Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-11

689 Az országgyűlés 11. ülése, 1981. december 17-én, csütörtökön 690 el. Segíteni kell őket az államnak, a tudománynak, a környezetnek, a politikai és társadalmi környezetnek. Megfelelő feltételeket kell biztosítani ahhoz, hogy élni tudjanak a lehetőségekkel, teljesíteni tudják a feladatokat, de elvégezni a feladatokat csak a gazdálkodó szervek képesek. Rendkívül nagyok a tartalékaink a vállalatközi kapcsolatok javításában és erősítésében. A szerződéses fegyelem megsértése és azoknak továbbgyűrűző hatása mérhetetlen károkat okoz, nemcsak az egyes vállalatoknak, kollektíváknak és egyéneknek, hanem az egész népgazdaságnak. Arra kell törekednünk, és erre megoldást találnunk, hogy a gazdasági szervek egymás közötti viszonyában minél gyorsabban a külföldi partnerek által támasztott követelményrendszer érvényesüljön. Ebben a kormánynak, az irányításnak, a szabályozásnak nagy feladatai vannak, de sokat várunk ebben a vonatkozásban a Kereskedelmi Kamarától is. Tisztelt Országgyűlés ! Sok szó esik mostanában azokról a rendelkezésekről, amelyek kiterjesztik és gazdagítják a vállalkozási formákat. Szerintem mindenekelőtt azt kell nagyon világosan látnunk, hogy itt nincs másról szó, mint olyan alkotó erők érvényesítéséről, felszínre hozásáról, olyan többletteljesítmények lehetővé tételéről, amelyekre eddig nem fordítottunk kellő gondot. A szocialista termelési viszonyokban érvényesíthető formákat a szocialista építés kezdeti szakaszában indokolatlanul szegényítettük. Több év óta elkezdtük és folytatjuk ennek korrigálását. Most tovább kell gazdagítanunk mindazokat a formákat, amelyek alapvető társadalmi céljainkat szolgálják, amelyek a társadalom teljesítményét növelik. Itt, persze, mint minden ilyen esetben, a korábbi lépéseknél is vannak különböző félreértések és félelmek is. Emlékezzünk vissza, milyen minősítések és megjegyzések hangzottak el a mezőgazdaság, illetve élelmiszer-kistermelés, vagy a mezőgazdasági szövetkezetek kisegítő gazdasága, szolgáltatóipari tevékenysége vonatkozásában. Ma már nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk — és, engedjék meg, hogy most ne idézzek se baráti, se a másik oldalon nyomott sajtóorgánumot —, hogy ebben a vonatkozásban jól sikerült, eredeti, a magyar viszonyokat és feltételeket jól érvényesítő, igazán szocialista megoldások jöttek létre, amelyek nem egyszerűen társadalmi többletteljesítményt, többletérték-termelést biztosítanak, nemcsak jelentős elemei a lakosság életszínvonalának, hanem a nagy társadalmi célok megvalósítását is szolgálják, elősegítik a város és a falu közötti különbségek csökkentését, a két nagy szövetséges osztály összefonódását és összekapcsolását. Helytelen lenne, ha most a vita is, meg később a kibontakozó folyamat olyan téveszméket keltene, miszerint a vállalkozói kedv, a vállalkozói szellem, a vállalkozói tevékenység és magatartás ezeknek az új formáknak a kiváltsága vagy sajátossága lenne. Mi ezeket a tulajdonságokat mindenekelőtt saját érdekükben, az egész gazdaság és a nép érdekében a szocialista nagyüzemektől várjuk és igényeljük. Azt várjuk tőlük, hogy ilyen erényekben is érvényesítsék a meglevő és igen jelentős erőforrásaikat és előnyeiket. Tisztelt Országgyűlés! Engedjenek meg még néhány szót szólnom a költségvetési keretek között gazdálkodó ágazatokról is. Természetesnek tartjuk, hogy a rendelkezésre bocsátható eszközöknél a terület vezetői, dolgozói többet igényelnek. A szociális és egészségügyi kiadások, valamint a kulturális és oktatási kiadások a rendkívül nehéz és feszített gazdasági helyzetben is, és ilyen körülmények között is nőttek, és 1982-ben is tovább nőnek. Ezt mutatják a számok, ezt mutatják a tények. Amíg a nemzeti jövedelemből a szociális és egészségügyi kiadásokra 1970-ben 11,1 százalékot, 1978-ban 13,7 százalékot fordítottunk, addig 1982-re a terv erre a területre a nemzeti jövedelem 18,1 százalékát irányozza elő. A kulturális és oktatási területen ugyanez. 1970-ben 4,7 százalék, 1978ban 5,6 százalék volt, és 1982-ben 6,4 százalék lesz. Mindez olyan körülmények között, amikor minden területen nagyságrendileg csökkenteni kell és kellett a kiadásokat, a beruházásokat, a termelőszférákban is. Tisztelt Elvtársnők és Elvtársak! Még előttünk álló feladat, hogy ezeken a területeken a rendelkezésünkre álló, rendkívül jelentős értékeket, anyagi eszközöket, az ott levő, nemzetközileg is nagy értékű szellemi erőt okosabban, a jó gazda módjára és az eredmények és hatások növelésével egyidejűleg hasznosítsuk, még a külgazdaságban is. Igaza van Bognár elvtársnak, aki a költségvetés tárgyalása során a bizottsági ülésen rámutatott arra, hogy nemcsak a nyersanyagoknál és energiáknál, hanem ebben a két ágazatban is szó szerint „a költségek forradalma" következett be. Az oktatásügyben és az egészségügyben rendkívül gyorsan nőnek a költségek, a ráfordítások, éppen a tudomány, a technika fejlődése és alkalmazása következtében. Ezért amellett, hogy az eddiginél sokkal jobban meg kell követelnünk a racionális, ésszerű gazdálkodást, felül kell majd vizsgálnunk e területek egész gazdálkodási politikáját, törekvéseit, institúcióit, a kiadások struktúráját annak érdekében, hogy a gazdaság teljesítőképességének növekedése arányában ne csak megőrizni lehessen mindazt, ami ezeken a területeken a lakosság, a nép és a jövő szolgálatában áll, hanem azt még emelni is tudjuk. Nincs más kiút számunkra. Tisztelt Országgyűlés! A nemzetközi munkamegosztásba való fokozott és számunkra nélkülözhetetlen bekapcsolódásunk folyamatát, lehetőségét és eredményességét a mi oldalunkról alapvetően a népgazdaság minőségi fejlődése határozza meg. Ebben a kormánynak is sok teendője van. Alapkérdés számunkra a szocialista integráció erősítése, fejlesztése, a KGST-tagországokkal eddig kialakított együttműködés megszilárdítása és megőrzése. A nehezedő viszonyok közepette is elengedhetetlennek tartjuk, hogy a KGST, a szocialista integráció jobban segítse a mai gazdasági fejlődési szakasz követelményeinek érvényesítését minden tagország számára, az országok gazdaságpolitikai céljainak alátámasztását,