Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-11

81. december 17-én, csütörtökön 674 673 Az országgyűlés 11. ülése, 19, valósul, akkor ezt nagy eredménynek könyvel­hetjük el. Jól veszi számításba az előterjesztett 1982-es költségvetés az objektív lehetőségeket, azok elemzése alapján a lehetséges célok közül úgy tű­nik, a legoptimálisabbat választotta ki. Bár a reálbérek, a reáljövedelmek emelésére nincs vagy csak minimálisak a lehetőségek, azért nem lebecsülendő az a tény, hogy az ötnapos munka­hét általános bevezetésével népünk életszínvo­nala tovább emelkedik. Mint ahogyan jeleztem, az előterjesztéssel egyetértek. Ebből adódóan néhány olyan dolgot szeretnék szóvá tenni, ami kapcsolódik a témához és a jövőbeni tennivalókhoz is. Az előterjesztés megállapítja, hogy a mező­gazdasági termelés értéke a múlt évivel azonos szintű 1981-ben is. Ez az ismert okok miatt való­jában így van. Most már több mint egy évtize­des tapasztalat alapján azt mondhatjuk, hogy a szocialista mezőgazdaság átlagosan évente 3 százalék körüli gazdasági teljesítménynöveke­désre képes volt, és reméljük, hogy a jövőben is képes lesz. Azt is tapasztaltuk viszont — és ez­zel még hosszú távon számolni kell —, hogy ha­zánk szélsőséges időjárása következtében ez az átlag, ha egyre csökkenő mértékben is, de inga­dozásokon keresztül valósul meg, van, amikor szinten marad a mezőgazdasági termelés, az is előfordul, hogy csökken, és olyan is, hogy évente 6—7 százalékkal növekedett. Mi adódik mindebből? Természetesen az, hogy ezzel számolni kell a gazdaságpolitikában, a kivédése csak tartalékolással lehetséges. Ezt egyébként mindenki tudja, nem is azért teszem szóvá ezt a dolgot, hanem azért, mert a kommu­nikációban ma ez a tény gyakran úgy nyer köz­lést, ami félreérthető, úgy is értelmezhető, mint­ha a mezőgazdaságban dolgozók, amikor a fejlő­dés dinamikája nem kielégítő, rosszabbul dolgoz­tak volna. Ez tapasztalatom alapján a mezőgaz­daságban dolgozók számára sértő, mert az igaz­ság éppen ellenkező, hogy tudniillik, amikor mostohább hozzánk a természet, akkor még megfeszítettebb munkát követel a mezőgazda­ságban dolgozóktól. Tisztelt Képviselő Elvtársak! Nemrég Apró elvtárs vezetésével parlamenti delegációval jár­tam Jugoszláviában. Sok helyen megfordultunk, párt, állami szerveknél és ipari üzemekben. Min­denütt tapasztaltuk többek között, hogy jugo­szláv barátaink a magyar mezőgazdaságnak nagy tisztelői, megbecsüléssel érdeklődtek mezőgaz­dasági eredményeink és politikánk iránt, ezen belül felfokozott érdeklődés kísérte a háztáji gazdálkodással kapcsolatos kérdéseket. Be kell vallanom, hogy az érdeklődés mind­nyájunknak jólesett, engem kicsit annak ellené­re, hogy tisztában vagyok mezőgazdaságunk gyengéivel is, nemzeti büszkeség töltött el. Miért kívántam ezt most elmondani? Két okból. Az egyik, hogy becsüljük meg és ragasz­kodjunk ahhoz a helyes agrárpolitikához, ame­lyet a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésé­vel megvalósítottunk, mert ez bevált politika, alapvetően meghatározó tényezője elért eredmé­nyeinknek. Tisztelt képviselőtársaim előtt is ismert, hogy támadás érte többször is például a háztáji gazdálkodással kapcsolatos elvi állásfoglalásun­kat és gyakorlatunkat. Jó, hogy a párt és a kormány következetes maradt. Meg az is ismert, hogy többször táma­dás érte a mezőgazdasági üzemek melléküzem­ágakkal kapcsolatos tevékenységét, eladdig, hogy egyesek már azt mondogatták, hogy egyik-má­sik ipari nagyüzemünkben azért vannak prob­lémák, mert vannak a mezőgazdaságban mellék­üzemági tevékenységek. Jó, hogy ennek a nyo­másnak sem engedtek az illetékes párt- és álla­mi vezetők. Én egyébként azon a véleményen vagyok, hogy az az ipari nagyüzem, amelynek létét egy hozzá képest csak — idézőjelben mon­dom — kóceráj fenyegeti, meg is érdemli a sor­sát. A magam részéről üdvözlöm a kormánynak azt a döntését, hogy az iparban is lehetőséget ad az úgynevezett kisvállalatok létrehozására. Ez részben a hazai háztáji gazdálkodás kedvező ta­pasztalatain, és úgy gondolom, részben a japán tapasztalatokon is alapulhat. Bizonyos vagyok benne, hogy e döntésnek kedvező eredményei lesznek. A másik ok, hogy minden termelési ág a bő­vített újratermelésre tartósan csak a termelési alapok bővítése útján képes. Ez objektív össze­függés. Lehetséges, hogy rövidebb időszakban csökkenő beruházások, fejlesztések mellett is di­namikus a fejlődés a belső tartalékok feltárása következtében. Az elmúlt pár évben ilyen helyzet alakult ki véleményem szerint a mezőgazdaságban is. A belső tartalékok pedig döntően két területre kon­centrálódtak. Nevezetesen a háztáji gazdálkodás kiszélesítésére és a termelési rendszerek elter­jedésére. Közismert, hogy a háztáji gazdálkodásnak egyik sajátossága, hogy meglevő termelési ala­pokat von be a termelésbe, illetve a beruházások­ra döntően magánpénzeszközöket mobilizál. A termelési rendszerek pedig köztudottan a leg­hatékonyabb technika termelésbe állítását jelen­tették. Nem mondok újat azzal, hogy ezek a tartalé­kok kimerültek, vagy kimerülőben vannak. Ha ez igaz, és ha az is igaz, amit sokszor hangsúlyo­zunk, hogy a mezőgazdasági termékek általában jól eladhatók, hogy a mezőgazdasági termékek stratégiai cikkek, hogy a mezőgazdasági termé­kek külpiaci értékesítése pozitív egyenleget hoz, akkor ez jó az egész országnak, fejlesztése tehát nemcsak a mezőgazdaságnak, hanem az egész országnak érdeke, és ha az is igaz, amit több párt- és állami dokumentum tartalmaz, hogy jelen feszes gazdasági körülményeink között nem általában a beruházások teljes és egyenlő mér­tékű visszafogása a követendő, hanem a haté­kony beruházásokat szorgalmazni, támogatni kell, akkor én ezzel kapcsolatban az elmondot­tak alapján némi ellentmondást látok a gazda­sági politikában a célok és eszközök felhasználá­sa területén, hosszabb távon mindenféleképpen. Megemlítem például, hogy Bács megyében csaknem ezer hektár halastó létesítését tervez­ték az üzemek a VI. ötéves tervben. A beruhá­"* zásnál a termelők tudomásul vették, hogy a ha­lászati létesítmények dotációt nem kapnak, de hitel hiányában a tervek elfekszenek, pedig is-

Next

/
Oldalképek
Tartalom