előkészítés és a jogalkotás demokratizmusa fejlesztésének egy másik nagy lehetősége a fontosabb jogszabálytervezetek társadalmi és szakmai megvitatása. A Minisztertanács, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának Elnöksége, a Magyar Nők Országos Tanácsának Elnöksége és a KISZ KB Intéző Bizottsága 1976ban a magyar jogalkotás történetében először hozott olyan együttes állásfoglalást, amely iránymutatást adott e társadalmi és szakmai viták céljára és lebonyolításának módjára. Az állásfoglalás megjelenését követően mind több törvénytervezet került széles körű megvitatásra, s e vitákról elmondható, hogy nagyban segítették a törvény-előkészítőket és a törvényhozókat a többségében színvonalas produktumok létrehozásában. Ügy vélem, ha a jövőben még nagyobb gondot fordítunk arra, hogy e tanácskozások számára világosabban, exponáljuk a tervbe vett törvények megalkotásának főbb indokait, a szabályozás legfontosabb elvi kérdéseit, valamint, ha a vitákat úgy időzítjük, hogy jobban mód legyen az azokon elhangzott észrevételek, javaslatok elmélyültebb elemzésére, hasznosításának megfontolására, akkor a társadalmi és szakmai vita intézménye az eddigieknél is hatékonyabban szolgálhatja jogalkotási törekvéseink magas színvonalú megvalósítását. Szeretném megjegyezni egyébként, hogy a jogszabályok társadalmi vitája nemcsak a jogalkotás folyamatát támogathatja, hanem a tudatformálás, a jogpropaganda egyik fontos eszközévé is válhat, s ezzel elősegítheti a törvényesség, az önkéntes jogkövetés fokozott érvényesülését. ?2. március 25-én, csütörtökön 766 S ha már a jogpropagandát, a jogi tudatformálást megemlítettem, szeretnék egy pillanara megállni e kérdésnél. Ahhoz, hogy szocialista társadalmunk demokraizmusa széleskörűen kibontakozzék, s hogy a törvényesség is mind következetesebben érvényesüljön, az is szükséges, hogy az állampolgárok ismerjék jogaikat és kötelességeiket, más szóval, megismertessük velük azokat a törvényes rendelkezéseket, amelyek jogaikat és kötelességeiket biztosítják, illetve meghatározzák. Ennek érdekében sok mindent tettünk az elmúlt években. A jogi felvilágosító munkának igen változatos formái és módszerei alakultak ki hazánkban, s e tevékenység nem lebecsülendő eredményeket hozott. Mégis azt kell mondanom, nem lehetünk elégedettek azzal, ameddig eljutottunk. A társadalmunkban időnként és helyenként megnyilvánuló negatív morális jelenségek, a bűnözés helyzete és alakulása arra intenek bennünket, hogy a törvénytisztelet erősítésére irányuló nevelőmunkánkat sokkal tervszerűbbé, differenciáltabbá és tartalmasabbá kell tennünk. S ezt a nevelőmunkát már az iskolákban el kell kezdenünk. A Minisztertanács nemrég több olyan intézkedést hozott, amelynek végrehajtásától remélhető, hogy a tanuló ifjúság nevelésének ezt a fehér foltját sikerül fokozatosan felszámolni. De jobban el kell jutnunk azokhoz a rétegekhez is, amelyek életszemlélete és erkölcsi felfogása ma még nem felel meg szocialista törekvéseinknek és elveinknek. Tisztelt Országgyűlés! A jogalkotás legfontosabb általános kérdései között szólnom kell jogi életünk egyik legnagyobb gondjáról, a túlszabályozásról. Közvéleményünk, amely a jog, a jogalkotás kérdései iránt növekvő érdeklődést tanúsít, gyakran veti fel, hogy túl sok a jogszabály, gyakoriak a módosítások, nehéz hatályos jogunkban eligazodni. Szóvá teszik ezt a joggal hivatásszerűen foglalkozók is. Ha csak a jogszabályok számát tekintjük, a hatályos magyar joganyag valóban terjedelmes. Most, amikor beszámolómat tartom, mintegy 4500 jogszabály van érvényben Magyarországon, ami körülbelül 60 ezer jogszabályszakaszt jelent. A hatályos jogszabályokon kívül a minisztériumoknak, az országos hatáskörű szerveknek a legkülönbözőbb elnevezésekkel több mint háromezer olyan jogi iránymutatását tartjuk számon, amelyeket a jogalkalmazó szervek gyakran jogszabályként tisztelnek. A tanácsok közel 8 ezer tanácsrendeletet alkottak, nem utolsósorban e jogszabályok és iránymutatások végrehajtására. Ezek a számok kétségtelenül tekintélyesek. Ugyanakkor világosan kell látnunk és a közvéleménnyel is meg kell értetnünk, hogy a jogszabályok nagy száma vagy gyakori módosulása önmagában még nem jelent feltétlenül túlszabályozottságot. Azok az életviszonyok ugyanis, amelyeket a jognak rendeznie kell, rendkívül összetettek, egyre bonyolultabbá válnak és gyakran változnak. E változásokat a jogalkotásnak is nyomon kell követnie, mégpedig elég gyorsan, nehogy a szabályozás hiánya vagy az elavult rendelkezések a fejlődést akadályozzák, az élet ,,ke' rékkötőivé" váljanak.