Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-11

81. december 17-én, csütörtökön 680 679 Az országgyűlés 11. ülése, 19< kialakult házi közönségüknek játszanak. A mö­göttük levő hatalmas űr kitöltése számos, profi módon dolgozó amatőrcsoport missziója. A ma­gasabb szintű közművelődés társadalmi igényét elégítik ki, s most mégis megkondult a harang felettük. Példaként, engedjék meg, hogy választóke­rületemben a Soproni Szimfonikus és Fúvós Zenekart említsem. A szimfonikusokat 1829-ben alapították, ma 152 évesek. A fúvósok valami­vel fiatalabbak, nekik csak 100 éves múltjuk van. Ez utóbbiak nélkül társadalmi ünnepeink el sem képzelhetőek. A két zenekart egyéb jogi szabályozás hiá­nyában körülbelül egy pávakör vagy egy kisdo­bos-bábcsoport szintjén bírálják el, nem téve különbséget amatőr és amatőr között. Pedig minden koncertben, amelyet ezek a zenekarok adnak, benne van a tanulás, az előképzettség, a kimerítő próbák fáradalma. És mit kapnak mindezekért cserébe a társadalomtól? A 6/1976. számú KM—MÜM rendelet értelmében a zene­karvezető néhány száz forintos tiszteletdíját. Korábban a tanácsok 40—50 forintot fizethettek próbánként a zenekaroknak. Ebből fedezni le­hetett a saját hangszerek javításának, és egyéb, néhány felmerülő dolognak a költségét. Az 1978-as pénzügyminisztériumi vizsgá­lat azonban még ezt is szabálytalannak találta, és szigorúan megtiltotta további folyósítását. Kedves Hetényi elvtárs! Kérem, engedje meg, hogy mindkét ügyben az ön személyén keresz­tül forduljak pénzügyi kormányzatunkhoz. Nem pénzt kérünk, hiszen az összegek önmaguk­ban is jelentéktelenek. Ahogyan az iparban a rugalmas pénzügyi gazdálkodás a vállalatok kenyere lett, úgy oldódjanak fel a merev és rosszul értelmezett takarékossági formák a kul­turális munka területén is. Ismerjük kulturális kormányzatunk támo­gató véleményét. Ne legyünk tehát bizalmat­lanok a végrehajtókkal szemben. A tanácsok­nál megvan a pénz, a jó szándék, csak a ru­galmasabb felhasználási lehetőséget várják. Cse­rébe egy pezsgőbb, elevenebb kulturális életet nyerhetünk érte. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtár­sak! Kulturális életünk neuralgikus, országosan megoldatlan pontjai a nyári kulturális rendezvé­nyek. Van, ahol az évad folyamatosságát bizto­sítják, de legtöbbje arra szolgál, hogy vonzás­körzete magasabb igényeit elégítse ki, nem lé­vén erre más lehetőség. Ez utóbbiak számtalan gonddal küszködve a lét és nemlét bizonyta­lanságában várják helyzetük jobbra fordulá­sát. Pedig jelentőségük, mint például a soproni ünnepi heteké, az országhatárokon is túlmutató. A soproni ünnepi hetek 1982-ben ünnepli negyedszázados jubileumát. A város dolgozói­nak, üzemeinek összefogásával, valamint kul­turális kormányzatunk támogatásával létrejött rendezvénysorozat ma már nem elsősorban a soproniaké. Jelentősége és vonzása a közeli és távoli országokra is kiterjed. Idegenforgalmi vonzerejének tudható be, hogy míg országosan a tőkés beutazásban létszámcsökkenés tapasz­talható, addig Sopronban a forgalomnövekedés 60 százalékkal, a valutabeváltás 50 százalékkal emelkedett az elmúlt évhez viszonyítva. A bevásárlóturizmus hőskora lejárt. A hoz­zánk érkező új, magasabb rendű értékek után kutat, és ezt természetszerűleg a kultúrában találja meg. Ebben az évben a látogatók 24 szá­zaléka konvertibilis valutában váltotta meg a jegyét. Ez volt az összbevétel 16 százaléka. Nem nehéz megjósolni, ha ebben az évben is a nagy társadalmi megmozdulással létrehozott, színpompás darabokat tudjuk kiajánlani, az mennyivel több valutát hozott volna, és milyen mértékben öregbítené nemzeti kultúránkat. Tudjuk, és nagyra értékeljük, kulturális kor­mányzatunk azon véleményét, mellyel fontos­ságában a soproni ünnepi heteket a szegedi sza­badtéri játékok után másodikként rangsorolja. Városunk fogadókészsége, szállodai kapacitása a vendég több napos megtartására kiépül. Sajnos, fő gondunk, ami az idegent mesz­szi országból vonzza, amire az egész ünnepi hetek épül, a Barlangszínház helyzete, tovább­ra is megoldatlan. Jogi szabályozás, szilárd szer­vezeti és pénzügyi alapok, a rendezvények átirá­nyítása kellene ahhoz, hogy világító- kultúrmisz­szióját és nem mellékes valutatermelő felada­tát is betölthesse. A jó ügy mögé felsorakozott városunk társadalma. Kész arra, hogy a lehető­ség birtokában kétkezi és tudományos, szellemi munkáját adja a volt Kőfejtő, az Európa-hírű természetvédelmi objektum megmentéséhez. E helyről is tisztelettel kérem kulturális kormány­zatunk vezetőit, ne engedjék a hűség városá­nak e hagyományteremtett rendezvényeit, a Barlangszínházat, kulturális életünk és idegen­forgalmunk e fontos részeit elsorvadni, meg­szüntetni. A jövő kamatostul adja vissza fáradozá­sainkat. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtár­sak! Kérem, nézzék el nekem, hogy a kultúr­szomj oltása után befejezésként egy merőben más eredetű szomjúság oltására keressek meg­oldást. A hozzánk látogató idegen is, miután kultúrszomját kielégítette, szívesen tér be ki­száradt torkát jófajta vörössel nedvesíteni. En­nek a tömegigénynek a kielégítésében, szeren­csére, nincsenek szorongató gondjaink. Van jó és elég borunk. Mégis problémát jelent a tör­ténelmi borvidéken és a szorosan köré települt új termelőknél a sokféle gazda. A magángazdaságokból, termelőszövetkeze­tekből, pincegazdaságból álló több lépcsős rend­szer már nem biztosítja megfelelően a termelői érdekeltséget. Az erőforrásokat az eltérő érde­kek miatt koncentrálni nem lehet. A szűk, el­sősorban tárolókapacitások feloldása és ezen keresztül a minőségi borexport fokozása csak modernebb keretek között lehetséges. Az új forma érdekeltsége a fajtakiválasztás, a tele­pítés, a termelés, a feldolgozás és a tárolás, va­lamint az értékesítésen keresztül feloldja az ér­dekkülönbségeket, mert megszűnik a nyeresé­gek lecsapódásának szétszórt formája. A mi­nőség javulásával belépő tőkés borexport pe­dig hozzájárulhat a népgazdasági egyensúly ja­vításához. Tisztelettel javaslom a mezőgazdasági tár-

Next

/
Oldalképek
Tartalom