Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-11

683 Az országgyűlés 11. ülése, 19< csak megőriztük és megvédtük, hanem tovább erősítettük is. Joggal állapíthatjuk meg, hogy olyan nagy erőfeszítések, mint amilyeneket 1978 óta ez az ország, ez a gazdaság kifejtett, a korábban megszokott kedvezőbb körülmények között rendkívül látványos számokat produkáltak volna. Nem rajtunk múlik, és nem rajtunk múlott, hogy ezek most nem kétjegyű számokban jelentkeznek. Nem kívánok a cserearányromlásról szólni, hiszen ezt a kérdést már sok vonatkozásban agyonbeszéltük. Az az első nagy megrázkódtatás és átrendeződés, amit világgazdasági korszakváltásnak nevezünk, már majdnem tíz éve mögöttünk van. A párt XII. kongresszusa, az ezt követő kormányprogram elfogadása óta azonban olyan súlyos csapások értek bennünket, amelyek közül egy is elég lett volna arra, hogy hasonló adottságokkal rendelkező és fejlettségi szinten álló ország stabilitását megrendítsék, mint amilyenek mi vagyunk. Az utolsó időszakban jelentős mértékben romlott a nemzetközi helyzet, időnként drámai módon kiéleződtek a nemzetközi politikai viszonyok, ennek minden közvetlen gazdasági és anyagi hatásával és terheivel együtt. 1979-től következett be a második árrobbanás, amely méreteiben és hatásában az elsőnél nem volt kevésbé terhes a számunkra, és ugyanebben az időszakban mélypontjához került, és közel került hozzá a tőkés világgazdaság válsága, magával rántva a legfejlettebb országokat is, köztük legfontosabb kereskedelmi partnereinket. Olyan tőkés országokban, amelyek gazdasági teljesítményeik alapján igazán nagy tekintélyt élveznek a világban, az utolsó évek megpróbáltatásai nemcsak súlyos munkanélküliséget, igen terhes inflációt, óriási deficitet eredményeztek a külkereskedelemben, a fizetési mérlegben, a költségvetésben, de a munkásosztály és a forradalmi haladó erők által kivívott szociális vívmányok jelentős megnyirbálását és visszaszorítását is magukkal hozták. Politikánk és politikai gyakorlatunk helyességét — beleértve gazdaságpolitikánknak a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusán megerősített irányvonalát — az ország stabilitását, szocialista társadalmunk és gazdaságunk teljesítőképességét igazolták; a tények, és a nagy megpróbáltatások mércéjével felértékelték az elmúlt évek. Most nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy a szocialista Magyarország minden összehasonlításban — nemcsak az őt körülvevő világhoz mérve — erősítette helyzetét, pozícióit, megbecsülését és hitelét, az iránta érzett, tanúsított bizalmat; saját magához képest is fejlődött, előrelépett. Mindezt olyan időszakban, amikor a külső feltételek halmozottan romlottak, és az igénybe vehető források jelentősen mérséklődtek. A Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa meghatározta az alapvető gazdaságpolitikai prioritásokat, népgazdaságunk külső egyensúlya javításának és az elért életszínvonal megvédésének feladatait. E célok elérésének nélkülözhetetlen feltétele és eszköze is, hogy folytatódjék egész gazdálkodásunk minőségi átala. december 17-én, csütörtökön 684 kításának, az intenzív gazdasági fejlődés szakaszára való áttérés meggyorsítása, a gazdaság teljesítőképességének, fejlődőképességének, nemzetközi versenyképességének érdemi és erőteljes javítása, rugalmasságának és alkalmazkodóképességének fokozása. Eddig nemzetközi méretekben is elismert módon teljesítettük a két fő gazdaságpolitikai célkitűzésünket. Az ország külgazdasági egyensúlya javult, külkereskedelmi mérlegünk gyakorlatilag egyensúlyba került, és megteremtettük a feltételeit annak, hogy a következő években fokozatosan többletet biztosítsunk. Lényegesen javult nemzetközi fizetési mérlegünk, hitelképességünk erősödött. A forintnak nemzetközi megbecsülése van. Ezek olyan tények, amelyek a gazdaságpolitika helyességét igazolják. Igazolják ugyanakkor, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt megőrizte és erősítette azt a forradalmi erényét, hogy az alapkérdések, az alapcélkitűzések stabilitásának és változatlanságának megőrzése mellett a gyakorlatban rugalmasan alkalmazkodik a változó feltételekhez, képes a megújulásra. Az 1978. decemberi KB-határozat ezt a megújulási képességet újra bizonyította, és az azóta eltelt idő ezt tényekkel igazolta. Gazdaságpolitikai irányvonalunk és gyakorlatunk következetes érvényesítése, annak aktív támogatása egyidejűleg a bevált politika védelmét, erősítését is jelenti. Tisztelt Országgyűlés! A felszabadulásunkat követő évek, a mögöttünk levő 25 év, de az utolsó évek is azt bizonyítják, hogy ez a szocialista nemzet egészséges, életképes, és mindennel rendelkezik ahhoz, hogy a legnagyobb megpróbáltatásokkal szemben is nemcsak megőrizze, hanem javítsa és erősítse létének és fejlődésének feltételeit. A költségvetés, ami most itt van a tisztelt országgyűlés előtt, és ezzel összefüggésben az 1982. évi tervünk ezt a gazdaságpolitikát, ezt a gyakorlatot folytatja és fejleszti tovább. Ehhez a szilárd alapokat, a szükséges önbizalmat a kongresszusi határozat végrehajtásának eredményei adják. Erősödik azóta az a szemlélet, az a felismerés, hogy azzal a kemény világgal szemben, ami bennünket körülvesz, siránkozással, szidalmazással meg mentségek keresésével nem lehet védekezni, hanem úgy kell reagálnunk, mint minden egészséges, élő szervezetnek — és ez egészséges, élő szervezet, amiben élünk —, a tartalékok, az erőforrások, a képességek és készségek mozgósításával és érvényesítésével. A terv és a költségvetés azt a szilárd elhatározást fejezi ki, hogy folytatjuk eddigi gazdaságpolitikánkat, folytatjuk a reformot. Folytatjuk az egész társadalom, és ezen belül mindenekelőtt a gazdaság ösztönzését és kényszerítését nagyobb teljesítmények elérésére. Folytatjuk az alkotó erők lehetőségeinek szélesítését, ennek érdekében minden gát és korlát folyamatos és fokozatos felszabadítását. Folytatjuk társadalmunk és gazdaságunk szocialista jellegének erősítését, a szocialista termelési viszonyokból adódó előnyök gyakorlatias, jobb kihasználását.