Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-10

601 Az országgyűlés 10. ülése, illetően helyes irányba terelődjék. Tudatosodjon és érvényesüljön az a felfogás, hogy valamennyiünk, valamennyi állampolgár kötelessége a környezet védelme. Valamennyiünk közös és hozzáértő cselekvése a legfőbb biztosítéka az emberi környezetünk megóvásának. Vannak eredményeink ezen a téren is. Ennek érzékeltetésére mondanám el, hogy Heves megyében a Hazafias Népfront által kezdeményezett „Faluszépítési mozgalom" tömegméreteket ért el és komoly eredményeket produkált ott, ahol ezt a szemléletet a lakosság és a vezetés magáévá tette. Itt szólnék arról a nem kevésbé fontos fejlődésről is, amelyet a falvak sarkalatos gondja, a szemétszállítás megoldásában elértünk. Az egri járás területén ez egyre szervezettebbé, teljes körűbbé válik. A jövő évtől a járás településeinek 50 százalékán már biztosítva lesz az intézményes, szervezett szemétszállítás. A további előrehaladásnál esetenként gondot jelent a megközelíthető lerakóhelyek biztosítása. Választókerületemben sokat foglalkozunk a felvilágosító munkával, s a tapasztalatok szerint a lakosság nagy része támogatja a tanácstagok és a hatóságok törekvéseit. Tisztelt Képviselőtársak! A környezetvédelem és a tájvédelem a jogszabályokban keretet kapott. Az eddigi felszólalásokban arról is képet kaptunk, hogy van előrehaladás a megvalósításban, miközben újabb gondokat ismerünk fel és feladatokat fogalmazunk meg. A továbbiakban arra van szükség, hogy fokozzuk az állami szervek, mezőgazdasági és gazdasági egységek és az emberek felelősségérzetét, hatékonyabbá, egységesebbé tegyük a cselekvést, a környezetvédelmi szervező munkát. Hiszen nem kevesebbről van szó, mint életünk, fejlődésünk, egészségünk alapvető feltételeinek biztosításáról, megóvásáról. Az előterjesztett beszámoló és szóbeli kiegészítés egyetértésemmel találkozott, elfogadom és elfogadásra ajánlom. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK : Váczi Istvánné képviselőtársunk felszólalása következik. VÁCZI ISTVÁNNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elvtársak! Minden embernek a saját hazája és szülőföldje a legkedvesebb. Függetlenül attól, hogy a föld természeti szépségekben gazdag vagy szegényes. Járjak turistaként bármerre az országban vagy határainkon túl, mindig szeretettel érkezem az erőművek és a cementgyár füstjébe burkolódzó városunkba, Tatabányára. A cementgyár tövében meghúzódó munkáskolóniában éltem hosszú éveken át. Megszoktuk mi a füstöt, a cementet és a szénport. Beletartozott az életünkbe, mert a bánya, a gyárak adták számunkra a kenyeret és a megélhetést. Ezekre gondoltam, amikor szót kértem először a törvényhozás testületében. Úgy érzem, a környezetvédelmi témában nekem is van mondanivalóm. Kedves Elvtársak! Napjainkra jellemző az ipar állandó fejlődése, az urbanizáció, a mezőgazdaság nagyüzemmé válása, továbbá a közlekedési eszközök számának rohamos emelkedése. E tényezők biztosítják az ember számára a kényelmes életet. Ugyanakkor azonban számos gond előidézői is. A 1981. október 9-én, pénteken 602 természetbe kikerülő káros anyagok mennyisége esetenként olyan szintig emelkedik, amely a természetes körforgásban már nem semmisül meg, sőt az egészségre ártalmas. Űgy érzem, amikor a környezetvédelmen belül a földvédelemről, a levegőtisztaság-védelemről, a vízvédelemről, illetve a természet védelméről beszélünk, tulajdonképpen az ember védelméről beszélünk. Ezért feladatunk tehát az, hogy tudatos tevékenységgel, gazdasági helyzetünket is figyelembe véve, a környezetszennyezés mértékét korlátozzuk. Biztos vagyok abban, hogy a környezetvédelmi munka tervszerűsége és hosszú távon való megvalósítása nélkül komoly eredményekre nem számíthatunk. Az a tény, hogy a Parlament napirendre tűzte az emberi környezetvédelemről szóló 1976. évi II. törvény végrehajtásának tapasztalatait, azt bizonyítja, hogy törvényhozásunk számol azon tendenciával, amely az emberi környezetet és az egészséget károsan befolyásolhatja. A Komárom megyei képviselőcsoport ülése foglalkozott az Országos Környezetvédelmi Hivatal elnökének beszámolójával, megelégedésünkre szolgál, hogy őszinte számot ad a környezetvédelmi törvény megjelenése óta eltelt időszakról. Képviselőcsoportunk is megtárgyalta megyénk környezetvédelmi helyzetét és azokat a feladatokat, amelyeknek a közeljövőben meg kell felelnünk. Sajnos megyénk levegőszennyezettsége országosan az öt legszennyezettebb területek közé tartozik. Ha ezt képviselői területemre, a tatabányai városra szűkítem le, a helyzet még kedvezőtlenebb. Bányászvárosunkban bőven van szennyezési forrás. Elég ha csak említem a két erőművet, az alukohót, a szénbányákat, a Cement- és Mészműveket, a műanyagipari vállalatot, valamint az ötvözetgyárat. Nem elmarasztalni akarom a felsorolt vállalatokat, üzemeket, hiszen nélkülük nem tudnánk megélni. Természetesnek tartjuk azt is, ahol szén és cement termelése folyik, ott por van. Ahol az erőmű és az ötvözetgyár van jelen, ott füst és pernye elkerülhetetlen. Tatabányáról azt mondják, hogy Európa egyik legszennyezettebb városa. Ennek a megállapításnak egyáltalán nem örülünk. Szívesebben halljuk, hogy városunkban jó az emberek közérzete, hogy jó a politikai hangulat és hogy jó az ellátás. Sajnos tényként kell elfogadnunk azt, hogy több üzemünk ezidáig nem tudott maradéktalanul eleget tenni a környezetvédelmi törvénynek és gyakorlatának, ezért sokmillió forintos bírságot kellett kifizetniük. A levegő tisztaságvédelmében és vonatkozásában voltak már erőfeszítéseink. A legnagyobb gondot okozó üzemek esetében beruházások támogatásával értük el a szennyezés csökkenését egy ideig. Például az erőművekhez pernyeleválasztó berendezéseket, a cementgyár kéményére szűrőberendezést szereltek fel, ez mintegy 60 százalékos hatásfokkal működik. De figyelemreméltónak tartjuk azokat az erőfeszítéseket is, amelyeket az Építésügyi- és Városfejlesztési Minisztérium elindított az egészségtelen cementgyár-kolónia felszámolása érdekében. Tatabányán a legnagyobb szennyezési forrásunk a cementgyár. Igaz, az ország egyik legjobb cementjét állítja elő, de ezzel együtt évente 30 tonna port bocsát