Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-11

705 Az országgyűlés 11. ülése, 1981. december 17-én, csütörtökön 706 társközség tartozik. Valamennyien érzékeljük munkahelyi kollektívák, lakóhelyi közösségek körében, hogy erősödik a nyílt, őszinte párbeszéd igénye a gazdaságpolitika kérdéseiről, lehetőségeinkről és feladatainkról. Ennek továbbvitelére és tudatossá tételére a jövőben még inkább szükség lesz, mert a sok fórum, tájékoztató ellenére is hajlamosak vagyunk végletekben gondolkodni. Egyik véglet, hogy a világból érkező sok rossz hír ránk nem vonatkozik, mentesíteni tudjuk magunkat a negatív hatások alól. A másik véglet, hogy hiába dolgozunk annyit, vagy többet, mint korábban, eredményeink nem javulnak, napról napra rosszabbak. Ilyen szempontból is figyelemre méltó az 1981. év eredményeinek alakulása. Véleményünk szerint a lakosság még nem érzékelte a feltételek tényleges szigorodását, illetve a lakossági ellátásban még színvonal javulás is kimutatható. Ennek egyik oka, hogy az 1981-es év az „átadások" éve volt. Tömegével fejeződtek be az V. ötéves tervből áthúzódó beruházások, s ezek üzembe helyezése valós ellátás javulást eredményezett. Más ok, hogy a vállalatok, szövetkezetek még rendelkeztek olyan mobilizálható tartalékokkal, melyekkel a szigorodó hatások látványos belső átcsoportosítás nélkül is ellentételezhetők voltak. Más szempontból probléma, hogy a meglevő értékeink védelmére nem fordítottunk elég figyelmet, s a felújítási alapok hányada alacsony a községekben. A jelenlegi bizonytalan vállalati eredmények mellett, biztonságot jelent a tanácsi bevételekben az állami támogatás arányának fokozatos emelkedése. De ezzel, valamint a megosztott bevételi tervszámok gyakori módosításával nem egyszer év közben is utólagosan kérdőjelessé válik a megosztott bevételi források jelentősége, látszatra is megszűnik a tanácsok érdekeltsége a területükön működő vállalatokkal való együttes örömben vagy bánatban. Engedjék meg, hogy a mezőgazdasági termelési, felújítási kérdések közül csak egyet emeljek ki konkrétan: a melioráció feladatát. Választókörzetem Dél-Baranyában, a Dráva mentén terül el. Fogadóóráimon és a választópolgárokkal való minden találkozás alkalmával felvetik gondként ebben a térségben a melioráció szükségét. A melioráció jelentőségéről, fontosságáról részletesen nem kívánok beszélni, anynyit szeretnék elmondani, ennek a mélyfekvésű, belvizektől gyakran sújtott területnek ez a legfontosabb termelési feltétele. Amíg Baranya megye az előző ötéves tervben és azt megelőzően több meliorációs támogatást kapott, ebben a térségben is megindult és megfelelő ütemben folytatódott ez a munka. 1981-ben azonban az előző évi támogatásnak hozzávetőlegesen a felét kapta a megye, s ebből már ennek a térségnek a támogatására alig jutott. Az sem szorul bizonyításra, hogy a területek támogatási összege megyénkben jól hasznosult, a megye növénytermesztési átlagtermései ezt nagyon jól tükrözik. Ezúton is kérem a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumot, hogy a támogatási keretek növelésével tegye lehetővé, hogy ebben a térségben a melioráció tovább folytatódjék és az ott nehéz föltételek között dolgozó mezőgazdasági üzemek ennek hatására felzárkózhassanak a biztonságos, eredményes gazdálkodást folytató üzemek sorába. Mindezeket anélkül szeretném kérni, hogy a melioráció támogatásának súlypontja a most helyesen megválasztott Tisza-vízgyűjtő területének megváltoztatása lenne, csak kérném, hogy ne csökkenjen ilyen nagymértékben Baranya megye meliorációs támogatása a következő években. A munka folytatását indokolja az is, hogy ebben a térségben a melioráció hiánya miatt jelentős a műveletlen vagy csak részben müveit terület. A melioráció további bővítése jelentős területnövekedéssel is járna. Tisztelt Országgyűlés! Az 1981-es évben mint jeleztük, a költségvetési eszközök mérsékelt növekedése ellenére sem volt számottevő gazdálkodási probléma, biztosítottuk a lakossági ellátás korábbi színvonalát. Igaz, ennek érdekében hozzá kellett nyúlni tartalékainkhoz. Több kérdőjel merült fel már az 1982-es évi előirányzatokkal kapcsolatban. A gond a számítási anyag többszöri és jelentős módosulása, amely a feltételek változásán kívül jelentős adminisztrációs feladatot is jelent. A tanácsokat érintő külső beavatkozások a forráselvonás mellett, megnyilvánulnak a fedezet nélküli többletfeladatokban, az áremelkedések nem teljes körű ellentételezésében, a terven felüli nem egyszer lakossági összefogásból megvalósult intézmények üzemeltetési költségeinek áthárításában. Talán az elmondottakból következően és láthatóan érzékeljük a feltételek változását és készek vagyunk alkalmazkodásra. Néhány területen azonban ehhez rugalmasabb hozzáállás szükséges. Elsőként említeném a költségvetési, ezenbelül az intézményi gazdálkodási kötöttségeinek oldását. Költségvetési területen ma még igen sokféle forint van, tehát nemcsak a kevés, hanem a sok is gond. Más a beruházási célú, más a nem beruházási célú pénz, más a dologi, más a bér és folytathatnám a sort az úgynevezett kötött tételekkel, mint a belföldi kiküldetés, a tiszteletdíj, rendezvény, kiadvány stb. Nyilvánvaló, hogy a vásárlóerő és az árualap összhangja és a beruházási egyensúly biztosítása megkövetel bizonyos mértékű fegyelmet, de kérdés, hogy kell-e a racionális gazdálkodás átfogó igénye mellett ennyi kötöttség. Talán gazdaságpolitikai szempontból is jó lenne megszüntetni azt az érzést, hogy van ugyan pénz, csak éppen nem használható fel a szükséges célra. E fórumot felhasználva szeretném jelezni, hogy a tanácsi költségvetés legnagyobb terhét a növekvő energiaköltségek biztosítása jelenti. Ezeknek volumene az összes kiadáson belül az 1976. évi 14—15 százalékról 1980-ra 26—27 százalékra emelkedett, és az 1982. évi előzetes terveink szerint eléri a kiadások egyharmadát. Külön gond, hogy az egészségügyi és a kiemelt oktatási intézmények többsége a 70-es években tért át a fűtőolaj, illetve pakura használatára, ma pedig komolyan kell fontolgatnunk a visszaállást. Megjegyzem, a korábbi átállás könnyebb volt, mint amilyennek a mostani ígérkezik. Nincsenek biztosítva ennek ráfordítási igényei: kazánok beszerzése, kémények építése, tárolók kialakítása, fűtők beállítása, többletbérigények kielégítése. Meglehetősen zavart keltőek azok a félhivatalos jelzések, amelyek szerint az