Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-10

605 Âz országgyűlés 10. ülése, 1981. október 9-én, pénteken 606 dául már egyetlen meddőhányó sem füstöl, az erőmű kéményein korszerű filtráló berendezés működik, a széniszapot szállító szekerek eltűntek, s erőteljesen fejlődik a távfűtőrendszer. Megszűnt a szennyvíztárolók levegőrontó, úgymond illata, s helyüket zöldterület foglalja el. Pécs városát lényegében körülvették olyan pihenő- és üdülőparkokkal, erdőkkel, tavakkal, amelyek e száraz város lakosai számára közel hozták akár a napi felüdülés lehetőségét is. A törvénnyel kapcsolatosan felszólalásomban elsősorban a természetvédelmi kérdések egynémelyikével kívánok foglalkozni. A kiadott jogszabályok, intézkedések többnyire meghozták mindazt, amit várni lehetett tőlük. Ami a jogszabályokat, felelős szervek határozatait illeti, talán még több is van belőlük a kelleténél. Csak példaként említem, hogy az Országos Környezet- és Természetvédelmi Tanács 1980-ban megvizsgálta Baranya megye környezetvédelmi helyzetét, és összefoglalójában leszögezi: Baranya megye környezeti minőségének és állapotának romlása összességében nem tekinthető súlyosnak. Annak ellenére, hogy a Tudományos Akadémia pécsi bizottságától kezdve a MOHOSZ intéző bizottságáig tíz különböző állami, gazdasági és társadalmi szervnek van környezetvédelmi szakbizottsága, munkabizottsága, stb., mégis az imént idézett megállapítás szerint a romlás nem tekinthető súlyosnak. Persze minden elvi határozat gyakorlati intézkedésre hív fel a gazdasági körülmények ismeretében, úgymond a pénzügyi lehetőségek adta keretben. Ahhoz tehát, hogy a megtett úton továbbhaladhassunk a természet- és környezetvédelem terén is, nem árt némi visszapillantás, nem árt az esetleges fogyatékosságok feltárása és kijavítása, amelyek nem minden esetben függenek a gazdasági helyzettől. Azt hiszem, ez is a célja a most tárgyalt napirendnek. A természetvédelem területén kiadott két-három olyan intézkedésre szeretnék hivatkozni, amelyek nemcsak hogy elérték a kívánt célt, de úgy tűnik, egynémelyiket időszerű lenne felülvizsgálni, mert már kezdenek károkat okozni. A természetvédelem célja megóvni a természetet az egyensúly felbomlásától, egyes növény- és állatfajok elpusztulásától. Magyarán, a természet elszegényedésétől, amit gyakran éppen az emberi civilizáció fejlődése idéz elő. Leegyszerűsített gyakorlati példaként felhozom; védelemben részesítjük például a héját, a vadgalambot. A héját tilos lelőni, irtani. De ez a ragadozó mitsem törődve azzal, hogy a vadgalamb is védett madár, erdeinkből már csaknem kipusztította. A héja mértani haladvány szerint szaporodik, csakúgy a vadgalamb is. De a héja napi fejadagja egy-egy galamb. E ragadozó a Mecsekben már kipusztította a vadgalambot, a falusi templomtornyokból és a paraszti udvarok galambdúcaiból a parlagi és félparlagi galambot. S pár éve már a falusi udvarokban növendék baromfit sem lehet tőlük tartani. Féltünk, hogy túlságosan elterjed hazánkban a balkáni gerle. Nos, az erdők közelében levő falvakban a héja gondoskodott teljes kiirtásukról, s a városokban, például Pécsett is alaposan megfogyatkozott a számuk. De pusztulóban vannak a kacagógerle, s más növényevő madarak is. így a védett és tetemesen elszaporodott héja immár éhezik. Egy másik példa : hazánkban a szabadidő megnövekedésével egyre népszerűbb a horgászat. Már több mint 200 ezer tagot számlál a Horgász Szövetség. Természetes vizünk kevés van, az is többnyire szennyezett. Egyre-másra épülnek a víztározó mesterséges tavak, amelyeket a horgászok drága pénzen halasítanak. Csakhogy a vidra védett ragadozó, Nyugat-Európában éppen a nagyfokú vízszennyeződés következtében csaknem kipusztult, nálunk viszont védelmet élvezvén, szinte domesztikálódott. Már természete szerint nemcsak éjszaka vadászik, de nappal is. Mérhető példa erre az egyik 50 holdas Pécs környéki tó. Ebbe a vízbe a horgászok évente átlag 30 mázsa nemeshalat telepítenek. A legsoványabb vízben is évente és holdanként egy-egy mázsa a természetes súlynövekedés. Tíz év alatt mintegy 300 mázsa halat telepítettek ide. Ehhez jön az egyszerűség kedvéért az évi 50, azaz 500 mázsa természetes növekedés. Ebből a tóból évente 18—25 mázsa halat fognak ki, vagyis tíz év alatt körülbelül kétszáz-kétszázötven mázsát. A különbözet 800 mínusz 250 mázsa, tehát e tóban több mint 550 mázsa „fölöslegnek" kellene lennie. Szinte több lenne a hal, mint a víz. Nem nehéz a különbözetből kiszámítani, hány „létszám fölötti vidra" segíti itt az egyensúlyt. Ez a kedves ragadozó ugyanis fejenként és naponta 1 kilogramm halhúst fogyaszt és ennél többet pusztít el. A reá vonatkozó jogszabály ugyan lehetővé teszi, hogy a természetvédelmi felügyelő gyérítési engedélyt adjon ki, ez azonban így néz ki : Ez év augusztusában kapott ilyen engedélyt a szóban forgó tavat kezelő egyesület : „... Egy darab vidra kilövését az itt meghatározott feltételekkel engedélyezem. A vidra kilövését a Felügyelőség által megbízott vadász végezheti el. E tevékenység ellátására Luczó Mihályt, a sárdi Petőfi vadásztársaság vadászát jelöltük ki. A vidra teteme, gerezna ja nem kerülhet kereskedelmi forgalomba, az engedély birtokosa azt nem értékesítheti, az elejtett állatot a gödöllői Agrártudományi Egyetem Állattani Tanszéke rendelkezésére kell bocsátani ..." (Derültség.) Nem folytatom a határozat további indokolását. Ez már — azt hiszem — inkább bürokrácia, mint természetvédelem. A vidra is mértani haladvány szerint szaporodik, csakhogy amíg a halárak alacsonyak voltak és a vidra is jóval kevesebb volt, még megengedhető volt erélyes védelme. A mai mázsánként 6 ezer forintos halárak mellett azonban egy-egy vidra évi eltartása csak valóban szerényen három mázsát számítva 18-20 ezer forintjába kerül a horgászoknak, és természetesen a haltermelő gazdaságoknak is. Ez már kissé drága természetvédelem. Pedig a halat itthon is, külföldön is jól lehet értékesíteni, nem beszélve arról, hogy mennyi hiányzik a fogyasztók asztaláról. De magát a vidrát sem kellene kiirtani, hiszen elevenen befogva szintén jól értékesíthető a vidraszegény nyugaton. (Derültség és taps.) Harmadik példa: a köztudatban az van, hogy az egerésző ölyv milyen hasznos madár. Bizonyára így is van, ha az ornitológusok ezt állítják. De a vadászok mind gyakrabban panaszolják, hogy a kihelyezett fácánfiókákat sem veti meg. A kihelyezé-