Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-12

981. december 18-án, pénteken 728 727 Az országgyűlés 12. ülése, 1 szély elhárításáért, a fegyverkezési verseny megfékezéséért, a leszerelésért, a fegyverzet alacsonyabb szintjén megvalósuló egyenlő biztonságért. A béke és a biztonság megszilárdítását a legjobban az szolgálná, ha megvalósíthatnánk az általános és teljes leszerelést. Ma ez még nem reális. Ezért arra kell törekednünk, hogy a leszerelés egyes részproblémáiban érjünk el előrehaladást. Mint tudjuk, ezen a téren már jó néhány megállapodás született, de ez a kedvező folyamat lefékeződött. A leszerelés nagy problémakörén belül különös fontosságot kell tulajdonítani a nukleáris fegyverzetek korlátozásának és csökkentésének. Ha a leszerelés ügyének továbbvitele a ma legfontosabb problémája — márpedig az —, akkor ezen belül a nukleáris fegyverzetek korlátozása és csökkentése a legsürgősebb teendő. Ezért üdvözölte népünk és kormányunk örömmel azokat a szovjet—amerikai szerződéseket, amelyek a stratégiai fegyverzet korlátozására vonatkoztak. Csak sajnálni tudjuk, hogy az amerikai szenátus nem ratifikálta a II. SALTmegállapodást. A mostani idők egyik legfontosabb feladata annak a veszélynek az elhárítása, amely az 1979. évi brüsszeli döntés következtében előállt. Az 572 közép-hatótávolságú nukleáris rakéta telepítése Nyugat-Európa öt országába nemcsak az európai, de a globális katonai erőegyensúlyt is felborítaná. Hiszen a telepítésre szánt rakéták közép-hatótávolságúak ugyan, de miután elérhetik a Szovjetunió létfontosságú körzeteit is, stratégiai jellegűnek minősülnek. Ugyanakkor köztudomású, hogy a Szovjetunió közép-hatótávolságú nukleáris fegyverei nem érik el az Egyesült Államokat. Tudjuk, milyen nyugtalanságot váltott ki a NATO terve Európa országaiban. Értékeljük azokat az erőfeszítéseket is, amelyeket egyes nyugat-európai kormányok kifejtettek annak érdekében, hogy az Egyesült Államok is kész legyen tárgyalóasztalhoz ülni ennek a rendkívül fontos kérdésnek a megvitatására. Üdvözöljük a november 30-án Genfben megindult szovjet— amerikai tárgyalásokat a közép-hatótávolságú nukleáris eszközökről. Tudjuk, hogy e tárgyalások bonyolultak, hosszadalmasak lesznek, megkezdésüket mégis pozitívan kell értékelni. Ezt megelőzően két fontos megnyilatkozás hangzott el a témában: Ronald Reagannek, az Egyesült Államok elnökének és Leonyid Iljics Brezsnyevnek, a Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkárának, a Legfelsőbb Tanács elnökének a javaslata. Reagan elnök javaslataiból kiviláglott, hogy az Egyesült Államok továbbra is ragaszkodik az egyoldalú előnyökhöz. Az úgynevezett Zéró-akció, a szárazföldi telepítésű nukleáris rakéták terén azt jelentené, hogy miközben a Szovjetunió leszerelné szárazföldi rakétáit, érintetlenül maradnának az úgynevezett előretolt telepítésű amerikai nukleáris eszközök, az angol és a francia nukleáris csapásmérő erők. Egészen másként közelítette meg ezt a kérdést Leonyid Iljics Brezsnyev. Kijelentette, hogy a Szovjetunió a közép-hatótávolságú nukleáris rakéták telepítésének moratóriuma esetén, addig is, amíg végső megállapodás történik a kérdésben, kész egyoldalúan csökkenteni közép-hatótávolságú nukleáris rakétáinak számát. A Szovjetunió kész akár az összes nukleáris eszközök leszerelésére Európában, de ezt kellene tennie a többi nukleáris hatalomnak is. Ez lenne az igazi nulla megoldás. Kétség nem férhet ahhoz, hogy a genfi szovjet—amerikai tárgyalások kimenetele az egész világhelyzetre nagy hatást gyakorol majd. Reméljük, hogy az amerikai fél is számot vet az európai népek határozott kívánalmaival, erősödik megegyezési készsége és a genfi tárgyalásokon sikerül elhárítani az európai népek számára oly nagy veszélyt képező elgondolás valóra váltását. Európa és más földrészek népeiben is bizakodást kelt az, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok külügyminisztere 1982 elején találkozni fog, s az is, hogy amerikai részről bizonyos készség mutatkozik a tárgyalásokra a SALT-folyamat továbbviteléről. Az európai országokban nagy visszhangot keltettek azok az elképzelések, amelyek Európa különböző térségeiben atomfegyvermentes övezetek létrehozására vonatkoznak. Ügy véljük, hogy azok az erőfeszítések, amelyek atomfegyvermentes övezet létesítését célozzák Európa északi részén, a Balkánon és a Földközi-tenger térségében, támogatásra méltóak. A Varsói Szerződés Külügyminiszteri Bizottságának december elején tartott bukaresti ülése szerint a legcélra vezetőbb az lenne, ha minden nukleáris fegyvert eltávolítanának az európai térségből, s atom fegyvermentes övezetté válna egész Európa. Ismeretes ezzel kapcsolatosan a Szovjetunió álláspontja is, kész kötelezettséget vállalni, hogy semmilyen körülmények között sem alkalmaz atomfegyvert azon országok ellen, amelyek tagjai lesznek az atomfegyvermentes övezetnek, s nem gyártanak, nem szereznek be mástól, és nem tárolnak atomfegyvert. Kedvező lenne, ha ehhez hasonló állásfoglalás hangzana el a többi nukleáris fegyverrel rendelkező hatalom részéről is. 1973. óta immár nyolc éve folynak Bécsben a közép-európai haderőcsökkentési tárgyalások. A részt vevő szocialista országok azzal az elhatározással ültek a tárgyalóasztalhoz, hogy az egyenlő biztonság elve alapján mielőbb megállapodást kössenek. Szocialista javaslatokban nem is volt hiány, ám azokat a NATO-országok sorra rendre elutasították. A szocialista országokat nem lehet azzal vádolni Bécsben, hogy nem elég rugalmasak és nem készek a kompromisszumra, hiszen elfogadták a NATO-országok által előterjesztett javaslatok nagyobb részét. A Szovjetunió a tárgyalások előrehaladása érdekében egyoldalú gesztust is tett, visszavont a Német Demokratikus Köztársaságból 20 ezer katonát és 1000 harckocsit. Mintha semmi sem történt volna, a NATO-országok húzzák-halasztják a megállapodást. Nehéz szabadulni attól a benyomástól, hogy a NATO-államok Bécsben nem akarnak egyenjogú megállapodást, ott is egyoldalú előnyökre törekszenek. Tisztelt Országgyűlés ! A Magyar Népköztársaság mindig nagy figyelmet szentelt az európai biztonsági és együttműködési folyamatnak. A helsinki értekezlet kezdeményezői között voltunk, s kormányunk nem keveset tett azért, hogy a helsinki záróokmány elvei és ajánlásai alapján